tag:blogger.com,1999:blog-23681382948626844192024-02-08T01:44:27.554+01:00Strange lifeBrigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.comBlogger22125tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-1112013839548385172014-06-25T22:23:00.002+02:002014-06-25T22:23:35.116+02:0022. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnON9BtIy46ACuEIShyphenhyphenWjKEAgUSFPSimHZ7aQx51oGvEjDiAcWx1_Qw6SrQpjV19I05PeAQ5tjXyBQ_d6RH2dyiE7TbUK9g3jLXZsU3gnJtxqA_LT5TLnTSul7gw28tgI8Ueg48hVO9w/s1600/hilary-knight.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnON9BtIy46ACuEIShyphenhyphenWjKEAgUSFPSimHZ7aQx51oGvEjDiAcWx1_Qw6SrQpjV19I05PeAQ5tjXyBQ_d6RH2dyiE7TbUK9g3jLXZsU3gnJtxqA_LT5TLnTSul7gw28tgI8Ueg48hVO9w/s1600/hilary-knight.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
*Louis szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szokásom szerint énekelgettem a zuhany alatt, de hirtelen abbahagytam, mert kivágódott a fürdő ajtó, majd aki ezt a tettet véghez vitte, a zuhany nyílászáróját is kitárta. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Te énekeltél?- nézett rám kikerekedett szemekkel Zayn. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, de eléggé unom, hogy csak úgy betörsz hozzánk.- nevettem és derekamra csavartam egy törülközőt.- A szívbajt hozod rám, Malik! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Állat hangod van, ember. Miért nem mondtad még?- veregetett vállba. Ketten sétáltunk a szobám felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerintem kifejezetten átlagos.- legyintettem és elkezdtem összeszedni a ruháimat.<br />
-Figyelj már, Louis!- ugrott be elém a szomszédunk.- Gondolj már bele milyen karriert csinálhatnánk! Nem arról áradoztál, hogy a Göndörke milyen királyul gitározik? Mi kell még? Ha kell megtanulok szájharmonikázni, csak indítsuk be ezt a bizniszt!<br />
-Zayn!- fordultam szembe vele.- Kicsit elragadott a hév. Nem fogok sehol énekelni, maximum a fürdőszobánkban.- mosolyogtam és elkezdtem öltözködni.<br />
-Nekem mindegy, berendezem ott is a stúdiót.- kuncogott.<br />
-Szállj le rólam!- toltam ki a szobámból így nyugodtan összekészülődhettem. Már a TV-t bámultam, mikor kopogtak az ajtón.- Nem vagyok rád kíváncsi!- vigyorogtam.<br />
-Ó, bocsi.- hallottam meg Harry hangját, mire ijedten ugrottam fel és kirohantam hozzá.<br />
-Várj! Azt hittem Zayn vagy!- kaptam el a karját és behúztam a saját kis kuckómba.- Mit szeretnél?- ültettem le magammal szemben. Ideges volt, ez tisztán látszott rajta, de gőzöm sem volt róla, hogy miért.<br />
-Mikor hazajöttem Grace behúzott a házukba... és... hát.... majdnem megtörtént.- nyökögött, mire akkora méreg járta át testem, hogy majdnem felképeltem, de türtőztettem magam.<br />
-És?- sziszegtem fogaimat összeszorítva.<br />
-Nem nagyon értek ehhez a témához, segítenél?- nézett rám, gyönyörű, zöld szemeivel, mire teljesen elborult az agyam.<br />
-Persze.- mondtam teljesen nyugodt hangon és teljes erőmből, ököllel arcon vágtam, amitől lepetten ugrott el tőlem és ijedten figyelt, a fájó területet fogva.- Húzz el a fenébe és hemperegj inkább Graccel!- keltem fel mellé és mellkasánál taszítottam rajta egy nagyot, amitől kitántorodott az ajtón, amit azonnal rácsaptam.- Remélem AIDS-es leszel!- ordítottam még után, majd reményvesztetten feküdtem el az ágyamon és kinyomtam a televíziót.- Rohadjon meg mindenki!- vágtam a párnámat az ablaknak, de semmi nem történt, így felálltam és hatalmasat rúgtam a székembe, ami hangos reccsenéssel megadta magát, majd összedőlt. Remegő kezekkel kaptam fel korcsolyámat és ütőmet, majd a kocsimhoz rohantam és meg sem álltam a jégcsarnokig, ahol ilyenkor a kicsik edzése van, talán első osztályosok a helyi általános iskolában, de ismerem az edzőjüket, így elfoglalhattam egy kis szegletet a nagy jégfelületből, ahol kedvemre üthettem bele újra és újra a korongba, ami nem egyszer talált el fájdalmasan vagy a mellkasomon, vagy a lábamon védőim hiánya miatt, amikor visszapattant a falról, de nem zavart, egyre csak erősebben csináltam, amíg David, az edző rám nem szólt.<br />
-Tomlinson, a végén kiütöd a lelátót.- csúszott mellém, a gyerekek már elmentek.<br />
-Leszarom!- hajítottam el az ütőt idegesen, a dühtől hangosan szuszogva, majd még csúszott egy csomót a jégen és egy korcsolya állította meg, ami egy lányhoz tartozott, aki teljesen be volt öltözve hoki felszerelésbe. Mosolyogva figyelt, felemelte a fadarabot és mellém csúszott.<br />
-Ez a tiéd?- emelte fel a kezében tartott tárgyat.<br />
-Igen. Kösz.- téptem ki ujjai közül, de nem zavarta, hogy ilyen vagyok vele. Érdekes volt, hogy mezén az USA felirat díszelgett és észre is vette, hogy furán méregetem.<br />
-Kedvenc csapatom.- magyarázta meg gyorsan, majd levette sisakját és teljesen ledöbbentem. Hogy lehet, hogy még soha nem találkoztam vele, amikor 3 éves korom óta ide járok jégkorongozni? Jó, lehet, hogy nem nagyon bámultam meg a női csapatot, de egy ilyen gyönyörű lány csak feltűnt volna. Hosszú, barna haja még nem volt összefogva, de éppen azt tervezte.- Hilary.- nyújtotta a kezét, miután levette kesztyűjét.<br />
-Louis.- fogadtam el kedves közeledését.<br />
-Tommo, nincs kedved beállni a csajokhoz? Pont páratlanul vannak.- lökött meg feléjük David, de gyorsan szembe fordultam vele.<br />
-Nincs rajtam semmilyen védő.- mutattam rá a problémára, pedig szívesen csatlakoztam volna.<br />
-Majd a hölgyek vigyáznak rád, jól mondom?- nézett végig a társaságon. Mindenki lelkesen bólogatott, majd elkezdtünk bemelegíteni.<br />
<br />
*Harry szemszöge*<br />
<br />
Már hússzor megbántam, hogy ilyen témával mentem Louishoz, de Ő volt az, akiben teljes mértékben megbíztam és fel mertem neki tenni ezt a kérdést, de csúnya elutasítást kaptam válaszul. Hülye voltam, tudom. Ha újra kezdhetném, biztos, hogy nem kérdezek ekkora baromságot tőle. Magamat szidva lépdeltem a szobámba, ott dühöngve levetettem magam az ágyra és csak bámultam a plafont. Ennyit a jó kapcsolatomról Louisval.<br />
<br />
*Louis szemszöge*<br />
<br />
Kicsit jobb lett a kedvem kedvenc sportom űzése közben és el is felejtettem Harryt, de eléggé paráztam a csajoktól, ugyanis keményen, durván nyomták. Olyan cseleket nyomtak, hogy csak néztem és elég rendesen megizzadtam. Hilary úgy a falnak lökött, hogy hallottam ahogy bordáim fájdalmasan reccsennek egyet.<br />
-Asszem nekem most lesz elég.- csúsztam a kijárathoz.- Köszi a játékot.- mosolyogtam a csapatra és elindultam az öltözőbe. Gyorsan zuhanyoztam és hazavezettem. Harry idegesen sétálgatott a nappaliban, amitől hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Istenem, hogy nem lehet haragudni erre a srácra! Annyira aranyos az apró kis hülyeségeivel.<br />
-Louis!- látott meg és teljesen magába zuhant. Nem szerettem volna szomorúnak látni, de semmitmondó tekintettel mértem végig.<br />
-Igen?- dobtam le a táskám és közel sétáltam hozzá.<br />
-Kérlek bocsáss meg. Tudom, paraszt voltam, de ne haragudj!- jelent meg egy könnycsepp arcán. Olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy éreztem a levegőt kiszökni belőle és nem is tért vissza túl nagy mennyiségben.<br />
-Nem lehet, hogy nem tudok rád fél napnál tovább haragudni!- motyogtam a nyakába és óvatos puszit nyomtam arcára, majd elengedtem. Kikerekedett szemekkel figyelt és hatalmasat nyelt.<br />
-Megint barátok vagyunk?- jelent meg egy bátortalan mosoly arcán.<br />
-A legjobbak.- kuncogtam.- Szerintem szállj le Graceről! Hidd el, beszélgettem vele elég sokat és Te nála jobbat érdemelsz! Nem azért mondom, mert magamnak szeretnélek, ez csak egy testvéri jó tanács.- veregettem meg a vállát és a szobámba lépdeltem, de még láttam Harry újra boldog arcát. Egy halvány jel ami az esélyemre utal? Nyerő úton vagyok! </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-12496273322969527002014-04-22T21:18:00.000+02:002014-04-22T21:18:09.831+02:0021. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmbuEVj6FwDmle7xWIf4I6PrPFwznXLWMxEtiATL4_CQnfIf0LNy0gzSzlRuuSPF_SfNChMTesYQXC5us1-QfUptVyD69pcZGFDwU1CVY5MfCCjJZ_rVGE-QREQTIgcYLWhzRed52x-A/s1600/harry-styles-shirtless.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmbuEVj6FwDmle7xWIf4I6PrPFwznXLWMxEtiATL4_CQnfIf0LNy0gzSzlRuuSPF_SfNChMTesYQXC5us1-QfUptVyD69pcZGFDwU1CVY5MfCCjJZ_rVGE-QREQTIgcYLWhzRed52x-A/s1600/harry-styles-shirtless.jpg" height="168" width="320" /></a></div>
*Reggel*</div>
<div style="text-align: justify;">
*Harry szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szombat révén Louis megígérte, hogy elvisz a hokipályára, hogy gyakoroljunk egy kicsit, igaz, Ő nem szorul túl sok felkészülésre, mivel valami álom, ahogy korcsolyázik és jégkorongozik. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Kész vagy, Harold?- lépett a szobámba a korcsolyájával a kezében, mire csak bólintottam és felkaptam a hokicuccom, majd lecaplattunk, ahol már ott várakozott az Ő táskája. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Más is jön?- kérdeztem mikor már a kocsiba pakoltunk be. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem. Miért, szeretnéd?- fordult felém vigyorogva, majd a vezető ülésre vágódott be én pedig mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem.- vágtam rá egy kicsit túl gyorsan, mire hatalmas mosoly terült el arcán. Belepirultam szemei fürkésző pillantásába, mivel egyre csak engem tartott figyelemmel. Hála az égnek 5 percen belül már a parkolóban álltunk, majd méretes táskáinkat felkapva mentünk az öltözőbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindjárt jövök.- suttogta a fülembe halkan Lou, majd eltűnt a mosdóban. Még 10 másodperc után is éreztem meleg leheletét és hallottam mély, rekedt hangját, amibe egész testem belebizsergett. Kellett egy kis idő, amíg újra az öltözésre tudtam koncentrálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Bassza meg!- hallottam meg bátyám hangját, mikor éppen az alá öltözékemet vettem fel, ugyanis pont a szuszpenzort igazítottam a helyére. Gyorsan elengedtem a kis műanyagot, de Lou nem mozdult, ugyanúgy bámulta tovább ágyékomat, ami hihetetlenül kellemetlen volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öhm... Louis!- integettem arca előtt, mire feleszmélt és rám pillantott.- Mi a baj?- nevettem erőltetetten. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi.- akarta meg a tarkóját, majd a saját felszerelése felé fordult. Min akadt fenn ennyire? Már Ő is felvette az ágyékvédőt! Ekkor olyat csinált amitől teljesen vörös lett a fejem, ugyanis gatyája mellől előszedte a szuszpenzorát! Akkor mégsem az dudorodik a gatyájában... Annyira kínosan éreztem magam, mint még soha. Már kész voltam így csöndben üldögéltem az ütőmet vizsgálgatva, de szörnyen kínosnak tűnt az egész helyzet.<br />
-Mehetünk?- figyelte az ajtót arcom helyett, ami hirtelen kivágódott, majd egy igen rövid szoknyás csaj lépett be rajta.<br />
-Szépfiú!- nevetett elég érdekesen Grace, mire kikerekedett szemekkel bámultam rá.<br />
-Már bocs, de asszem ez a fiú öltöző és mi már amúgy is indultunk a jégre.- lökte arrébb bátyám, de én nem mozdultam. Vékony, hosszú lábai úgy vonzották tekintetemet akár a mágnes.<br />
-Éppen a szobámban üldögéltem mikor valahogy egy képet találtam a telefonomban rólunk és rájöttem, hogy nagyon ki vagyok éhezve és Téged akarlak.- kapaszkodott belém, ugyanis majdnem elesett.<br />
-Te részeg vagy.- ragadta meg Lou a kezét és elhúzta tőlem, majd a padra ültette.- Zayn tud róla, hogy a húga a sárga földig itta magát?- tekerte le kulacsa tetejét a srác és egy egyszerű mozdulattal leborította vízzel a lányt, aki sikítva adta tudtára, hogy ez nem igazán tetszik neki.<br />
-Hazzi!- nyávogott és a nyakamba kapaszkodva a hozzám bújt.- Szólj rá a bátyádra, hogy menjen ki, mert most megrontalak.- kezdte el levenni a nyakvédőmet, mire csak lepetten figyeltem mozdulatait.<br />
-Szerintem inkább állítsd le magad és menj haza!- kapta fel a vállára őt Louis és próbálta kivinni a helységből, de nem járt sikerrel.<br />
-Tudod mit? Hazaviszem. Sajnálom, hogy nem tudtunk gyakorolni.- sóhajtottam és inkább elkezdtem vetkőzni. Lou bánatosan figyelt, majd felment a jégre, így ketten maradtunk.- Miért kell ilyennek lenned? Már így is elég szomorú.- dobáltam a cuccaimat a táskába, majd felöltöztem és kiráncigáltam Gracet az utcára.<br />
-Ugyan már Harry!- kuncogott, majd keze egyre közelebb került sliccemhez, mire hatalmasat nyeltem.<br />
-Nem akarok tőled semmit.- ültettem be a kocsiba, majd hazáig néma csöndben ültünk.<br />
-Sajnálom.- szállt ki Grace a házuk előtt, majd elindult befele, de még sikerült elkapnom.<br />
-Nem vagy részeg.- néztem a szemébe mélyen, mire teljesen elvörösödött.<br />
-Nem.- suttogta.<br />
-Miért csináltad?- figyeltem értetlenül.<br />
-Mert tényleg akarlak, azt hittem így beadod a derekad.- rántotta meg a vállát és elindult befele én pedig követtem.<br />
-Miért pont engem? Ezen a téren eléggé alul képzett vagyok.- vakartam a tarkómat, így biztos elég érdekes látványt nyújtottam.<br />
-Pont ezért.- legyintett és bement a házukba, ahova ugyancsak utána mentem.- Mit szeretnél Szépfiú?- fordult felém mosolyogva. Szemeimet erősen összeszorítottam és mélyeket lélegeztem. Férfi vagyok és már elég idős. Vannak szükségleteim, amiket már nem tudok magam kielégíteni, ez normális.<br />
-Én is akarlak.- néztem a szemébe, viszont éreztem, hogy arcom a vörös árnyalataiban pompázik. Akartam őt? Tényleg? Nem hiszem, de mégis elhitettem vele és még magammal is.<br />
-Biztos vagy benne?- kuncogott és már sliccemnél is matatott, amitől hatalmas félelem járta át egész testem. Nem szeretném ezt csinálni!<br />
-Igen.- remegett a hangom, de fejben már rég felpofoztam magam legalább ötször. Nem tudom, hogy hogyan csinált mindent ilyen elképesztően gyorsan, de vékony ujjai már pólóm alatt simogatták hasamat. Életemben nem voltam még ilyen libabőrös, de ekkor valami elképesztő dolog történt, ugyanis Zayn lépett be a szobába, mire Grace arrébb ugrott legalább 3 métert. Soha nem örültem még így a srácnak.<br />
