2014. február 1., szombat

15. fejezet

*Reggel*

Nem akartam felkelni, ugyanis féltem. Nem is, inkább rettegtem. Szemeimet szorosan tartottam összecsukva, hátha sikerül átkerülnöm egy másik dimenzióba. Tudom, nincs sok értelme, de az én helyzetemben érthető. Kómásan sétáltam le a nappaliba, miután összekészülődtem, ahol Louist és Markot találtam. Lou némán sírt, miközben apukája csak a hátát simogatta. 
-Minden rendben lesz.- suttogta fiának, majd felkelt és egy bőrönddel sétált ki az ajtón. 
-Louis.- léptem egy apró lépést előre, mire riadtan kapta tekintetét rám.- Én nem szeretném, hogy rosszul érezd magad miattam. Nem lehetnénk csak barátok?
-Oké, persze.- sóhajtott és elindult a konyhába. Letörten követtem és néma csendben megreggeliztünk. 
-Minden rendben van?- kérdeztem egész halkan. 
-Rohadtul nincsen rendben semmi! Vagy neked úgy tűnik?- árasztották el könnyek a szemeit. A szívem a torkomban dobogott és nem tudtam, hogy mit is kéne tennem, de segíteni szerettem volna Louison. Óvatosan átöleltem, mire arcát karomba fúrta, így zokogott halkan.- Liam is elhagyott, neked se kellek. Mi a baj velem, Harry? Ennyire csúnya vagyok? 
-Ne mondj ilyet Lou! Nálad jobb képű pasit még nem láttam. Az Liam hibája volt és nem a tiéd. Én pedig egyszerűen nem vagyok képes szerelemből szeretni egy fiút. Ezt meg kell értened.- tűrtem el haját, csodálatosan csillogó, mélykék szemei elől. 
-Értem. Menni kéne.- kapta vállára a táskáját, így én is követtem, ugyanis megbeszéltük, hogy ma elmegyünk úszni. A kocsiban egész úton arcát figyeltem, minek hatására mindig ott bujkált egy apró mosoly ajkain.
-Hm...- döntöttem kicsit oldalra a fejemet, mikor megálltunk egy piros lámpánál. 
-Nyögd ki mit szeretnél, mert kezd irritálni, hogy bámulsz.- nevette el magát édesen, mire morcos arccal oldalba böktem. 
-Azon gondolkoztam, hogy nem vennél-e nekem egy fagyit.- avattam be tervembe huncut mosollyal az orcáimon. 
-Eltaláltad bébi.- lépett újra a gázra és vigyorogva vezetett tovább. 
-Miért nem? Lulu!- vetettem be az aduászt. 
-Ha még egyszer ki mered ejteni azt a szót, esküszöm addig csikizlek, amíg nem könyörögsz az életedért!- fenyegetett, de közben elröhögte magát, majd már le is parkolt az uszodánál, ahol elég sokan voltak. Egy szimpatikus szekrényt kerestünk, majd az öltözők felé vettük az irányt, ahol bevágódtunk két külön kis helyiségbe. Mikor sikerült átvennem a fürdőnadrágom szomorúan bámultam a tükörképem. Istenem, hogy Louisnak mennyivel jobb teste van! Bánatosan hasamba nyomtam a mutató ujjam, mire Lou is megjelent.
-Te meg mit csinálsz?- röhögte el magát. Reményvesztetten emeltem rá tekintetemet.
-Nézd, milyen dagi vagyok.- sóhajtottam egyre csak pocakomat bámulva. Louis egyre csak röhögött, majd átkarolta a vállam és elindultunk kifele.
-Nem Harold, Te beteg vagy. El sem tudod képzelni, hogy mennyien örülnének, ha ilyen testük lehetne.- mosolygott, majd leraktuk a törülközőinket és a medencébe ugrottunk. Az egész délelőttöt azzal töltöttük, hogy a másikat próbáltuk belefojtani a vízbe, de persze csak viccből.
-Kicsit kimegyek, mert fázok.- úsztam a létrához, majd visszanéztem Loura, aki engem bámult, mire az egész arcom vörös lett.
-Nyugi, csak azt néztem, hogy innen nem is látszik a sörhasad.- vigyorgott. Kinyújtottam rá a nyelvem, mire lefröcskölt. Nevetve mentem a törülközőmhöz, majd azzal együtt leültem egy napozó ágyra, ahonnan pont láttam Louist, aki mosolyogva úszkált.- Szerintem nem is vagy dagi.- támasztotta meg az állát a medence szélén.
-Köszi.- jelent meg egy apró mosoly ajkaimon.
-Álmos vagyok.- csukta le szemeit, majd inkább segítettem neki kijönni a vízből, mielőtt elaludt volna és visszaindultunk az öltözőbe. Elég gyorsan összekészülődtünk és már mentünk is hazafele.- Mi van Graccel?- állt be a házunk elé, majd rám nézett.
-Nem tudom. Nem hajlandó beszélni velem.- legyintettem, ugyan ennek a fele nem volt igaz, mivel nem is próbáltam beszélni vele, de szerintem úgysem érdekelném.
-Ne is foglalkozz vele. Majd megbékél!- mosolygott hamisan. Éreztem, hogy örül annak, hogy nem beszélek a lánnyal és reméli, hogy nem is fogok. Bementünk az épületbe, ami kongott az ürességtől. Lou már fel is kapta a telefont és rendelt pizzát.

*Louis szemszöge*

Hogy lehetek ilyen marha? Elhívom Harryt uszodába, mikor felöltözve is elég nehéz ellenállnom neki? Biztos, hogy elment a józan eszem. Még hogy dagi! Akkor én mit mondjak? A pizza elég gyorsan megjött, így a TV előtt ülve ettünk kettesben.
-Gól!- ugrottam fel üvöltve, minek hatására Harry eldobta a kezében lévő szeletet.- Bocsi.- röhögtem el magam. Igen, jégkorong meccset néztünk. Élek-halok a hokiért, ezért is vagyok benne a suli csapatában.
-Mikor lesz edzésetek?- szerezte vissza a kajáját öcsi.
-Holnap. Miért?- méregettem gyanúsan.
-Semmi. Elmehetek veled?- nézett bociszemekkel, mire elnevettem magam.
-Természetesen. Kipróbálod?- öleltem át a derekát.
-Ha nem baj.- pillantott rám félénken. Istenem, hogy mennyire édes egy srác! Mikor végeztünk mindketten bealudtunk a készülék előtt. Éreztem még, hogy Harry átdobja a kezét a hasamon, mire akaratlanul is hatalmas vigyor kúszott a képemre. Ha addig élek is, de enyém lesz ez a srác!

6 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy ismét van rész! :D Imádom, mint mindig! :D Nagyon aranyosak együtt! :D Ez az Lou, csak így tovább, ne add fel! :D :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Szerintem is. Hajrá Lou! Never give up! :3

      Törlés
  2. Hurrá! Hurrá!! Hurrá!!! Hurrá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Fantasztikus lett, és végre van új rész!!!!!! Imádom!!! Jöjjenek már össze. Louis olyan aranyos. Harry pedig egy marha, mert visszautasítja őt. Várom a kövit. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi. Ígérem, hogy most nem kell majd ennyit várni a kövire.

      Törlés
  3. http://mynewlifeinlondonwithlouistomlinson.blogspot.hu/2014/02/eredmenyhirdetes.html#comment-form
    meglepetés :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D :D Úristen!!!! Köszönöm szépen! :3

      Törlés