-Mi jót csináltok?- vigyorgott és a hűtőhöz lépett, majd egy dobozos üdítővel leült elénk és csak figyelt minket. Szerintem ennél vörösebb már nem is lehettem volna, az arcom egyre csak égett.<br />
-Semmi különöset. Harry csak most jött át és TV-t szerettünk volna nézni, de rájött, hogy Louis megkérte rá, hogy mossa le a kocsiját, ezért haza kell mennie.- nézett rám a vörös hajú lány, mire csak bólogattam, bár elég hülyeség volt.<br />
-Értem.- kelt fel a fekete hajú és a szobájába ment.<br />
-Bocsi.- ölelt át a lány és bűnbánóan adott egy apró puszit az ajkaimra.- Zayn pont Louis kocsijára lát az ablakából.- kuncogott, majd az ajtó felé terelgetett.- Jó kocsimosást.- nyitotta ki nekem a nyílászárót.- Azt meg majd máskor bepótoljuk.- harapott alsó ajkába és lágyan végigsimított nadrágomon, mire kirázott a hideg.<br />
-Jézusom.- dőltem neki az ajtónak kívülről, mikor Grace már nem látott. Boldogan mentem a szomszédba és előkaptam egy vödröt meg egy szivacsot és hatalmas örömmel estem neki a kocsinak. Az első 10 percben rájöttem, hogy ez így rémálom lesz, mivel szeptember közepe ellenére körülbelül 30 fok volt. Nagy nehezen levedlettem a pólómat, így már képes voltam folytatni a munkát. Fél órán keresztül szórakoztam és már ott tartottam, hogy letolom a nadrágomat, de ekkor megjelent Jay és mosolyogva figyelt.<br />
-Milyen kedves vagy, hogy lemosod annak a lusta disznónak a kocsiját.- sóhajtott, de látszott rajta, hogy nagyon szereti a fiát.- Egyáltalán hol van?<br />
-Hokizik.- tettem le a sárga kis takarítóeszközt.<br />
-Látom jól megizzadtál.- kapott elő egy törülközőt és vállamra terítette, mire csak hálásan figyeltem ahogy bemegy a házba. Lassan jöhetne már Louis.<br />
<br />
*Louis szemszöge*<br />
<br />
Most mi a francot csináljak? Apa kocsiját az utcán hagytam és ahogy beértem az udvarra Harry félmeztelen sziluettjével találtam szemben magam. Álompasi? Nem kifejezés! Igen, tudom, egy 17 éves kamasz, de nekem Ő tökéletes. Igen, kicsit vézna és még az izmai is elég fejletlenek, de nekem jobbat nem tudsz mutatni. A kerítés takarásából figyeltem mozdulatait és felsőtestét, amitől ugyanaz történt, mint az első nap, teljesen bezsongtam. Úgy éreztem magam, mint egy vén szatír, de kit érdekel, mikor a világ legjobb paliját figyeltem?<br />
-Louis?- jelent meg előttem egy göndör fej, ugyanis észre sem vettem a gondolkozás közben, hogy Harry elém lépdelt.<br />
-Úristen!- ugrottam meg és magam elé kaptam a kezeimet.<br />
-Mióta állsz itt? Miért nem jössz be?- mosolygott és kezemnél fogva berángatott. Közelről még elbűvölőbb volt, így még jobban felizgultam.- Nem izzadtál meg? Le szeretnél előbb zuhanyozni?<br />
-Igen, az jól esne, de menj csak te.- próbáltam nem mellkasát szuggerálni, de nem nagyon jött össze.<br />
-Menj csak. Még behordom a cuccokat.- indult vissza, mikor anya jelent meg.<br />
-Látod milyen szorgalmas gyerek? Példát vehetnél róla.- rázta meg a fejét, de láttam szája sarkában az apró vigyort.- Na sipirc a fürdőbe!- csapott meg játékosan a konyharuhával én pedig nem tétlenkedtem tovább, egyenesen odarohantam és hatalmas mennyiségű levegőt kieresztve tüdőmből csuktam be magam után az ajtót. Nekem kell ez a fiú és ha kell még Jack Sparrowal is megküzdök érte! </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-79343704470841573012014-04-07T20:44:00.001+02:002014-04-07T20:44:54.315+02:0020. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/b19c552aa9cb459e60cb4e126c7c6107/tumblr_mn2bteWdgM1raghzfo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/b19c552aa9cb459e60cb4e126c7c6107/tumblr_mn2bteWdgM1raghzfo1_500.png" height="256" width="320" /></a></div>
Éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt, majd a könnyek elkezdtek hullani szemeimből és nem voltam képes megállítani őket. Óvatosan markomba szorítottam a csillogó kis tárgyat és zokogva lecsúsztam a fal mentén. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyira sajnálom.- takartam el arcomat a világ elől, mivel ez az én fájdalmam. Csak rám tartozik.- Semmit nem gondoltam komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Louis?- jelent meg Harry elaludt feje az ajtóban.- Minden rendben van?- jött be ijedten, mikor meglátta, hogy sírok és óvatosan letelepedett mellém, majd átkarolta a vállam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Úgy nézek ki, mint akivel minden rendben van?- ordítottam magamból kikelve. A picurka tárgy egy halk koppanással ért földet, mivel kicsúszott kezemből. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez az a nyaklánc, amit egyik nap találtam az ágyam alá becsúszva. A tiéd?- mosolygott rám, mire újra elárasztottak a könnyek. Harry gyengéden megfogta a kis láncot, amin ott fityegett egy aranyos, pici kulcs, majd a nyakamba akasztotta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez nem az enyém!- bújtam a mellkasához szipogva.- Ez a világ legjobb lányáé, de Ő már soha nem fogja hordani. Ő nekem adta, de én mocskosul becsaptam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Lou! Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd.- simogatta a hátamat nyugtatólag, de én makacsul folytattam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-4 éves koromban nem találtál volna nálam boldogabb kis srácot a Földön, ugyanis megkaptam életem legszebb ajándékát, született egy kishúgom.- mosolyogtam, ugyanis az emlék képek melegséggel töltötték el szívem.- Biztos voltam benne, hogy Liliannél nincsen szebb lány a világon. Büszkén mutogattam mindenkinek és megtanítottam mindenre, amire kell, szóval úgy éreztem, hogy jó bátyja vagyok. Repestem az örömtől, hogy nem öcsém született, mivel imádtam Barbiezni és hercegnőset játszani, amit a fiúkkal nem lehet. Emlékszem gyönyörű, hosszú, szőke hajára és csodálatos, mélykék szemeire. Úgy láttam, hogy nála szebb lány nem létezik és hozzá fogható is csak egy van, anya. Azonban amikor Lilian 10 éves lett kiderült, hogy...- elcsuklott a hangom és csak figyeltem öcsém arcát.- Beteg. Leukémiás volt és már nagyon későn vették észre. Az esélye egyenlő volt a nullával.- sírtam egyre csak erősebben.- Az az időszak volt életem mélypontja. 4 éven keresztül szinte csak sírtam, pedig akkor már gimis voltam. Lilian 14.-dik szülinapja volt, mikor nekem adta ezt a láncot, amit Ő kapott még valamikor. Azt mondta, hogy ez a kulcs az Ő szívéhez van és megkért, hogy nagyon vigyázzak rá. Persze, hogy megígértem neki, nála fontosabb senki nem volt számomra abban az időben! Nem sokkal később már mindenki tudta, hogy kevés ideje van már csak, de én ezt akkor nem érzékeltem és elkövettem életem legnagyobb hibáját. Összevesztem vele.- ekkor már nem voltam képes uralkodni magamon. Harry pólóját markoltam és egyre csak bömböltem, képtelen voltam abbahagyni.<br />
-Sajnálom.- adott egy leheletnyi puszit a fejemre.<br />
-Nem kell!- ugrottam fel és pólóm alá rejtettem a kulcsot, majd kirohantam és levetettem magam Harry ágyára.- Neked tudnod sem kéne róla! Semmi közöd hozzá.- üvöltöttem vele, miközben szemébe néztem, amiben megláttam megcsillanni egy könnycseppet. Fájt őt szenvedni látni, de egyben meg is nyugtatott egy mértékig, hogy egy picit Ő is átérez abból, ami nekem jutott.- Régen volt. Már túlléptem rajta.- fordultam az oldalamra és egyre csak a párnáját szorongattam.<br />
-Ha szeretnél valakivel beszélni akkor itt vagyok. Bennem megbízhatsz.- telepedett mellém és derekamat ölelve szuszogott édesen.<br />
-Megbízhatok?- fordultam szembe vele és olyan adrenalin löketet éreztem, amilyet még soha. Tudtam, eljött a megfelelő pillanat, erre vártam és most már nem tudok parancsolni a testemnek.<br />
-Természetesen.- jelent meg egy bizonytalan mosoly gyönyörűen ívelt arcán, ami nekem megadta a végső löketet. Szemeim szinte maguktól lecsukódtak, az összes levegő kiáramlott tüdőmből, a kezeim eszeveszettül remegtek, de megtettem. Lágyan ajkaira tapadtam, de nem mertem megmozdulni. Mintha áramot vezettek volna testembe, kellemes bizsergés járt át mindenhol. Ekkor viszont olyan történt, amitől megállt bennem az ütő, ugyanis becsapódott az ajtó, mire Harry erőteljesen lökött el magától és elkerekedett szemekkel bámult rám.<br />
-Ezt most miért kellett?- ordított, majd villámgyorsan kirohant a szobából, mire újra elkapott a sírógörcs. Nem próbáltam magamba fojtani, arcomba nyomtam Hazz párnáját és bömböltem, mint egy óvodás. Fél órán belül lenyugodtam annyira, hogy sikerült lemennem a földszintre, ahol anya az ebédlő asztalnál ült és Harryvel beszélgetett.<br />
-Szia Lou.- mosolygott anyu kedvesen, ő nem most szerzett tudomást az identitásomról, már elég régóta tudja, hogy a fia félresikerült.- Kettesben hagyjalak titeket?<br />
-Ne.- vágtam rá, talán egy kicsit túl gyorsan, mire Harry fájdalmasan rám pillantott.- Tudod mit?- néztem öcsémre és egy egyszerű mozdulattal bemutattam neki, bár még most sem értem miért tettem. Könnyeimet visszafojtva rohantam a szobámba és gyorsan lekaptam a pólómat, majd egy borotvapengét illesztettem oldalamhoz és csak figyeltem a pontot, ahol a fém belenyomódik a bőrömbe. Egy apró vigyor tűnt fel ajkaimon ahogy a vérem kiserkent, majd a seb egyre mélyebb lett. <i>"Ez az Louis Tomlinson! Ez az amihez értesz!"- </i>röhögtem ki magamat fejben, mivel a vagdosás nem volt idegen számomra.<br />
-Ne tedd.- bukkant fel Harry alakja az ajtóban, mire kiejtettem kezemből az éles tárgyat.<br />
-Miért? Csak nem zavarja kegyed?- kuncogtam, de testem remegett. Tudtam, hogy túl gyenge vagyok ehhez és ez be is bizonyosodott mikor kitört belőlem a zokogás.- Akkora egy elcseszett ember vagyok, hogy ehhez már tehetség kell!- dőltem a hideg falnak és egyre csak a vörös csíkot figyeltem oldalamon, ami egyre csak nagyobb lett.<br />
-Szerintem ezt be kéne kötni. Elég csúnya.- fordult a csap fölött lévő kicsike szekrényhez, amiből előszedte az elsősegély csomagot, de mikor fordult volna felém, megtámaszkodott és úgy maradt. Sírt. Láttam vállai mozgásán.- Én el tudom képzelni, hogy neked milyen szar lehetett, mivel képzeld, az én életem sem volt valami túl fényes.- kapta fel a kis táskát és leültetett a földre, majd szorosan mellém fészkelte magát. Egy gyors mozdulattal eltüntette a nedves cseppeket arcáról és már csak derekam vonalával volt elfoglalva.<br />
-Mikor kerültél az árvaházba?- néztem tökéletesen ívelt arcát, amíg gondosan letörölgette a vért rólam.<br />
-Nem tudom. Amióta az eszemet tudom ott voltam. Néha azt hittem, hogy én már ott születtem.- nevetett fel, de éreztem hangján, hogy ezt gúnyból tette. Kinevette magát.<br />
-Úgy sajnálom.- fújtam ki az összes levegőmet, majd hatalmasat lélegeztem, mire Harry mosolyogva lenyomta a hasamat.<br />
-Ne mozogj.- kuncogott.- Ez most fájni fog. Kérlek, ne haragudj, nem direkt teszem.- nézett bánatosan, majd egy alkohollal átáztatott vattát nyomott a bőrömhöz. Nem mondtam, de már hozzászoktam az érzéshez, így nem mutattam semmilyen érzelmet, ami a szívemben volt az sokkal jobban fájt.<br />
-Emlékszel a napra, mikor anyával elmentünk az árvaházba?- jutott eszembe hirtelen.<br />
-Persze. Aznap, miután elmentetek sírtam. Rám néztél és már el is rohantál. Első másodpercben megutáltál. Legalábbis azt hittem.- tapasztotta le a vágást ügyes mozdulatokkal.<br />
-Nem azért rohantam el.- röhögtem el magam, de azért rosszul esett, hogy miattam sírt. Én ezt nem akartam.- Mikor megláttalak azt hittem álmodok és eldöntöttem, hogy életem végéig tudnálak nézni, de Te ezt elrontottad, mivel beharaptad az alsó ajkad idegességedben, amitől teljesen kikészültem és nem akartam, hogy észrevedd, mert akkor egy életre elástam volna magam a szemedben. Na nem mintha így nem jött volna össze.- legyintettem, majd pólómat fölkapva lépkedtem a szobámba. Elfeküdtem a puha szőnyegen, mire Hazza becsattogott és nem zavartatva magát elhelyezkedett a hasamon. Figyelve az oldalamra kényelmesen összegömbölyödött, majd felnézett rám. A melegség és a kedvesség sugárzott belőle.<br />
-Sajnálom, hogy így otthagytalak, de megijedtem anyukádtól.- vallotta be zavartan.<br />
-Nem anyukámtól ijedtél meg. Az anyukánktól paráztál be.- vigyorogtam, majd hátát simogatva csöndben figyeltem őt. Csodálatos pillanat volt, amit mindketten élveztünk, de ezt öcsi megszakította, ugyanis feljebb mászott, így fejünk egy magasságban volt, majd olyat tett, amitől megállt bennem az ütő. Szája ugyan félénken, de az enyémre tapadt, mire olyan bizsergés jelent meg ágyékomban, hogy nem is tudtam volna tagadni még magam előtt sem, hogy az én szívem csak érte dobog, de miért is tagadnám? Mindenem remegett még azután is, hogy elvált tőlem.<br />
-Csak mert az előbb én rontottam el.- vörösödött el teljesen. Hatalmas boldogsággal szívemben öleltem magamhoz, de óvatosan eltolt.<br />
-Lányok?- ráztam meg a fejem kissé elszontyolodva, amire csak egy apró bólintással felelt, majd felkelt.<br />
-Lányok.- értette, nem kellett magyaráznom. Harold még mindig a lányoké, de én ezt megváltoztatom valahogy!<br />
<br />
*Másnap délután*<br />
<br />
7. órám volt, ami tesi. Már az öltözőben készülődtünk, mikor megjelentek a gólyák, természetesen öcsémmel együtt.<br />
-Mit akartok?- mosolygott rájuk Zayn.- Fürtöske!- pacsizott le Harryvel.- Rég láttalak.- ölelte át, majd végignézett a kissé esetlenül álldogáló elsős fiúcsapaton.<br />
-A tesitanárnak el kell mennie következő óráról, így most tartjuk meg a tesit, de veletek kell öltöznünk, mert csak ez az egy öltöző van.- válaszolt a fekete kérdésére az egyik srác.<br />
-Oké.- intettem és adtunk nekik helyet. Nem tudom, hogy hogyan sikerült, de Harry az én cuccommal szembeni helyet harcolta ki, ami azt jelentette, hogy végig kell néznem ahogy öltözik. Próbáltam a falat figyelni, a földet, a ruháimat, de nem ment. Egyre csak Haz lehengerlő alakját szuggeráltam, aminek meg is lett az eredménye. Idegesen igazgattam a pulcsit az ölemben, mikor bejött a tanár.<br />
-Kifele, lányok!- ordított, de én nem mozdultam.- Mi a baj Tomlinson?- ült le mellém kedvesen vizslatva arcomat. Nagyon imádom és érzem, hogy ő is engem, de ezt csak annak köszönhetem, hogy jó sportoló vagyok. A legtöbb diák életét viszont megkeseríti.<br />
-Semmi, csak fáj a hasam.- legyintettem.<br />
-Á... Van nálad betét vagy adjak?- kuncogott, mire csak mosolyogtam.<br />
-Mindig van nálam, de azért köszönöm.- folytattam, majd már éreztem, hogy minden rendben, így ketten mentünk ki a terembe, ahol a többiek már futottak ezért én is csatlakoztam.<br />
<br />
*Este*<br />
<br />
Boldogan énekelgettem a zuhany alatt, mikor megéreztem, hogy valaki figyel. Gyanakodva fordultam meg és egy hatalmas, nem túl férfias sikoly hagyta el ajkaim, ugyanis Harryvel néztem farkasszemet. Hatalmasat röhögött, majd magához húzott és átölelt.<br />
-Ha most azt mondod, hogy nem akartad, akkor nem hiszem el.- lihegtem még mindig a sokktól gyorsabban, mint kellene.<br />
-Nem is akartam azt mondani.- kuncogott, majd kiment, így szerencsére csak azután esett le, hogy meztelen voltam. Csak vigyorogva megráztam a fejem és elmentem lefeküdni. Nekem van a leglököttebb öcsém az egész világon, de én így szeretem. Szeretem? Nem kifejezés! Ő az egyetlen pasi, aki minden nap boldoggá tud tenni... Ekkor eljött a perc, mikor rájöttem, hogy nem is úgy viselkedünk, mint két fiútestvér, sokkal inkább, mint két lánytesó. Ez a gondolat eléggé megnevettetett, ugyanis Harry baromi viccesen néz ki melltartóban, </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-57550893780922004992014-03-17T22:32:00.002+01:002014-03-17T22:32:30.074+01:0019. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data3.whicdn.com/images/62540342/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data3.whicdn.com/images/62540342/large.jpg" height="249" width="320" /></a></div>
*Louis szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ideges voltam? Nem kifejezés. Ahogy hazaértünk azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, aztán vihetem be a kezemben. Jó, ez talán egy kicsit morbid volt. Már a lépcsőn jártunk, mikor Harry egy apró mosollyal rám pillantott, majd behúzott a szobájába. Az egész szobájában olyan illat volt, mint az övé, ami elbódított teljesen, így majdnem az ágya mellé ültem, de szerencsére épségben helyet foglaltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerettem volna veled megbeszélni ezt a helyzetet.- kezdett bele komolyan, egyenesen a szemeimbe nézve, mire éreztem, hogy egész testemből elszáll az erő.- Láttalak ma titeket az udvaron.- vigyorgott. Mi? Kiket látott és hol?- Szerintem nagyon aranyosak vagytok Liammel.- veregette meg a vállam, mire nekem a földet súrolta az állam. Liam? Én meg Liam? Én semmit nem szeretnék tőle! Nem úgy volt, hogy most a Harryvel való kapcsolatomat beszéljük meg? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszi, de mi csak barátok vagyunk.- köhintettem, mire csak megölelt, aminek nem nagyon értettem jelen esetben az okát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Olyan boldog lennék, ha megint össze jönnétek. Szuper jó páros vagytok és látszik, hogy még mindig szereted őt. Ne szalaszd el az alkalmat!- kócolta össze a hajam és elterült az ágyán a TV távirányítóval, majd már a készülékre is tapadt. Éreztem, hogy könnyeim marják az arcomat, ahogy egyre buktak elő szemeimből. Komótosan vánszorogtam át a szobámba, de a folyosón már nem láttam a sós cseppektől, melyek egyre folytak le pólómra. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Liam!- jutott eszembe hirtelen és lesokkolódva rohantam le a bejárati ajtóhoz, egyenesen ki az utcára, ahol Li háza felé vettem az irányt.- Istenem!- rohantam teljes erőmből. Hogy lehetek ennyire marha, hogy otthagyom a plázában? Harry szerint látszott rajta, hogy még engem szeret, de most már biztos, hogy nem. Miért vagyok én ekkora bunkó?- Liam!- ordítottam a barna ajtón dörömbölve, mire már nyílt is a nyílászáró. Ahogy megláttam a srác könny áztatta szemeit, valami hihetetlen fájdalom költözött a mellkasomba.<br />
-Csak nem Tomlinson? Miért nem Harryn lógsz?- törtek elő a sós cseppek szemeiből, mialatt gúnyosan vágta hozzám a szavakat.- Kitalálom, ne segíts! A göndörke ízig-vérig heteró. Úgy látszik az élet baromira kicseszett veled, Drága, de mit lehet tenni! Na húzz innen a picsába és engem hagyj békén egy életre.- vágta be erőteljesen az ajtót, ami épphogy nem talált el. Éreztem, hogy könnyeim megállíthatatlanul folynak lefele az arcomon, de elindultam hazafelé, mivel látni szerettem volna öcsémet. Igen, elutasított, de nekem akkor is szükségem van rá, mivel az érzéseim nem változtak iránta.<br />
<br />
*Harry szemszöge*<br />
<br />
Mikor nem találtam Louist sehol a házban boldogan vettem fel a futócipőimet és elindultam a közeli kis parkba, mivel tudtam, hogy Liammel ki fognak békülni, így inkább nem szerettem volna otthon zavarni. Az apró ligetben van egy kiépített futópálya a fák között, messze az autók zajától, ezért is imádom ezt a helyet. Nem túl hosszú az egész kis út, lehet vagy egy kilométer, de a környezet valami csodaszép. Még csak a harmadik körnél tartottam, mikor megláttam Gracet az egyik hatalmas fánál, amelyiknek az ágán én találtam magamnak egy kis pihenő helyet néhány napja. Oda is futottam hozzá és mosolyogva felkapaszkodtam mellé az elég magasan lévő ágra. Nem szólaltunk meg, csak feküdtünk egymás mellett, ugyanis szavak nélkül is megértettük egymást. Egy pillanat alatt a lány fölém kerekedett és csak vigyorogva méregette az arcom. Viszonozva gesztusát végigsimítottam arcán és óvatos puszit nyomtam arcára, mire teljesen felbátorodott és letámadta ajkaimat. Nem akartam elutasítani, ugyanis nagyon kedves lány, nekem pedig el kell felejtenem Louist, így hagytam, hogy táncba hívja nyelvemet. Egyre idegesebb lettem, mivel semmit nem éreztem, egyszerűen csak engedtem neki, viszont ez kezdett kínos lenni, mert ügyes kis kezei célba vették a nadrágomat. Ahogy elérte a "piros" zónát meglepetten nézett fel az arcomra.<br />
-Valamit rosszul csinálok?- konyult le a mosoly arcáról.<br />
-Nem, dehogyis.- mentegetőztem, miközben tenyerét levettem gatyámról.- Csak nagyon kimerültem a futásban.- hazudtam szemrebbenés nélkül, ugyanis még simán bírtam volna szaladni, de nem tudom miért nem indultam be a vörös hajú szépségre.<br />
-Ó, sajnálom. Gondolom haza szeretnél menni.- mászott le a fáról, így én is követtem.<br />
-Nem tudom, igazából nincs sok kedvem egyedül lenni. Nem szeretnél átjönni?- kérdeztem mosolyogva, mire megrántotta a vállát.<br />
-Ha nem zavarok.- indultunk el kettesben, majd gyorsan meg is érkeztünk hozzánk. Muszáj lesz elfelejtenem bátyámat, így egyszerűen be kell indulnom Gracere!<br />
-Elmegyek zuhanyozni.- kaptam fel egy törülközőt és benyitottam a fürdőbe, majd tétován megálltam. Most behívjam vagy ne?- Öhm...- vakartam a tarkómat idegesen, de szerencsére Grace már lefoglalta magát az Xboxommal és csak intett, hogy menjek, mire megkönnyebülten felsóhajtva léptem be a zuhany alá. Elég sokáig álltam ott, de nem húzhattam a végtelenségig, így magamra tekertem a nedvszívó anyagot és kiléptem a szobámba, ahol Grace még nagyban nyomta a játékot, viszont amikor rám nézett kikerekedtek a szemei.<br />
-Haz...- nyögött aprót, mire egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá.- Rohadt szexi vagy.- kelt fel mellém és egyből nyakamra tapadt, amitől kirázott a hideg. Harold Styles Tomlinson, szedd össze magad, mert férfi vagy! Ekkor eszembe jutott valami. Amikor az árvaházban voltunk egyszer találtunk egy PlayBoy magazint és hát arra... értitek. Akkor nagyon felizgultam az egyik lányra, igaz, lehettem vagy 11, de hátha most is bejön. Felidéztem barna, selymes haját, mélykék szemeit és éreztem, hogy valamivel jobban állok, minden értelemben. Grace kedve is egyből jobb lett, így rögtön férfiasságomra markolt, amivel tökéletesen elrontotta eddigi kemény munkámat.<br />
-Kérlek, mondd meg Harry, ha velem van bajod, mert akkor többet nem próbálkozok.- pattant fel a lány idegesen, mire sóhajtva visszavettem a törülközőmet.<br />
-Nem erről van szó, Grace. Nem tudom mi van velem, de most nem érzem jó formában magamat.- húztam el a számat és felkaptam egy alsót és egy pólót.- Nagyon sajnálom.<br />
-Semmi baj. Nem a Te hibád.- simította végig mellkasom és elment, mire fáradtan nyúltam el az ágyamon. Biztos, hogy nem vagyok meleg, mert egy lány elképzelése elég volt ahhoz, hogy beinduljak, így biztos, hogy Graccel van bajom, de nem tudom mit tehetnék ezzel. Ekkor hatalmas csattanást hallottam, majd egy ordítást, így rohantam is a zaj irányába.<br />
<br />
*Louis szemszöge*<br />
<br />
Rohadt életbe! Nem igaz, hogy nekem semmi nem sikerül semmi ebben a kurva világban! Az ajtót belökve levetettem magam a földre és sírni kezdtem. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn, így elbújtam, a rejtekhelyemről pedig láthattam Gracet távozni. Ekkor olyan harag gyűlt össze testemben, amit nem bírtam kontrollálni, így megfogtam egy tányért és rávágtam a bal kezemre, amit így felsértettek a szilánkok, volt ahol egész mélyen. A következő, amire emlékszem az Harry arca, aki felsegített és kicipelt a mosdóba, ahol fertőtlenítette a sebem, majd bekötözte és lefektetett az ágyába.<br />
-Ezt miért csináltad?- kérdezte szomorúan, hallottam hangján, hogy sír, de nem bírtam nyitva tartani a szemeimet.<br />
-Miért érdekel? Inkább menj és enyelegj a barátnőddel!- töröltem le könnyeimet és a fal felé fordultam.<br />
-Lou!- fogta meg a vállam óvatosan és próbált visszafordítani maga felé, de ellenálltam.<br />
-Hagyjál! Menj innen!- toltam el a lábammal, de éreztem, hogy visszamászik. Göndör fürtjei csikizték az arcomat, mire akaratlanul egy apró kuncogás szaladt ki a számon és megint arrébb löktem.<br />
-Hé!- jelent meg újra mögöttem.- Ne bánts már!- ölelte át a derekam, úgy, hogy ne tudjam eltaszítani magamtól. Hangosan nevetve elkaptam csípőjét és szembe fordultam vele, majd erősen magamhoz szorítottam.<br />
-Nekem nem kell Liam.- suttogtam, mégis tudtam, hogy hallja.- Nekem csak Te kellesz.- hajtottam le a fejemet, hogy ne lássa kétségbe esett arcomat. Nem válaszolt, csak felemelte fejemet és mosolyogva egy apró pofont adott.<br />
-Vak vagy és hülye.- kuncogott.- Az a srác mindenét odaadná érted.- csóválta meg a fejét, majd mellkasomra hajtotta.<br />
-Az lehet, de nekem nem Ő kell.- szipogtam és lassan mindketten elaludtunk. Legszívesebben ordítottam volna és jól megráztam volna Harryt a vállainál fogva, majd beleüvöltöttem volna a képébe, hogy ébredjen már fel!<br />
<br />
*Reggel*<br />
<br />
Mosollyal az arcomon ébredtem, ugyanis Haz a nyakamba szuszogva durmolt, így olyan édes látványt nyújtott, amihez kevés hasonló van. Óvatosan kimásztam mellőle és kicsoszogtam a fürdőbe, ahol megtorpantam az ajtóban, kikerekedett szemekkel bámulva a csapon lévő tárgyra...</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-79530753575093665032014-02-20T16:18:00.001+01:002014-02-20T16:36:13.154+01:0018. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQVCkPXfo3dpenuhP2cF2K07W4CKLumCOJtCA0YnL3cphnpGsuK8OefmbKbkO8fXcQ8tTvDH8hUPBjt5TcUWmTjaxGzIdTB63cDBy3RSr18UDL_Ps4S1lWidsfazq3kfgi5lPWYT_Lpg/s1600/36505_311687768949147_2020988465_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQVCkPXfo3dpenuhP2cF2K07W4CKLumCOJtCA0YnL3cphnpGsuK8OefmbKbkO8fXcQ8tTvDH8hUPBjt5TcUWmTjaxGzIdTB63cDBy3RSr18UDL_Ps4S1lWidsfazq3kfgi5lPWYT_Lpg/s1600/36505_311687768949147_2020988465_n.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
Azt mondtam, hogy elcsesztem a hátralévő életemet? Gyengén fejeztem ki magamat. Másnap reggel megpróbáltam egy kicsit javítani a helyzetemen Harry szemében, így ágyba vittem neki a reggelijét. Mindent úgy tettem, mintha tegnap nem történt volna semmi. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt, Haz. Hoztam neked kaját.- mosolyogtam erőltetetten és ölébe raktam a tálcát. Némán elkezdett enni, ami nekem kimondhatatlanul fájt. Legalább annyit kinyöghetett volna, hogy tűnjek el, az is jobban esett volna. Izmos felsőtestét nem fedte a takaró, ami már eleve felért egy kínzással.- Némasági fogadalmat tettél?- próbáltam elviccelni a helyzetet, de számíthattam volna rá, hogy nem fog ujjongani gyenge poénomon. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem.- nézett fel rám érzelemmentesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor jó. Nem kérsz még?- vettem el tőle a tányért, mikor befejezte. Csak megrázta fejét és kiszállt az ágyából, mire megállt bennem az ütő. Tökéletes testét csak egy alsógatya fedte, ami történetesen a feszülős fajtából volt, így akár meztelenül is állhatott volna előttem. Gyorsan kaptam el a tekintetemet róla, mire csak arrébb lökött és a mosdóba vánszorgott. Lesokkolódva álltam egy helyben és próbáltam normálisan venni a levegőt, ami nem sikerült túl meggyőzően. Harry tálcájával a kezemben mentem le a konyhába, ahonnan hallottam, hogy folyatja a zuhanyzóban a vizet. Nem gondoltam volna, hogy Liam után lesz valaha srác ilyen hatással rám. Nem hittem a szememnek, de ekkor a göndör hajú fiú jelent meg előttem, egy száll, fehér rózsával a kezében.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry?- dadogtam lesújtva és csak arcát figyeltem, amin ott virított egy szeretetteljes mosoly. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit akarsz?- vágta le a táskáját a pultra, minek hangja fájdalmasan rántott vissza a valóságba. Esküszöm, hallucinációim lesznek Haz miatt. Vagy már vannak? Nagyon úgy tűnik. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmit. Mehetünk?- sóhajtottam és felkaptam a cipőimet. Az út néma csendben eltelt, majd mikor leállítottam a motort, Ő csak kipattant és Graccel távoztak. Fejemet lehajtva zártam be a kocsit és becsoszogtam a termünkbe. Nagyon hiányzott Zayn, aki szinte az egyetlen volt, aki tudott mindent rólam, meg persze apa és anya. Szerencsére nagyon jó kapcsolatom van velük, akkor is ha nem sokat vagyunk együtt. Szerintem néhány osztálytársamnak feltűnt igen szar kedvem, de csak Emily, az osztály egyik aranyos csaja jött oda hozzám, mivel ő még új volt és nem tudta, ha rossz kedvem van, akkor nem szeretem ha piszkálnak, de rá érdekes módon nem haragudtam.<br />
-Mi a baj, Louis?- ült le a mellettem lévő székre, ami üres volt, Zayn híján.<br />
-Semmi. Csak átvertem egy számomra nagyon fontos embert.- mosolyogtam, majd a fájdalmas, durván friss emlék hatására beharaptam az alsó ajkam.<br />
-Sajnálom. Biztos meg fog bocsátani.- simította végig a karom, mire kellemes bizsergés járt át.<br />
-Köszi és legyen igazad!- vigyorogtam. Elkezdődött az első óra és az idő elég lassan vánszorgott. Nem éreztem jól magam és a harmadik órán, ami matek volt éreztem is az eredményét, így inkább gyorsan kirohantam a WC-re. Nem tesz jót nekem a stressz. Miután kiürítettem gyomrom tartalmát (ami egyenlő volt a semmivel), nem volt kedvem visszamenni a terembe, így kiültem az udvarra és élveztem a szeptemberi meleget. Ekkor rájöttem, hogy eddig túl tökéletes életem volt, a Liammel való szakítástól eltekintve. Mindenem megvolt, amit csak akartam, soha nem szenvedtem hiányt semmiből, amit kiejtettem a számon, azt megkaptam és most mégis azért vagyok a padlón, mert valakit nem kaphatok meg. Mily ironikus! Lassan felkeltem és átmentem egy fa alá, mert kezdett felforrni a fejem, napszúráshoz meg nincs sok kedvem. Hirtelen megéreztem két kezet a derekam körül, mire szemeim akaratlanul lecsukódtak és vártam a puha fürtök simogatását, ez viszont elmaradt.<br />
-Miért vagy idekint?- hallottam meg Liam hangját a fülemnél, mire kiugrottam karjai közül.<br />
-Mert rosszul voltam.- néztem inkább a földet.<br />
-Jobban vagy?- kezdte el simogatni a hátamat, mire csak mosolyogva bólintottam, de olyan erősen szorítottam össze a fogaimat, hogy félő volt, kitörnek. Nem szerettem volna Li előtt sírni, ugyanis nem akartam gyengének látszani. Férfi vagyok, nem kislány!<br />
-Kicsöngettek már?- néztem fel az iskola épületére és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le arcomon.<br />
-Előlem nem kell rejtegetned a könnyeid.- fordított maga felé és hüvelykujjával letörölte a vizes csíkot, majd egy puszit nyomott a helyére. Tudtam, hogy most már nem tudom tovább tartani magam, elkezdtem zokogni és Liam vállába fúrtam a fejem. Nyugtatólag simogatott, de akkor ezzel semmire nem ment, ugyanis éreztem, hogy semmi nem lesz többé jó.<br />
<br />
*Harry szemszöge*<br />
<br />
Fájt azt látnom, hogy Louis rosszul érzi magát, de én sem voltam valami túl fényesen. Még a nap felénél sem jártunk, mikor megláttam kint Louist, ahogy a napsütésben üldögélt. Miközben figyeltem érdekes dolgok jutottak eszembe. Vajon én tudnék szerelemből szeretni egy fiút? Ijedten kaptam el a tekintetemet az ablaküvegről. Nem! Ilyen még csak meg sem fordulhat a fejemben, ugyanis engem csak a lányok érdekelnek! Pillantásom ekkor újra a srácra tévedt, de már Liam ölelésébe bújva. Talán kibékültek? Akkor mindenkinek jobb lenne, ugyanis Lou nem lenne magányos, nem engem próbálna elcsábítani és Liam is boldog lehetne. Bárcsak! Észre sem vettem, de folyamatosan őt bámultam és hihetetlenül érdekes gondolataim lettek. Vajon Louis ajkai milyen ízűek? Állítsd le magad Harry! Egyre rosszabbul éreztem magam és az ötletek csak kergették egymást a fejemben. Mi van, ha mégis egy kicsit tetszenek a fiúk? NEM! Bele fogok bolondulni, ugyanis még lesz 4 órám. Haza szeretnék menni és egyedül lenni!<br />
-Úristen!- kaptam a szám elé a kezemet, mikor megláttam bátyám könnytől áztatott arcát.<br />
-Valami gond van Mr. Tomlinson?- nézett rám érdekesen a biológia tanár. Éreztem, hogy a torkomat szorongatja a bűntudat, hiszen minden bizonnyal én tettem ezt vele.<br />
-Semmi.- hajtottam le a fejemet szomorúan és hatalmasat sóhajtva meredtem az előttem lévő könyvre, ami a felettébb érdekes zöld szemes-ostoros egysejtűnél volt nyitva.<br />
-Mi a baj?- simította a kezét a hátamra Grace, mire egy undorral keveredő borzongás járt át. Mi van velem? Eddig le sem tudtam szállni a csajról, erre tessék! Ez így nagyon nem lesz jó! Fáradtan fürtjeim közé túrtam és csak megráztam a fejem, így a lány nem kérdezett többet.<br />
<br />
*Louis szemszöge*<br />
<br />
Olyan jó érzés volt Liam karjai közt lenni, hogy lassan megnyugodtam, így normálisan tudtunk beszélgetni.<br />
-Miért pont ide jöttél?- mosolygott rám, miközben felkaromat simogatta, de már a földön ülve.<br />
-Mié...- kérdeztem volna, de abban a pillanatban leesett.- Istenem!- nyögtem meglepetten, de arcomra egy vigyor kúszott.- Még emlékszel rá?- néztem rá elpirulva.<br />
-Persze. Soha nem fogom tudni elfelejteni.- hajtotta fejét vállamra, majd én az ő fejére az enyémet.<br />
-Én sem. Az volt életem első csókja.- gondolkoztam boldogan. Liam volt eddigi életem legnagyobb szerelme és szerencsére azóta újra a barátomnak mondhatom, ugyanis az elválásunk nem volt túl kellemes.<br />
-Tökéletesen emlékszek minden pillanatra.- meredt maga elé Li mosolyogva.- Olyan kis riadt voltál.- kuncogott.<br />
-Nem mondod! 13 éves voltam és előtte még senkivel nem csókolóztam, nem, hogy egy fiúval!- ütöttem meg a mellkasát játékosan.<br />
-Mert én olyan idős voltam! Én is csak 14 voltam!- adott egy apró puszit az arcomra.- Emlékszel, hogy először felugrottál és ijedten néztél körbe, hogy valaki nehogy észre vegyen minket? Csak utána engedtet, hogy megtegyem.- nevetett halkan.- Nagyon aranyos voltál.<br />
-Emlékszem rá.- vigyorogtam bárgyú mosollyal.- Hihetetlenül be voltam rezelve. Attól féltem, hogy pont akkor jön arra egy tanár.<br />
-Majdnem tovább mentünk, ugyanis Te kis kanos voltál.- röhögte el magát a fiú.<br />
-Liam!- vágtam oldalba, de persze nem teljes erőből.- Ne mondd, hogy Te nem!<br />
-Azért volt egy kis különbség. Annyitól teljesen felizgultál, hogy az öledbe ültem.- kócolta össze a hajamat, mire mérgesen hátra döntöttem. Felette támaszkodtam és csak összeráncolt szemöldökkel figyeltem.<br />
-Egy tapasztalatlan kiskamasz voltam! Mit vártál tőlem?- feküdtem a mellkasára.<br />
-Pont azt, amit adtál.- sóhajtott és a hátamat kezdte el simogatni. Ekkor kicsengettek, amire mindketten felugrottunk, ugyanis mi csak barátok vagyunk, semmi több.<br />
-Öhm...- vakartam a tarkómat kínomban.- Harryvel el kell mennünk vásárolni. Nem jössz velünk?- néztem fel barna szemeibe.- Persze csak ha van kedved.- lépegettem egyik lábamról a másikra.<br />
-Oké, jó ötlet.- ölelt át, majd elindult a suli felé.- Te nem jössz?- nézett vissza rám, ugyanis lemerevedve álltam még mindig a fa alatt.<br />
-De, persze.- eszméltem fel és együtt bementünk a terembe. Az utolsó 3 óránk elég gyorsan elment. A kapuban álltam és vártam a két fiút, akik még ebédeltek. Először Harry jelent meg, aki mosolyogva állt meg mellettem.<br />
-Vásárolni megyünk?- kérdezett rá.<br />
-Aha. Nem baj? Haza is vihetlek előtte.- hajtottam le a fejem szomorúan.<br />
-Nem, én is szeretnék menni.- indult el a kocsi felé, de visszahúztam.<br />
-Liam is jön.- nyeltem egy nagyot, hogy erre mit fog szólni.<br />
-Oké.- maradt mellettem, mire kételkedve néztem rá, de ez van. Nem értem mitől van ilyen jó kedve, na nem mintha ez túl nagy baj lenne! Nem sokat vártunk Liamre és a vásárlást is elég hamar letudtuk. Valahogy úgy éreztem egész idő alatt magam, mintha lenne esélyem közelebb kerülni Harryhez. Édesen mosolygott rám és néha a karomon is végigsimított, mire teljesen kirázott a hideg. Vagy lehet, hogy csak azért volt mert esett az eső? Ki tudja?! Már indultunk volna haza fele, mikor Li még elment WC-re, mi pedig kint vártunk rá.<br />
-Meg kéne beszélnünk ezt az egészet otthon.- nézett rám öcsém elég biztatóan, mire teljesen kiment a fejemből minden és elráncigáltam a kocsihoz és hazamentünk. Tudni akarom, hogy mit szeretne mondani!<br />
<br />
*Liam szemszöge*<br />
<br />
Elképzelhetetlenül boldog voltam mikor Louis elhívott vásárolni és természetesen beleegyeztem. Végre úgy éreztem, hogy újra van esélyem nála. Már indultunk haza, de én még beugrottam a mosdóba, azonban mikor kijöttem ez a két jómadár sehol nem volt.<br />
-Ne szórakozzatok velem!- indultam el mosolyogva a keresésükre. Végig jártam az egész áruházat, ezzel együtt pedig a vigyor is fagyott le az arcomról. Sehol nem voltak. Végső elkeseredésemben kimentem a parkolóba, ahol tudatosult bennem, hogy itt hagytak. A zuhogó eső ellenére gyalog indultam el haza fele, ugyanis teljesen hidegen hagyott. Könnyeim egybevegyültek a nedves cseppekkel és éreztem, hogy szívemen egyre nagyobb a repedés, ugyanis nem elég, hogy Lou itt hagyott, Harryvel ment el...</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-75465744687074342942014-02-11T18:41:00.001+01:002014-02-11T18:41:33.742+01:0017. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnacCeAdk-medAHgAKgUCdNPKDrOzkBJFdV5-NQqbFW5dVYJ25K2DK0p1WcYS8e8e5nxqNul5XoIa6StRsVoU7DWoROtn8YVS4jU1NMcTOJahAPKdTDYEjRD6LnQeMhWrDUQ6aqSqVmA/s1600/tumblr_inline_mndkf6e9NW1qz4rgp.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnacCeAdk-medAHgAKgUCdNPKDrOzkBJFdV5-NQqbFW5dVYJ25K2DK0p1WcYS8e8e5nxqNul5XoIa6StRsVoU7DWoROtn8YVS4jU1NMcTOJahAPKdTDYEjRD6LnQeMhWrDUQ6aqSqVmA/s1600/tumblr_inline_mndkf6e9NW1qz4rgp.jpg" /></a></div>
Esküszöm, nem tudom elhinni, hogy hogyan lehetek ekkora zseni! Harry 2 percen belül már az ajtómon kopácsolt és siránkozva kért bocsánatot. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Gyere be.- szóltam ki neki egy kaján vigyorral, de hangszínemen ez nem változtatott. Továbbra is tartottam magam a sértődött nagy bátyó szerepéhez. Haz könnyes szemekkel lépett be, amitől valami összeroppant bennem, de fenntartottam az imidzsemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Én nem akartalak megbántani.- hajtotta le a fejét, majd az ágyam szélére ült. Ujjaival malmozott, majd vörös, kisírt tekintetét rám emelte.- Nagyon sajnálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyszerűen nem tudok rád haragudni.- mosolyodtam el és mellé másztam, majd karjaim közé vontam. Látható volt, ahogy az eddig bent tartott levegő egyszerre kitódult mellkasából, ugyanis szinte összement ölelésemben. Óvatos puszit adtam a fejére, ugyanis nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni rá. Szerencsémre csak arcát a felkaromba nyomta és egyenletesen kezdett szuszogni, amiből arra következtettem, hogy elaludt, ami valósnak bizonyult, ugyanis feje oldalra dőlt, de még időben megtartottam. Mosollyal az arcomon emeltem fel gyengéden és átvittem a szobájába, ahol óvatosan helyeztem az ágyra. Teljesen olyan volt, mint egy angyal, ez nem kérdés. Az én angyalom. Nem fogom hagyni Gracenek, hogy elvegye tőlem, ugyanis Ő már az enyém. Egy hihetetlenül apró puszit nyomtam a szája sarkába, mire a másik oldalára fordult és elégedetten sóhajtott egyet. Úgy látszik egyszerűbb dolgom lesz mint hittem, hiszen szemmel láthatólag tudat alatt már réges-rég az enyém a göndör hajú Adonisz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Reggel*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt ínyemre a kelés gondolata, főleg mivel hétfő volt, mégis megtettem, mert anya már negyedszerre üvöltött, hogy toljam ki a seggem a szobámból. Hatalmasat ásítva, a szemeimet dörzsölgetve, egy száll alsógatyában léptem be a konyhába, ahol Harry reggelizett anya társaságában és egy lány alakot is felfedeztem, öcsémtől jobbra, nekem háttal. A visszataszító, vörös hajkoronából rögtön rájöttem a tulajdonos ki voltára, ez viszont nem öntött el túl nagy örömmel. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt.- léptem a konyhaszekrényhez és előszedtem egy tányért.- Minek köszönhetem társaságodat?- mosolyogtam a fiatalabb Malikra. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Jay mondta, hogy átjöhetnék, mivel Zayn elutazott Barcelonába, ugyanis versenye van.- vigyorgott. Sütött róla, hogy azt forgatja a fejében, hogy megkaparintja Harryt, de sajnálattal kell közölnöm vele, hogy semmi esélye. Vagy mégis?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérsz még?- nyújtotta a lekvárt Haz a csajnak, aki elfogadta és végigsimított a srác arcán, aki ebbe teljesen belepirult. Esküszöm, hogy megfojtom! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyébként igazán felöltözhetnél, mert nem valami üdítő az alsógatyás sziluettedet bámulni reggeli közben.- vicsorgott Grace, mire összekulcsoltam a karjaimat a mellkasom előtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Már bocs, hercegnő, de ez, ha jól tudom, akkor az én házam. Na most már, ha ezt sikeresen megértetted, akkor még annyit fogj fel, hogy neked nincs beleszólásod abba, hogy én mit csinálok a saját házamba.- nyújtottam ki rá a nyelvem. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Louis.- szólt rám anya mérgesen.- Menj és öltözz fel.- ráncolta a homlokát, mire kelletlenül ugyan, de megtettem, amit mondott. Legszívesebben kivágnám, mint macskát... a dolgát végezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Harry szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan rosszul éreztem magam Louis viselkedése miatt, ugyanis eddig kedves volt Graccel, de most... Ez lehet, hogy mind miattam van? Jobb, ha nem is tudok ilyenekről. Nem értem, hogy miért lett ilyen, de jelen pillanatban nem is nagyon izgatott, ugyanis az említett lány egy feszülős farmerban és egy mélyen dekoltált pólóban üldögélt mellettem, ami igazán lekötötte a figyelmemet. Láthatólag élvezte a magas fokú figyelmet, ugyanis édesen mosolygott rám, de nem voltam képes hosszú időn keresztül a szemébe nézni, de ezt sem vette rossz néven. Próbáltam a reggelimre koncentrálni, de nem nagyon jött össze. Hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon, mire megugrottam, de anya szerencsére már éppen mosogatott, így nem vette észre. Hatalmasat nyelve néztem Gracere, aki ördögien mosolyogva simogatta a lábamat, egyre följebb húzva a tenyerét. Már nagyon közel járt a céljához, viszont Louis hatalmas léptekkel becsörtetett, így elhúzta karját, viszont éreztem, hogy a gatyám már nem volt a megfelelő méretű, így tiszta vörös lett a képem, tehát inkább lehajtottam és próbáltam enni.<br />
-Passzold ide a virslit.- lökött oldalba Lou, mire elállt a lélegzetem. Ezt most lehet, hogy célzásnak szánta?<br />
-Minek?- dadogtam tisztára leizzadva.<br />
-Na vajon?- nézett érdekesen.- Ne szórakozz velem, Haz! Éhen halok.- húzta fel a szemöldökét lepetten, mire a megkönnyebbüléstől felsóhajtva nyújtottam neki a tálat. Még csak reggel van!<br />
<br />
*Louis szemszöge*<br />
<br />
Azt hiszed, kicsi Harrym, hogy nem vettem észre a problémádat? Rosszul hiszed! Akkora vigyor terült el az arcomon, mint még soha. Grace átment, hogy összekészülődjön, bár nem értem, hogy lehet ennyire naiv, hogy itt hagyja nekem Harryt ebben az igen kiszolgáltatott állapotban. Nekem ez csak jó.<br />
-Indulnunk kell, Haz.- kuncogtam alig hallhatóan és elindultam az ajtó felé, de öcsi nem mozdult.- Gyere, mert elkésünk.<br />
-Én... én... inni szerettem volna még egy kakaót.- nézelődött frusztráltan ide-oda.<br />
-Akkor pattanj.- mosolyogtam és megfogtam a karját.<br />
-Nem csinálnál nekem?- ijedt meg és ölébe ejtette csuklóit.<br />
-Meg még mit nem, királylány?- szorítottam meg felkarját és felrántottam, mire egy visszafojtott nyögés hagyta el ajkait. Istenem, hogy én milyen gonosz vagyok szegény sráccal!<br />
<br />
*Délután*<br />
<br />
Semmi nem történt a nap folyamán. Legalábbis semmi említésre méltó. 2 órakor a kapuban várakoztam Harryre, ugyanis együtt megyünk edzésre, ahol remélhetőleg nem következik be, amitől egész nap rettegtem. Vajon mi lehet ilyen szörnyű? Liam is a csapat tagja, amivel szerintem mindent elmondtam. A sisakommal szórakoztam, míg végre megjelent a göndör hajzuhatag.<br />
-Végre megvagy!- mosolyogtam és elindultunk a csarnok fele. Már az öltözőben voltunk, mikor rányomtam Haz fejére egy hoki sisakot, mire elkezdett nyávogni, hogy miért bántom.- Ezt muszáj, Harry.- ütögettem meg a védőfelszerelés egyik darabját, ami öcsi kobakját díszítette.- Nem szeretnék magyarázkodni anyának, hogy hova tűnt egy-két fogad, így ne merészeld levenni!- simítottam végig karján és segítettem neki felöltözni. Ez a lüke még a szuszpenzort sem tudta felvenni rendesen.<br />
-Ez így jó, Louis?- nézett fel rám, ám mikor megláttam hatalmas röhögés tört elő belőlem. A védő cucc a fenekén volt.<br />
-Szerinted jó?- szedtem le róla és ráadtam rendesen.- Esküszöm, rosszabb vagy, mint egy óvodás.<br />
-Nem is!- vágta be a durcát, mikor megjelent Liam az ajtóban. Riadtan néztem a bongyori srácra, aki szemmel láthatóan nem volt olyan ideges, mint én. Lemaradtam valamiről?<br />
-Gyerünk srácok! Edzünk!- vigyorgott Payne, mikor teljes felszerelésben állt előttünk. Eltátottam a számat és egyszerűen nem voltam képes hinni saját magamnak. Liamet nem is érdekli, hogy Harry is itt van, viszont az is feltűnt, hogy ez már Hazt is meglepte. Edzésen is jókedve volt, így én is nyugodtabban adtam át magam a jégkorong varázsának. Öcsi nagyon jól játszott, így az edző örömmel fogadta. Este fáradtan értünk haza, de boldog voltam, mert jó előre elterveztem a ma estét. Megint egy lépéssel előrébb fogok kerülni a sráchoz.<br />
-Jelentkezem, mester.- mosolygott a laptopom képernyőjén Zayn, ugyanis megszokás volt, hogy esténként skypeolunk.<br />
-Már vártalak.- viszonoztam gesztusát.<br />
-Mi a mai lépcsőfok?- kérdezte sejtelmesen. Természetesen ő mindent tud rólam, így azt is, hogy milyen módszerekkel fogom megszerezni az áldozatomat.<br />
-Együtt tévézés, majd együtt alvás.- kuncogtam, de ekkor hirtelen nyílt az ajtó és Harry jelent meg. Szemei könnyesek voltak és megtörten nézett rám.<br />
-Nem vagyok egy trófea, hogy megszerezz.- suttogta, arca egyre dühösebbé vált.- Bíztam benned, azt hittem megérted, hogy nem szeretnék veled lenni, mint szerelmem, de te csúnyán becsaptál.- fojtatta ugyan olyan hangszínen, ami nagyon szíven ütött és éreztem, hogy az én könnyeim is elkezdenek folyni.<br />
-Soha nem néztem rád, mint trófeára.- néztem rá riadtan.<br />
-Nem tudtál. Mert engem nem tudsz megszerezni és birtokolni. Remélem ezt megértetted.- vágta rám az ajtót, mire némán meredtem magam elé.<br />
-Sajnálom Lou.- hallottam meg Zayn hangját, majd letöröltem nedves arcomat.<br />
-Amúgy is veszett ügy volt.- mondtam ki egyszerűen a szavakat, de nem voltak igazak, éreztem, hogy belülről mardosnak.- A lányokra bukik. Jó éjt.- kapcsoltam ki a gépet és csak feküdtem a sötétben. Most csesztem el az egész hátralévő életemet. </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-64310396659680099012014-02-04T20:40:00.002+01:002014-02-04T20:40:49.411+01:0016. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimS5KKeJqQuWxgrULKX4eLdzhVW5fTqTobPEidQXNn3z4LV258QFWToH6wBj2Vr8rddqOwEOBqVeUZMfLCmX5H2cUhKl26ElfPuA4C5otcYpdAi8bAoA87YO6s6xbr3oQPObF7lN6tyA/s1600/1234959_577970238927974_1544319382_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimS5KKeJqQuWxgrULKX4eLdzhVW5fTqTobPEidQXNn3z4LV258QFWToH6wBj2Vr8rddqOwEOBqVeUZMfLCmX5H2cUhKl26ElfPuA4C5otcYpdAi8bAoA87YO6s6xbr3oQPObF7lN6tyA/s1600/1234959_577970238927974_1544319382_n.jpg" height="320" width="279" /></a></div>
*Harry szemszöge*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas koppanásra ébredtem fel, mire ijedten ugrottam fel a kanapéról. Mikor észleltem, hogy Louis a földön fekszik hatalmasat röhögtem, ugyanis fájdalmasan dörzsölgette a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Viccesnek találod?- mosolygott ördögien és lerántott maga mellé. Amilyen ügyes vagyok tökéletesen seggre estem, pontosan a pizzás dobozra, ami viszont szerencsére üres volt. Nevetve figyeltük egymást, majd Lou elkapta a kezem és mellkasára húzott. Megnyugodtam szeretetteljes érintésétől és vigyorogva figyeltem arcát, majd a haját kezdtem el birizgálni.- Elmegyek a srácokkal korizni a pályára. Szeretnél jönni?- hajtotta fejét az enyémre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha nem zavarok.- sóhajtottam. Mindig úgy érzem, hogy én csak kolonc vagyok a nyakukon. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha még egyszer ilyet kérdezel, esküszöm sehova nem viszlek többet!- kezdte el csikizni az oldalamat, mire megugrottam és hatalmas kacagás tört fel belőlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Louis szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kuncogva figyeltem, hogy Harry hogyan szenved ujjaim alatt. Egy ugrásánál véletlenül ágyékomra érkezett vissza, mire egy apró nyögés szaladt ki számon, de szerencsére ezt nem hallotta meg a saját nevetésétől. Szemeimet összeszorítottam és kezeimmel megtámaszkodtam magam mellett, ugyanis nem akart lejjebb csúszni, ugyanott ült, ahova ugrott tíz másodperce. Kezét végigsimította arcomon, mire mosolyt erőltetve magamra kinyitottam íriszeimet. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a baj?- nézett félénken. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi.- hazudtam gyönyörű, zöld szemeibe.- Csak ki kéne mennem WC-re.- toltam le magamról és gyors léptekkel mentem a mosdóba. Nem akarom, hogy lássa, mennyire szeretném őt, ugyanis Ő csak barátként tekint rám, mint testvérére. Lassan fogok közeledni hozzá, úgy, hogy neki fel sem fog tűnni, de belém szeret. Legalábbis remélem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Harry szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Feltápászkodtam mikor Lou eltűnt és felkocogtam a szobámba. Magamra kaptam egy vastagabb gatyát és egy pulcsit, ugyanis nem szerettem volna megfagyni a jégcsarnokban. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Kész vagy?- jelent meg Lou feje az ajtómban. Csak egyet bólintottam és követtem őt egészen a szomszéd házig. Dadogva próbáltam tudtára adni, hogy nem értem mit keresünk Grace-ék háza előtt, de ekkor már mellettünk álltak a tesók. Tátott szájjal álltam Grace előtt, ugyanis a lány kisminkelve, nagyon rövid gatyában és durván kivágott pólóban állt előttem. Hatalmas mosollyal az arcán bámulta reakciómat új külsőjére, mire csak egy hatalmas sóhajtás volt a válaszom. Szemeim mintha dekoltázsára tapadtak volna, de egy pillanaton belül Louis meglökött.<br />
-Induljunk.- mosolygott és elhúzott a kocsi felé.<br />
-Te is jössz velünk korizni?- néztem a vörös hajú lányra, aki csak vigyorgott rám.<br />
-Úgy nézek ki, szépfiú?- kuncogott. Belegondolva rájöttem, hogy a kérdésem teljesen hülyeség volt, ruhájára való tekintettel. Az autóban ülve egyre csak a visszapillantót vizslattam, ugyanis abból tökéletes rálátásom nyílt Gracere. Miért változott meg ennyire? Nem volt sok időm gondolkozni, mivel már a jégcsarnoknál is voltunk.- Sziasztok srácok!- integetett a csaj és elment a másik irányba, ahol néhány másik lány várta őt és nevetgélve távoztak.<br />
-Gyere már, Pocak.- kapta el a vállamat Louis. Összeráncolt szemöldökkel néztem arcát, minek hatására hatalmas röhögés tört elő belőle.<br />
-Ne hívj így! Így is van elég bajom azzal, hogy milyen dagi vagyok.- kuncogtam megcsapkodva az említett szépséghibát a hasamon. A délután nagyon gyorsan eltelt a fiúkkal, ugyanis Niall is megjelent a jégen, így négyesben hülyültünk. Este már lefürödtem és egy alsógatyában feküdtem az ágyamban átnézve a megtanulandó anyagokat, mikor Louis betoppant a szobámba. Vigyorogva felhajtotta a takarómat és Ő is bemászott alá.<br />
-Elég királyul korizol.- simította tenyerét mellkasomra állával együtt.<br />
-Köszi.- tettem le a történelem könyvet és kezemet átdobtam Louis hátán.<br />
-Gondolom feltűnt Grace hirtelen stílusváltása.- sóhajtott hatalmasat, így csak egy aprót bólintottam.- Kérlek, ne dőlj be annak a csajnak. Természetes, hogy miattad csinálta, hogy felkeltse az érdeklődésedet. Ne legyél teljesen vak Haz, kérlek!<br />
-Haz?- lepődtem meg az eddig nem hallott becenevemtől.<br />
-Most ez jött le az egész sztorimból?- akadt ki egy kicsit.- Egyébként meg úgy hívlak, ahogy akarlak.- pattant fel mérgesen.- Nem lehetsz ennyire beszűkült látókörű!- csapta be maga után az ajtómat. Én nem szerettem volna megbántani.<br />
<br />
*Louis szemszöge*<br />
<br />
Ahogy beértem a szobámba mosolyogva huppantam le az ágyamra. Miután kiakadtam ez fura megnyilvánulás? Ki beszélt itt sértődésről? Ez is a gondosan kitervelt tervem része. Harrynek bűntudata lesz, mert azt hiszi, hogy kibuktam miatta és majd próbál megvigasztalni, ezzel is közelebb kerülve hozzám. </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-42522578481146361922014-02-01T14:44:00.002+01:002014-02-01T14:44:27.547+01:0015. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiicD08hgtedcBmi-YukKfBZkjyl20FuVjsMfnaEv0ajvHD3ttpttW72Og96BpHoeNgYB4CNK_QBo_-qiO1aR3GVK7LjWyUYGk7hVPUW4TSq7loK2RG3dme9ycunDFdD-TRczT19T3D1w/s1600/spl380486_001_picnik.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiicD08hgtedcBmi-YukKfBZkjyl20FuVjsMfnaEv0ajvHD3ttpttW72Og96BpHoeNgYB4CNK_QBo_-qiO1aR3GVK7LjWyUYGk7hVPUW4TSq7loK2RG3dme9ycunDFdD-TRczT19T3D1w/s1600/spl380486_001_picnik.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
*Reggel*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem akartam felkelni, ugyanis féltem. Nem is, inkább rettegtem. Szemeimet szorosan tartottam összecsukva, hátha sikerül átkerülnöm egy másik dimenzióba. Tudom, nincs sok értelme, de az én helyzetemben érthető. Kómásan sétáltam le a nappaliba, miután összekészülődtem, ahol Louist és Markot találtam. Lou némán sírt, miközben apukája csak a hátát simogatta. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden rendben lesz.- suttogta fiának, majd felkelt és egy bőrönddel sétált ki az ajtón. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Louis.- léptem egy apró lépést előre, mire riadtan kapta tekintetét rám.- Én nem szeretném, hogy rosszul érezd magad miattam. Nem lehetnénk csak barátok?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké, persze.- sóhajtott és elindult a konyhába. Letörten követtem és néma csendben megreggeliztünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden rendben van?- kérdeztem egész halkan. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Rohadtul nincsen rendben semmi! Vagy neked úgy tűnik?- árasztották el könnyek a szemeit. A szívem a torkomban dobogott és nem tudtam, hogy mit is kéne tennem, de segíteni szerettem volna Louison. Óvatosan átöleltem, mire arcát karomba fúrta, így zokogott halkan.- Liam is elhagyott, neked se kellek. Mi a baj velem, Harry? Ennyire csúnya vagyok? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne mondj ilyet Lou! Nálad jobb képű pasit még nem láttam. Az Liam hibája volt és nem a tiéd. Én pedig egyszerűen nem vagyok képes szerelemből szeretni egy fiút. Ezt meg kell értened.- tűrtem el haját, csodálatosan csillogó, mélykék szemei elől. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Értem. Menni kéne.- kapta vállára a táskáját, így én is követtem, ugyanis megbeszéltük, hogy ma elmegyünk úszni. A kocsiban egész úton arcát figyeltem, minek hatására mindig ott bujkált egy apró mosoly ajkain.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hm...- döntöttem kicsit oldalra a fejemet, mikor megálltunk egy piros lámpánál. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyögd ki mit szeretnél, mert kezd irritálni, hogy bámulsz.- nevette el magát édesen, mire morcos arccal oldalba böktem. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Azon gondolkoztam, hogy nem vennél-e nekem egy fagyit.- avattam be tervembe huncut mosollyal az orcáimon. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Eltaláltad bébi.- lépett újra a gázra és vigyorogva vezetett tovább. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért nem? Lulu!- vetettem be az aduászt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha még egyszer ki mered ejteni azt a szót, esküszöm addig csikizlek, amíg nem könyörögsz az életedért!- fenyegetett, de közben elröhögte magát, majd már le is parkolt az uszodánál, ahol elég sokan voltak. Egy szimpatikus szekrényt kerestünk, majd az öltözők felé vettük az irányt, ahol bevágódtunk két külön kis helyiségbe. Mikor sikerült átvennem a fürdőnadrágom szomorúan bámultam a tükörképem. Istenem, hogy Louisnak mennyivel jobb teste van! Bánatosan hasamba nyomtam a mutató ujjam, mire Lou is megjelent.<br />
-Te meg mit csinálsz?- röhögte el magát. Reményvesztetten emeltem rá tekintetemet.<br />
-Nézd, milyen dagi vagyok.- sóhajtottam egyre csak pocakomat bámulva. Louis egyre csak röhögött, majd átkarolta a vállam és elindultunk kifele.<br />
-Nem Harold, Te beteg vagy. El sem tudod képzelni, hogy mennyien örülnének, ha ilyen testük lehetne.- mosolygott, majd leraktuk a törülközőinket és a medencébe ugrottunk. Az egész délelőttöt azzal töltöttük, hogy a másikat próbáltuk belefojtani a vízbe, de persze csak viccből.<br />
-Kicsit kimegyek, mert fázok.- úsztam a létrához, majd visszanéztem Loura, aki engem bámult, mire az egész arcom vörös lett.<br />
-Nyugi, csak azt néztem, hogy innen nem is látszik a sörhasad.- vigyorgott. Kinyújtottam rá a nyelvem, mire lefröcskölt. Nevetve mentem a törülközőmhöz, majd azzal együtt leültem egy napozó ágyra, ahonnan pont láttam Louist, aki mosolyogva úszkált.- Szerintem nem is vagy dagi.- támasztotta meg az állát a medence szélén.<br />
-Köszi.- jelent meg egy apró mosoly ajkaimon.<br />
-Álmos vagyok.- csukta le szemeit, majd inkább segítettem neki kijönni a vízből, mielőtt elaludt volna és visszaindultunk az öltözőbe. Elég gyorsan összekészülődtünk és már mentünk is hazafele.- Mi van Graccel?- állt be a házunk elé, majd rám nézett.<br />
-Nem tudom. Nem hajlandó beszélni velem.- legyintettem, ugyan ennek a fele nem volt igaz, mivel nem is próbáltam beszélni vele, de szerintem úgysem érdekelném.<br />
-Ne is foglalkozz vele. Majd megbékél!- mosolygott hamisan. Éreztem, hogy örül annak, hogy nem beszélek a lánnyal és reméli, hogy nem is fogok. Bementünk az épületbe, ami kongott az ürességtől. Lou már fel is kapta a telefont és rendelt pizzát.<br />
<br />
*Louis szemszöge*<br />
<br />
Hogy lehetek ilyen marha? Elhívom Harryt uszodába, mikor felöltözve is elég nehéz ellenállnom neki? Biztos, hogy elment a józan eszem. Még hogy dagi! Akkor én mit mondjak? A pizza elég gyorsan megjött, így a TV előtt ülve ettünk kettesben.<br />
-Gól!- ugrottam fel üvöltve, minek hatására Harry eldobta a kezében lévő szeletet.- Bocsi.- röhögtem el magam. Igen, jégkorong meccset néztünk. Élek-halok a hokiért, ezért is vagyok benne a suli csapatában.<br />
-Mikor lesz edzésetek?- szerezte vissza a kajáját öcsi.<br />
-Holnap. Miért?- méregettem gyanúsan.<br />
-Semmi. Elmehetek veled?- nézett bociszemekkel, mire elnevettem magam.<br />
-Természetesen. Kipróbálod?- öleltem át a derekát.<br />
-Ha nem baj.- pillantott rám félénken. Istenem, hogy mennyire édes egy srác! Mikor végeztünk mindketten bealudtunk a készülék előtt. Éreztem még, hogy Harry átdobja a kezét a hasamon, mire akaratlanul is hatalmas vigyor kúszott a képemre. Ha addig élek is, de enyém lesz ez a srác!</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-44019941305705503502014-01-03T23:58:00.001+01:002014-01-03T23:58:44.785+01:0014. fejezet<div style="text-align: justify;">
A szívem kihagyott egy ütemet és a légzésem is leállt pár másodpercre. Csak egy fekete sapkát láttam és azt, hogy az illető pakol valamit az asztalról. Kirabolnak minket! Lábaim egyre csak remegtek, mégis megpróbáltam a lehető leghalkabban a háta mögé settenkedni. Mikor már elég közel voltam, egy tökéletes ugrással a hátára vetettem magam. Minket nem fog kifosztani senki!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hagyja abba! Menjen innen és hagyja békén a családomat!- ordítottam, miközben egyre csak a fekete anyag által védett fejét püföltem. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szállj le rólam!- morgott az idegen dühösen és megpróbált ledobni a hátáról. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry! Mit csinálsz?- hallottam meg Louis hangját mögülem, majd a következő pillanatban már a derekamat fogta át és lerángatott a férfiról. Teljesen lesokkolva álltam és védekező állásban vártam, hogy megforduljon a betörő. Lou egyre csak röhögött mögöttem, amiből ebben az esetben semmit nem értettem. Mi olyan vicces azon, hogy kirabolnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Boo.- pördült meg tengelye körül az alak és átölelte Louist. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia apa.- ejtette ki nevetve a szavakat bátyám, mire nekem az állam a földet súrolta. Ajkaim teljesen kiszáradtak, az arcom pedig a vörös árnyalataiban pompázott.- Harry, ő itt az apukám.- mutatott be neki, mire szégyenlősen lehajtottam a fejem. Nem így terveztem az első találkozást a családfővel. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Már vártam, hogy megismerhesselek.- ragadta meg a karomat és mellkasához húzott.- Jó erőben vagy, fiam.- röhögött jóízűen, mire nekem is mosoly kúszott az ajkaimra.<br />
-Nagyon sajnálom. Azt hittem, hogy rabló tetszik lenni.- vakartam a tarkómat idegesen.<br />
-Tegezz, kérlek.- ült le a kanapéra és maga elé húzta a táskáját. A sok ruha alól egy nagyobb csomagot húzott elő és Louis kezébe nyomta.- Egy ideje nem bővült a gyűjteményed.- veregette meg a vállát, miközben a fiú már hevesen bontogatta a szépen becsomagolt ajándékot.<br />
-Istenem! Ez az eddigi legkirályabb!- forgatta kezei között a kék hokimezt, amin egy huszonnégyes szám állt és a Tomlinson felirat.<br />
-A válogatott Magyar csapat meze.- kócolta össze fia haját a férfi.<br />
-A kedvenc színem.- csodálta egyre csak a felsőt.<br />
-Ezt neked hoztam, Harry.- nyújtott nekem is egy ajándék szatyrot, mire csak tátott szájjal bámultam a papírt, amiben egy doboz rejlett.<br />
-De, én...- dadogtam.<br />
-Te is családtag vagy és nálunk ez hagyomány. Na bontsd ki!- lökött egy kicsit vállba kedvesen. Lélegzet visszafojtva húztam elő a díszes tartó dobozt, amit egy mozdulattal felpattintottam. Egy fekete-kék sapka volt benne, hozzá illő sállal, mire csak tátogni tudtam.<br />
-Ilyen szépet még soha nem kaptam.- néztem egyre csak a kötött ruhákat, melyeken csíkok húzódtak és gyönyörű betűkkel az állt rajtuk, hogy Harry.- Nagyon köszönöm!- öleltem át az embert, akit az előbb még le akartam ütni. Nekem ez többet jelentett bárminél, hiszen éreztem, hogy itt szeretnek.<br />
-Ugyan. Csak egy kis apróság.- legyintett és kiment a konyhába, ahol Jay szorgoskodott.<br />
-Apukád hihetetlenül kedves.- mosolyogtam az ajándékomra, mire Louis átölelt.- Úristen!- csaptam a homlokomra.- Még a nevét sem tudom.- szívtam be szégyenkezve az alsó ajkam.<br />
-Mark.- kuncogott Lou és fejét a vállamba fúrta.- Miért hagytál egyedül délelőtt? Mitől ijedtél meg?<br />
-Nem tudom.- néztem a plafont inkább, minthogy bátyám szemébe nézzek.- Grace is megutált.<br />
-Miért? Ki még?- simogatta gyengéden a hasam.<br />
-Hát te.- néztem rá furán, mire kuncogva megrázta a fejét.<br />
-Soha nem utáltalak, csak egy kicsit fájt, hogy itt hagytál, de utálni nem tudnálak.- hajtotta fejét mellkasomra és légzése egyenletessé vált.- Te mit gondolsz a melegekről?<br />
-Nem tudom. Nekem furcsa, hogy az azonos neműeket szeretik, de nem ítélem el őket. Nem tehetnek róla, hogy ilyenek.- nyaltam meg kiszáradt ajkaimat. Megint ezek a félreérthető mondatok. Mire akar ezzel kilyukadni?<br />
-Ők is megérdemlik a szeretet!- csattant fel mérgesen Lou, mire átjárta testemet a borzongás.- Bocsi.- mondta halkabban és kezeire támaszkodott, hogy szemembe tudjon nézni. Éreztem, hogy ajkaim elnyílnak, mivel pillantása lelkemig hatolt, majd egy váratlan pillanatban már arra eszméltem, hogy szánkat milliméterek választják el.- Én is megérdemlem a szeretet.- mosolyodott el és a lehető leglágyabban összeérintette ajkainkat. Mintha villám csapott volna belém, olyan érzésem támadt és hihetetlen gyorsasággal ugrottam ki alóla.<br />
-Én nem vagyok meleg!- motyogtam Louisra sem nézve és felrohantam a szobámba. Ezt most miért csinálta? Testvérek vagyunk, nem szerelmespár!<br />
-Harry! Engedj be!- dörömbölt az ajtómon, amit azonnal ki is tártam.<br />
-Azt hittem, hogy még mindig szereted Liamet!- kezdtek el folyni a könnyeim.<br />
-Nem! Azt szerettem volna mondani, hogy szeretlek.- ölelt magához.<br />
-Sajnálom.- toltam el magamtól.- Én nem vagyok meleg.<br />
-Annyira aranyos vagy.- mosolyodott el féloldalasan Lou, mire ellöktem magamtól.<br />
-Fogd már föl, hogy nem vagyok és nem is leszek buzi!- emeltem feljebb a hangom, mire csak hatalmas szemekkel pislogott rám. Lemondóan megrázta a fejét és egy kósza könnycsepp folyt le az arcán, majd kisétált a szobámból. Egy hatalmas sóhajjal vetettem magam az ágyra és csak a plafont kémleltem. Tudom, biztos fájt neki, de ha nem vagyok képes szerelemmel szeretni, akkor mit tehettem volna? Istenem, bárcsak minden egyszerűbb lenne!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen végeztem a zuhanyozással, mikor tesóm nyitott be és elkezdte mosni a fogát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, Lou. Nagyon sajnálom. Nem akartak megbántani, ugyanis szeretlek, de, mint egy barátot vagy egy testvért és kérlek ne haragudj rám.- csavartam magamra a törülközőm. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindegy.- legyintett és el is tűnt. Szomorúan feküdtem az ágyamba, mikor egy halk kopogásra lettem figyelmes, majd egy papírfecni jelent meg az ajtóm alatt. Amint kezem közé vettem, tudtam, hogy ez Louis kesze-kusza írása. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Szeretni valakit nem átmeneti dolog. Ha valakit szeretsz, de nem teljes szívedből, az olyan, mint amikor tudsz repülni, de csak félig-meddig. Semmi értelme, ugyanis lezuhansz. Természetesen van olyan, hogy valakit nem szeretünk teljes szívünkből. Az viszont szörnyű, ha ő igen. Mint egy csapatban 2 hokijátékos. Az egyik szeretné, mindent megtesz a győzelemért, de a másikat nem érdekli, nem veszi komolyan. Egyikük sem fog győzni soha."</i></div>
</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-11655713175500551582014-01-02T19:51:00.001+01:002014-01-02T19:51:50.642+01:0013. fejezet<div style="text-align: justify;">
-Tudod, Harry, mikor az ember szerelmes lesz, akkor nem tud parancsolni az agyának. Olyan mintha már nem lenne hatalmad a tested és az elméd fölött, mivel ez csak megtörténik, lehetetlen befolyásolni.- vigyorgott Louis, majd felült, miközben egyre csak engem nézett.- A szerelemben nem számít a kor, a kinézet és a nem sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Aha.- túrtam idegesen göndör hajamba egyre csak Louist figyelve. Miért mondja ezeket nekem? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Van valami hihetetlen fontos, amit tudnod kell.- sóhajtott és egyenesen a szemembe nézett, szinte a lelkemig hatolt pillantása. Mindenre felkészültem, hogy ne érjen sokként, amit mondani fog, de mégsem éreztem magam elég erősnek hozzá, így hihetetlen megkönnyebbülést éreztem, mikor Grace jelent meg az ajtóban. A levegő szaggatottan áramlott ki a tüdőmből és rögtön felpattantam a lány mellé.<br />
-Nem zavarok?- mosolygott édesen, mire elkaptam a kezét és kirángattam a szobából egy határozott nemmel, igaz, még láttam Louis teljesen letört arcát, de nem voltam képes vele foglalkozni.<br />
-Menjünk el valahova, mert unatkozok.- kaptam fel a cipőmet és aggodalmas pillantásokkal, Lou szobája felé, elhagytam a házat.<br />
-Hova sietsz? Miről beszéltetek Louisval? Állj már meg!- kapta el a lány a vállamat és erőteljesen megrántott.<br />
-Nincs semmi, oké! Semmiről nem beszéltünk, de ha beszéltünk is volna, akkor sem lenne hozzá közöd!- emeltem fel a hangomat idegesen, amit a következő másodpercben már meg is bántam.<br />
-Tudod mit, Harry? Én csak kedves akartam lenni és a barátod lenni, de most már nem is tudom, hogy mi értelme volt. Nálad nagyobb tapló nincs a földön! Sajnálom Louist, hogy ilyen testvére lett.- nézett végig a szemembe lesajnálóan és elindult a másik irányba.<br />
-Én is.- hajtottam le fejemet, majd egy hatalmasat rúgtam egy kőbe, ami szépen ívelve esett egy srác elé, aki kapucnival takarta az arcát.<br />
-Nocsak.- jött a mély hang a fekete alak felől.- Csak nem a Göndörke keménykedik?- jelent meg egy bajjósló mosoly az ajkain és egy mozdulattal lerántotta csuklyáját.<br />
-Hagyj békén, Liam!- pördültem meg tengelyem körül egy mozdulattal, mire hangos kacaj tört fel mellkasából.<br />
-Louis nem tanította meg, hogy soha ne fordíts hátat az ellenségnek?- lökött erősen a földre, minek hatására egy apró nyögés csúszott ki ajkaim közül.<br />
-Tudod mit? Verj meg nyugodtan! Ne kímélj! Louis úgyis megutált és Grace is mérges rám! Az lenne a legjobb ha egyből meg is ölnél.- lépdeltem egyre közelebb hozzá. Mikor már szinte az arcában álltam elmosolyodott. Nem, nem gúnyosan, hanem kedvesen. Kikerekedett szemekkel figyeltem arcát, mire elnevette magát. Teljesen ledöbbenve bámultam, ugyanis szívből nevetett.<br />
-Most már te is tudod, hogy az élet mekkora egy szemétség!- karolta át a vállam.- Nehogy azt hidd nekem, hogy puszipajtások leszünk, de ma megkíméllek. Mi volt Louisval?<br />
-Semmi. Nem történt semmi!- ordítottam magamból kikelve, mire csak mellkasához vont és átölelt. Nem érdekelt, hogy Liam az, vállába fúrtam a fejem és némán szuszogtam. Kellőképpen lenyugtatott testének meleg kisugárzása, amit ő is érzett ezért elengedett.<br />
-Én csak segíteni szeretnék. Jobban ismerem Lout, mint te magadat. Gyere, most átjössz hozzám és mindent elmesélsz.- kezdett el húzni arra, amerre mi is lakunk.<br />
-Liam! Eddig mindig csak bántottál! Most minek vagy velem kedves? Mi van, ha nem szeretném, hogy segíts?- néztem kérdőn a szemeibe.<br />
-Mi van akkor? Az van, hogy egy hatalmas hülye vagy! Én csak jót akarok neked, de felőlem menj és idegeskedj egymagadba.- lökött meg és hatalmas léptekkel elindult.<br />
-Várj! Sajnálom.- hajtottam le a fejem megbánóan, mire mosolyogva átölelte a vállam és elindultunk. Egy elég nagy ház előtt álltunk meg, hatalmas kerttel. Mikor beléptünk leesett az állam. Minden tiszta volt és csillogott, mintha nem laknának ott. Levettem a cipőm és követtem Liamet.<br />
-Nem nagyon szoktam vendégeket fogadni, így nem tudom mit kéne mondanom.- vakarta idegesen a tarkóját. Liam ideges? Lehet, hogy ő is olyan emberi lény, mint mi?<br />
-Szerintem üljünk le és beszélgessünk.- ajánlottam fel, hogy ne érezze magát ennyire rosszul, mire hálásan pillantott rám.<br />
-Szóval mi is történt köztetek?- ült le a nappaliban a kanapéra én pedig a fotelben foglaltam helyet.<br />
-Csak beszélgettünk rólad és Louisról, mikor felhozta, hogy soha nem lehet kitörölni az érzéseit a fiúk iránt. Valami ilyesmi volt.- sóhajtottam.<br />
-Rólam beszéltetek?- ízlelgette a szavakat ajkai közt, majd boldogan rám emelte tekintetét.- Még mindig szeret?<br />
-Nem tudom.- akadt el a lélegzetem. Istenem, hogy én milyen marha vagyok! Louis biztos, hogy csak ezt szerette volna elmondani, hogy még mindig szereti Liamet én meg azt hittem, hogy nekem akar szerelmet vallani! Mekkora egy szerencsétlen vagyok!- Azt hiszem, hogy most haza kéne mennem!<br />
-Oké, de biztos, hogy nem mondott mást? Nem mondta, hogy kire gondol? Nem is említett róla semmit?- pattogott Liam megállíthatatlanul, mint a felhúzós játék.<br />
-Nem, de majd beszélek vele.- halvány mosoly játszott ajkaimon, de nem szívből jött, ugyanis megviselt Liam helyzete. Még mindig teljes szívéből szereti Lout.- Tényleg, nem nézhetem meg a szobád?- dobtam fel az ötletet.<br />
-Nem.- felelte nyersen.- Ettől még semmi nem változott meg köztünk, nem vagyok a BFF-ed.- ragadta meg a karom és kivezetett a házból.- Aztán el ne járjon a szád.- ütögette meg az arcom és mögöttem becsapta az ajtót. A boldogság átjárta testemet, így felhőtlen jókedvvel tettem meg az 5 perces utat hazáig, ahol a házba lépve viszont minden pozitív energiám elszállt. Nem voltam képes elhinni azt, amit a kanapén látok...</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-33833432413352113182013-12-21T13:43:00.001+01:002013-12-21T13:43:58.137+01:0012. fejezet*Reggel*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nyűgösen keltem fel, mivel egész este Louis hortyogását hallgattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Úgy veszel levegőt álmodban, mintha egy trombita lenne a tüdőd helyén.- löktem le a hasamról a fejét, mire mérgesen felnyögött.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem zavar, hogy én még aludtam?- csapott oldalba, majd mindketten felkeltünk, Lou pedig átment a saját szobájába. Mikor rápillantottam az órára, tudatosult bennem, hogy 10 percem van Grace érkezéséig. Gyorsan felkaptam egy fürdőnadrágot és a zuhanyzóba rohantam vele, majd 2 perc múlva már a pólómat ráncigáltam magamra és végre elkészültem, még 1 perccel hamarabb is. Nem kellett sok idő és már kopogtak is, mire lerohantam és szélesre tártam az ajtót, ahol a vörös szépség állt, egy táskával a kezében. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Indulhatunk?- tolt arrébb az útból Zayn és levetette magát a kanapénkra. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem tudom. Még Louis készülődik.- indultam fel, hogy szóljak neki, de már éppen jött szembe velem, így ketten mentünk vissza a tesókhoz. Izgatottan figyeltem a tájat, míg a tengerpartra nem értünk, mivel még sosem láttam sós vizet. Amint megállt az autó kipattantam és lerohantam a homokos partra és lenyűgözve bámultam azt. Szeptember ellenére is elég sokan voltak még lent, de ezt egyáltalán nem bántam. Hatalmas mosollyal az arcomon kaptam le a pólómat, mire végre a többiek is ideértek.<br />
-Tetszik mi, Fürtöske?- csapott a vállamra Zayn, majd ő is ledobta a felsőjét. Csak elámulva bólogattam, majd követve az idősebb Malikot besétáltam a hullámok közé, igaz, én nem ugrottam egy fejest, mint Zayn, aki boldogan merült el a habokban. Csak figyeltem a távolba nyúló kékséget, ami ki tudja milyen titkokat rejt, de nem sokáig álmélkodhattam, mivel Grace egy ügyes mozdulattal a víz alá nyomott, így köhögve jöttem fel és tincseim nedvesen tapadtak homlokomhoz. Nevetve figyelte arcomat, majd felkapva törékeny lényét bedobtam a mélyebb részbe, ahonnan ügyesen kiúszott.<br />
-Hol van Louis?- néztem körbe hirtelen.<br />
-Azt mondta, hogy majd bejön, most még nincs kedve.- rántotta meg a vállait Grace és a pert felé mutatott. Kimentem tesómhoz és furcsán néztem őt.<br />
-Mi a baj Harold?- mosolygott.<br />
-Miért vagy itt kint pólóban?- húztam fel az egyik szemöldökömet.<br />
-Nincs túl meleg.- legyintett és visszacsúsztatta napszemüvegét az orrára.<br />
-Gyere már be. Tök jó a víz.- fogtam meg az egyik kezét és felráncigáltam, mire dühösen felnyögött. Sikeresen a tengerbe toltam, mire elkezdett nyávogni, ezért inkább egy szépen irányzott lökéssel a hullámok alá küldtem.<br />
-Gyűlöllek Harold!- jött fel prüszkölve, majd mérgesen újra a parton talált magának elfoglaltságot. Én nem értem ezt a srácot, mi rosszat tettem?<br />
-Mi a baj?- ölelt át a hasamnál Grace, mire kirázott a hideg. Kuncogva elém lépkedett és kezét végigvezette a mellkasomon.<br />
-Mennünk kéne, mert lassan ebédidő van.- jelent meg előttem Louis még kissé vizes és elég morcos feje. Szomorúan battyogtam ki és gyorsan megtörülköztem és már mentünk is. Nem így képzeltem el ezt a délelőttöt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért vagy velem ilyen egész nap?- néztem fel Louisra talán egy kicsit félénken. Egy nagyot sóhajtva rakta le a villáját, ugyanis éppen ebédeltünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mert elegem van belőled.- mondta ki mindenféle kertelés nélkül, mire én csak meglepetten tátogtam, de egy értelmes szót sem tudtam kinyögni.- Nagyon idegesít, hogy bárhova mész, téged mindenhol szeretnek és a barátaimat is egytől-egyig elvetted.- legyintett fáradtan és a szobájába ment. Kikerekedett szemekkel álltam az előszobában és csak arra volt erőm, hogy kétségbe esetten felvánszorogjak a barlangomba, ahol viszont csak elterültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Útba vagyok Louisnak, ez már biztos, így már el is döntöttem, hogy mit fogok csinálni. Szólok Jaynek és megkérem, hogy vigyen vissza az árvaházba. Igen, ez lesz a legjobb megoldás, nemsokára úgyis kiengednének onnan. Ezzel az elhatározással rohantam le a konyhába, ahol meg is találtam őt.<br />
-Lehet egy kérésem?- álltam meg mellette félénken. Kedvesen rám mosolygott.<br />
-Természetesen.<br />
-Vissza vinnél az árvaházba?- hajtottam le a fejem félénken, mire idegesen végigsimított a karomon.<br />
-Nem jó itt neked? Rossz anya vagyok?- jelent meg egy könnycsepp a szemében.<br />
-Nem erről van szó.- öleltem át gyorsan.<br />
-Ne menj vissza.- hallottam meg Louis hangját mögülem és kezeit átfonta hasam körül, mire kellemes borzongás járt át.- Nem akarom, hogy elmenj. Nem azért mondtam, csak féltékeny vagyok rád és így jött ki rajtam. Kérlek, maradj!- fordított szembe magával, így megláttam, hogy szemeiben könnyek csillogtak.- Feljössz beszélgetni?- vigyorodott el halványan. Csak bólintottam és elindultam utána a szobájába.<br />
-Légy vele türelmes.- súgta még a fülembe Jay, mire egy mosollyal válaszoltam.<br />
-Tudod, én nem akartalak megbántani, csak tényleg, több barátod lett 1 hét alatt, mint nekem, mióta itt élek. Igaz, ezért inkább felnézek rád, így ezt ne vedd bántásnak, kérlek.- terült el az ágyán, én pedig helyet foglaltam mellette.- Amúgy beszélnünk kéne Liamről. Emlékszel mikor a lányról beszéltem, akivel 2 évig együtt voltam?<br />
-Igen.- nyeltem egy nagyot.<br />
-Az Liam volt.- fordította el tőlem a fejét.- Nagyon szerettem őt, de nagyon megbántott, mivel amíg együtt voltunk többször is megcsalt, így nem tudtam bízni benne többé, de kérlek, erről senkinek ne mesélj, még anyának se, mivel ő erről nem tudott, azt hitte, hogy barátnőm van.<br />
-Persze.- nyeltem egy hatalmasat.<br />
-Most már tudod.- sóhajtott és lehúzott maga mellé.- Azóta nem voltam fiúval, mivel azt hittem, hogy Liam által már az összes srácot megutáltam. De tévedtem, mivel ez az érzés nem egy kitörölhető dolog.- mosolygott, mire megfagyott a vér az ereimben. Ezzel most kire célzott?</div>
</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-47428747941732675592013-11-08T20:37:00.000+01:002013-11-08T21:59:58.411+01:0011. fejezet<br />
<div style="text-align: justify;">
Reggel úgy keltem fel, hogy eldöntöttem, nem fogok Liam agyszüleményeivel foglalkozni. Az egészet kitalálta, hogy legyen min rágódnom és beégessem magam Louis előtt, ha nem tudnám tartani a számat. Hatalmasat sóhajtva lépkedtem lefele a lépcsőn, de le már nem értem. Louis nagy erővel ütközött belém, így én előre estem, míg ő rám. Fájdalmasan felnyögtem, mire Lou elnevette magát, bár nem értettem mi olyan humoros.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi az, ami ennyire vicces?- löktem le magamról és felszisszenve egyenesítettem ki összegabalyodott végtagjaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Puhára estem.- veregetett vállba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem is vagyok puha.- nyújtottam ki rá a nyelvem, mire elkapta azt. Kikerekedett szemekkel néztem arcát amíg el nem engedett végre. Már a hasát fogta a nevetéstől és szemeiből csak úgy folytak a könnyek. Durcásan figyeltem őt, de egy idő után engem is elkapott a röhögő görcs. Mit lehet tenni? Ez egy ilyen nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na gyere, te kis puha!- kapta el a karomat erőteljesen és a konyhába ráncigált. Lenyomott az egyik székre, majd nekiállt kirámolni a hűtőt, ahonnan előkerült a Nutellától kezdve, a sült csirkén keresztül, a répáig minden. Mosolyogva figyeltem őt, mígnem végül leült mellém és egyszerre kezdte enni a 2 tányérról az ételt, amik előtte voltak. Szerintem ő maga sem tudta, hogy éppen mit töm be a szájába. Mikor mindketten megreggeliztünk elindultunk a suliba. Gondolhattam volna, hogy ma nem lesz könnyű napom, mivel Liamet már az utca végéről kiszúrtam, ahogy az iskola kapujában álldogált Niallel az oldalán. Nem nyilvánítottam neki nagy figyelmet, nyugodtan sétáltam el mellette, mikor egy hatalmas rántással visszahúzott. Elkapta a pólómat a mellkasomnál és a kő kerítésnek nyomott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most nem olyan nagy a pofád, mint tegnap, mi?- utalt arra, hogy az ezelőtti napon én fogtam így az ő felsőjét. Meg sem mertem szólalni, csak tátogtam.- Mit akarsz mondani? "Kérlek verj meg Liam!"- nyávogott magas hangon, majd bal ökle súlyosan csapódott gyomorszájamba, mire elterülve a földön kezdtem öklendezni. Ilyenkor hol van Louis? Remegve néztem fel a barna hajú srácra. Felhúzott maga elé és szikrázó szemekkel figyelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért bántasz?- dadogtam a fájdalomtól elfúló hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mert az utamban állsz, te féreg!- sziszegett mérgesen, majd teljes erővel a falnak csapott, így fejem nagyot koppant a kemény anyagon.- Ha egy szóval is meg mered ezt említeni Louisnak, hidd el, hogy az lesz az utolsó napod.- hajolt le hozzám, így szemei egy magasságban voltak az enyémekkel, melyek még elég zavarosak lehettek az ütődéstől. Nehezen ugyan, de felálltam és a cuccaim összeszedése után bementem a terembe. Egy dolog volt, ami erőt adott a nap további részéhez. Péntek volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mr. Styles!- nézett a naplóra a történelem tanár.- Látom sikeresen megtalálta a termet.- pillantott rám gúnyosan. Lehajtott fejjel mentem a padomhoz, ahol Grace zöld szemeivel találtam szemben magam. Rosszallóan méregetett, majd sóhajtva elfordult. Mérgesen csaptam a földre a táskámat. Nem lehetek ekkora szerencsétlen! Miért kellett nekem találkoznom Liammel?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*3. szünet*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kissé félve léptem ki az iskola épületéből, mivel tudtam mi vár rám odakint. Még első szünetben jött hozzám egy harmadikos, aki megszeppenve adta át az üzenetet, hogy Liam várni fog rám az udvaron, a nagyszünetben. Első pillanatban megláttam alakját, ahogy gúnyosan bámul rám az egyik fa mellől. Bizonytalan léptekkel mentem mellé, majd mikor kartávolságon belül voltam elkapta a csuklómat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekünk még maradt egy kis elintéznivalónk.- vezetett gúnyos mosollyal a bokrok takarásába, ahol egy biztos mozdulattal gáncsolt ki. Amikor már a földön feküdtem, fekete bakancsával tökéletes pontossággal találta el a lengőbordámat. Felordítottam a fájdalomtól.- Befogod a pofádat!- emelte fel a fejemet a hajamnál fogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De Liam! Én nem vagyok szerelmes Louisba!- mondtam talán kicsit hangosabban a kelleténél, mivel ekkor megjelent mellettünk egy tanár, mögötte pedig pár diák figyelt minket kikerekedett szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Payne! Azonnal elengeded!- akadt ki az informatika tanár, aki egy nagydarab, maci testalkatú, szemüveges férfi.- Menj az igazgatóiba.- kapott fel a karjaiba.- Utat.- nézett a tömegre maga mögött és egészen az orvosiig cipelt. Csukott szemekkel szenvedtem a nem múló fájdalom miatt. Mikor lerakott a vizsgáló asztalra még bennmaradt velem, bár nem nagyon értettem minek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Istenem! Mi van vele?- rontott be ekkor Louis. Mikor meglátott erősen magához szorított. Csak kapaszkodtam a pólójába és nem akartam elengedni.- Annyira sajnálom, hogy nem figyeltem rád.- megéreztem, hogy könnyei vállamon landolnak. Itt már én sem tudtam tartani magamat és egy nedves csík csúszott végig államig. Remegve öleltem ugyanolyan erővel, semmit sem lazítva a tartásomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mr. Tomlinson.- húzta el tőlem Louist az infó tanár.- Harryt muszáj megvizsgálni, hogy nem esett-e súlyosabb baja.- ölelte át a derekát és maga mellett tartotta.- Tudod mi a jó ebben?- nézett rám szemüvege mögül a tanár úr.- Hogy már nem leng a bordád.- vigyorgott. Lou elnevette magát, én csak fájdalmasan fogtam az oldalamat, miközben mosolyogva ráztam meg a fejemet. Néha nem tudom, hogy ő tényleg egy diplomás tanár, vagy egy diák közülünk. A nővér lesegítette a pólómat, majd elfektetett a vizsgáló asztalon. Kellemetlenül éreztem magamat, de ezzel ő egyáltalán nem törődött. Elkezdte nyomkodni a hasamat, mire furán néztem fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem a hasamat rúgta meg.- szóltam kissé bátortalanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom.- forgatta meg a szemeit és folytatta a tapizást.- Csak ellenőrzöm, hogy nem lett-e belső sérülésed.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Értem.- hajtottam vissza a fejemet. Egyre lejjebb haladt, végül a gatyámat húzta lejjebb, mire idegesen felültem.- Mit csinál?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne ugrálj már. Ez a munkám.- sóhajtott unottan, majd visszanyomott és addig a határig lehúzta a nadrágomat, hogy még éppen nem látszott ki, aminek nem szabadott volna. Láttam, hogy Louis elfordulva nevet. A vállai erősen remegtek, így tudtam, hogy röhög. A tanár is próbálta visszatartani a kitörni készülő nevetését, de nagyon nehezére esett. Kínosan bámultam a plafont, amíg nem végzett a nővérke.- Felöltözhetsz.- nyomta a kezembe a pólómat végre.- Semmi komolyabb sérülésed nem esett, viszont a zúzódások idővel be fognak kékülni, így azokat szerencsés lenne lejegelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Rendben. Köszönöm.- indultam kifele amilyen gyorsan csak tudtam. Mérgesen vonultam be az informatika terembe, ahol a többi osztálytársam hangosan zajongva gépezett. Megmentőm is megérkezett és elkezdődhetett az óra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Ebéd szünet*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Grace félve figyelte az arcomat ebéd közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a baj?- döntöttem el a fejemet, így néztem tovább őt. Elkezdett kuncogni, amit ebben az esetben nem nagyon értettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Pont olyan vagy így, mint egy bagoly.- fogta meg két oldalon az arcomat és vissza "egyenesítette".</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most már elmondod, hogy mi a baj?- tettem le a villámat a tányérra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Liam megvert.- sóhajtott fájdalmasan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi? Én megölöm!- ordítottam és felugrottam az asztaltól.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry!- húzott vissza ülésbe riadtan.- Téged, te majom! Nem engem!- adott egy apró puszit.- De jó látni, hogy megvédenél.- simított végig a kézfejemen. Még az adrenalintól felpörögve próbáltam enni, de remegett a kezem, így leejtettem az evőeszközömet.- Nyugi.- ült át mellém a lány és közel bújt hozzám. Jó érzés volt érezni teste melegét, így sikerült lehiggadnom és befejeznem a kajámat. Nem együtt mentünk haza, mert nekem külön énekem volt a verseny miatt. Végre sikerült egy kicsit kikapcsolnom, de ez a másfél óra túl gyorsan véget ért, így nemsokára már otthon is voltam. Az órára nézve megállapítottam, hogy Louisnak még edzése van, mivel a mutatók még csak 7 órát mutattak. Felvonultam az emeletre és Lou szobája felé vettem az irányt. Felkaptam a gitárját és elkezdtem pengetni, de egy jó óra után éreztem, hogy lassan lecsukódnak a szemeim. Ásítva mentem a saját birodalmamba és egy tiszta alsóval karöltve bevánszorogtam a fürdőszobába. Folyattam magamra a kellemes, meleg vizet és közben dúdolgattam, majd egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harold!- hallottam meg Lou hangját, majd egy hatalmas kiáltást és Louis valahogy beesett a zuhanyzóba. Előttem feküdt, majd lassan felkelt, de mindenhol tiszta víz volt. Teljesen elpirulva figyeltem ténykedését, miközben próbáltam takarni magamat.- Csak azt akartam mondani, hogy Grace keres.- ment ki sietősen a helyiségből. A levegőt kifújva zártam el a vizet és a gatyámat magamra kapva mentem vissza a szobámba. Az ablakban már várt a vörös hajú vadóc.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szépfiú!- dobott fejbe egy párnával, mire meglepetten elkaptam a tárgyat.- Kérem vissza.- nyújtotta a kezét nevetve, én pedig készségesen hozzá vágtam. Nevetve figyeltük egymást, majd megpróbáltunk megkomolyodni.- Holnap akkor reggel 9-re átmegyek. Addigra legyél készen!- csukta be az ablakot és én is utánoztam, majd elterültem az ágyamon. Ekkor Louis feje jelent meg az ajtómban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bejöhetek?- mosolygott. Megütögettem magam mellett az ágyat, hogy jöjjön ide. Leült mellém és a vállaimnál fogva lenyomott az ágyra. Riadtan figyeltem, hogy mit akar tenni.- Fájnak?- emelte fel a kezemet és az oldalamat kezdte vizsgálni, amit nagy, kékes-zöld folt díszített, majd áttért a hasamra. Megnyugodtam féltő tettei láttán és megráztam a fejemet.- Nagyon megijedtem, mikor az egyik osztálytársam elmondta, hogy mi történt.- bújt az oldalamhoz.- Rögtön futottam hozzád.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Örültem, mikor bejöttél.- húztam a lehető legközelebb a testemhez. Vigyorogva nézte az arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Liam elmondta, hogy tudod a sztorit.- sóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Beszéltél utána Liammel?- akadt el a lélegzetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen. Betörtem az orrát.- fordította el a fejét tőlem, mire kikerekedett szemekkel visszafordítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérlek, Louis! Mondd, hogy ez nem igaz!- kérleltem kétségbeesetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megutálsz ha mégis?- figyelt apró mosollyal az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez nem a te dolgod lett volna!- néztem arcát mérgesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igenis, az enyém is! Az öcsém vagy, Harold! A bátyónak pedig az a dolga, hogy megvédje a kisebb testvérét!- dobta át egyik kezét a hasamon és egyenletesen kezdett szuszogni.- Jó éjt Harold!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Louis!- kaptam fel a fejem.- Te tényleg jártál Liammel?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen.- csuklott el a hangja.- Holnap majd megbeszéljük. Aludj.- adott egy jó éjt puszit és kényelmesen elhelyezkedett a hasamon. Végül is! Minek a külön szoba? Lassan mindketten elaludtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt szeretném kérdezni, hogy az olvasók között van-e olyan aki esetleg letette-e a felsőfokú nyelvvizsgát (akármilyen nyelvből). :) Ha igen, az lenne a kérdésem, hogy milyen korban, mennyire volt nehéz és mik voltak a témák? :D Előre is nagyon szépen köszönöm. :)</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-61526627138245931692013-11-04T22:02:00.002+01:002013-11-04T22:02:37.640+01:0010. fejezet*Reggel*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy átlagos csütörtök kevésbé átlagos reggele. Mikor végre elköteleztem magam arra, hogy kinyissam a szemeim, hihetetlen gyorsasággal ugrottam ki az ágyból, mivel Louis hatalmas, kék szemeivel találtam szemben magam. Nevetve figyelte a reakciómat elég érdekes ébresztési módjára.<br />-Hm.- mosolygott.- Tegnap átjött Grace. Elég sokáig dumáltunk.- nézegette a körmeit kajánul.<br />-Louis! Miről?- lépdeltem közel hozzá határozottan.<br />-Rólad.- bökött mutató ujjával a mellkasomba.- Azt mondta, hogy szarul esett neki a tegnapi, ezért most inkább ne szólj hozzá, mivel időre van szüksége.- ölelt át. Hatalmasat sóhajtottam és elléptem, hogy összeszedjem a mai napi ruháimat.- Istenem! Milyen kis nyomott fejed van!- húzott vissza karjai közé.- Ne csináld! Nem is ezt mondta.- mosolygott Lou.- Azt mondta, hogy hiányzik neki a társaságod.- nyomott egy puszit a fejemre, majd mikor elengedett gyorsan az ablakomhoz rohantam, ahol megpillantottam őt. Hatalmas vigyorral az arcán figyelt, majd mindketten kitártuk az ablakot.<br />-Elég sokat gondolkoztam rajtad és tudnod kell, hogy arra jutottam, hogy te egy esetlen kis szépfiú vagy.- nevette el magát. Mérgesen figyeltem az arcát.<br />-Azért ez nem volt túl kedves. Na de mindegy. Megyek készülődni.- húztam be a függönyt és a szekrényem elé álltam. Miután mindent megtaláltam és elkészültem, leszaladtam Louhoz reggelizni.<br /><br />*Délben*<br /><br />Egész nap csak unatkoztam, volt, hogy majdnem bealudtam az órán. Ebéd közben valaki erősen az oldalamnak vágódott.<br />-Szia Harry.- vigyorgott gúnyosan Liam, majd a tányéromat átette a saját tálcájára.<br />-Hé! Én mit fogok enni?- lepődtem meg.<br />-Szerinted ez hol érdekel engem?- falatozott jóízűen, miközben egyre csak gyűlt bennem a düh. Eddig eltűrtem Liam viselkedését, de ez már nekem is sok.<br />-Miért vagy ilyen velem?- fordultam felé, majd minden önkontrollomat elvesztve megmarkoltam a pólóját. Elnevette magát, majd lefejtette az ujjaimat.<br />-Nagyon ijesztőnek nézel ki kicsi Harry.- csípte meg az arcomat röhögve.- Te komolyan nem tudod? Louis nem mondta?- evett tovább.<br />-Nem.- kerekedtek ki a szemeim. Ebből már semmi jó nem lesz. Mi köze van ehhez Louisnak?<br />-Rendben. Akkor délután átmegyek és elmondom.- kapta fel a tálcáját és eltűnt a szemem elől. Idegesen indultam el a kapu felé. Már éhes sem voltam. Nem akartam, hogy Liam átjöjjön hozzánk, főleg azt nem, hogy hozzám! Hatalmasat sóhajtva lépkedtem Lou felé, mikor odaértem mellé csak átöleltem. Nem kellettek szavak, megértette, hogy ideges vagyok. Nyugtatólag simogatta a hátamat, aztán pedig némán elindultunk haza felé. Gracenek még külön rajz órája lesz, így nem csatlakozott hozzánk, Zayn pedig edzésre ment. Mikor hazaértünk halálra vált arccal mentem a szobámba és csak ültem az ágyamon. Már vagy fél órája így lehettem, mikor csöngettek, melynek hatására a gyomrom összeugrott.<br />
-Harold!- kiáltott Louis.- Hozzád jöttek.- nyitott be a szobámba elfehéredett arccal.- Ha kellek, itt vagyok a szobámban.- Csak bólintottam, hogy rendben. Liam csak leült a fotelembe és semleges arccal figyelt engem.<br />
-Fektessük le a szabályokat.- mutatta, hogy én is foglaljak helyet. Feszengve ugyan, de leültem, bár így nehezebben tudok menekülni.- Először is, amiket most elmondok, az mind egy kurva nagy titok! Másodszor, te erről egy árva léleknek nem beszélsz! Louis is bele számít!- nézett idegesen.- Az utolsó pedig, végighallgatsz, nem pofázol bele, végén kérdezhetsz, de nem biztos, hogy válaszolok. Tiszta?<br />
-Igen.- nyeltem egy nagyot. Mi lehet az, ami ilyen súlyos?<br />
-Louis 2 éve nem randizik senkivel, csak egy éjszakás kalandjai vannak. Ezt tudod, mert hallottam, hogy valaki mondta. 2 évvel ezelőtt volt egy elég hosszú kapcsolata, ami elég rossz véget ért.- sóhajtott.- Megcsaltam.- hajtotta le fejét. Soha nem láttam Liamet ilyen sebezhetőnek, de ezzel gyorsan fel is hagyott, mikor méreggel teli tekintettel felnézett rám.- Azóta nem szeretett senkit.- mélyült el a hangja.- Most mégis látom azt a csillogást a szemében, amikor rád néz, mint akkor.- fújtatott. Teljesen lefagyva figyeltem. Hogy én tetszek Louisnak? Ez teljesen lehetetlen!<br />
-Nem. Louis a bátyám!- ráztam meg a fejemet inkább magamat alátámasztva, mint Liamnek címezve.<br />
-Ha!- vizslatott keserű képpel.- Te nem tudod milyen Louis amikor igazán szerelmes! Nem ismered őt úgy mint én!<br />
-Akkor ezért miért rám vagy kiakadva?- nézegettem a zoknijaimat félénken.<br />
-Mert te vagy az első, akin látom, hogy el tudná venni tőlem.- dühödött be teljesen és az asztalomra csapott.- Hidd el, hogy ezt nem fogom hagyni!- kelt fel és kirohant feldúltan. Letaglózva bámultam a helyet, ahol az előbb még ő ült. Féltékeny. Ekkor Louis caplatott be.<br />
-Minden rendben van? Nem bántott?- nézett végig rajtam még mindig kissé sápadtan. Csak megráztam a fejem és eldőltem az ágyon. Ez teljességgel lehetetlen! Louis sehogy nem néz rám, kizárólag barátilag. Ebben teljesen biztos vagyok!- Hétvégén elmegyünk a partra. Van kedved jönni?- hajtotta a fejét a hasamra.<br />
-Igen, persze.- kezdtem simogatni a haját. Egy erőteljes csapódást hallottam meg az ablakom felől. Grace figyelt minket. Mosolyogva oda álltam elé.<br />
-Szépfiú. Louis mondta a hétvégét?<br />
-Igen. Te is jössz?- lett egy csapásra jobb kedvem.<br />
-Persze. Ki nem hagynám!- csukta be az ablakot és elment végezni az éjszakai teendőit, amit én is megtettem. Kettős érzésekkel feküdtem le. Biztos, hogy Liam csak hazudik! Egyszerűen csak simán gyűlöl azért, aki vagyok és azért, ahonnan jöttem. Louis a testvérem és úgy is néz rám, mint egy testvérre... remélem. </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-50950923819828837712013-11-02T14:37:00.001+01:002013-11-02T14:37:04.766+01:009. fejezet<div style="text-align: justify;">
<br />
Elég gyorsan be is értünk. Első óránk tesi volt. Mindenki halálra vált arccal lépett be az öltözőkbe. Elég gyorsan felöltöztem, így bementem a terembe.<br />
-Ne legyetek már ilyen rossz kedvűek!- löktem meg két osztálytársamat.<br />
-Fogd már be Harry! Téged imád a pasi! Bezzeg velünk olyan, mint a rongyokkal!- nézett mérgesen Jason. Jason az a fajta fiú, aki olyan magas, mint amilyen széles.- Bár nekem lenne Tomlinson a bátyám! Nekem is jutna egy kis tisztelet!- bökött oldalba.<br />
-Engem nem érdekel Louis sikere.- legyintettem.<br />
-Ugyan már! Miatta szeret téged mindenki!- nézett lesajnálóan Lilien. Ekkor ért be Grace is és mikor ezt meghallotta hátulról meglökte a csajt, aki így arcra esett. Az egész csarnok zengett az osztály röhögésétől. A lány vérig sértetten, vörös képpel kelt fel a földről. Én nem tudtam velük nevetni. Igaza lehet. Csak azért beszélgetnek velem, mert Louis a bátyám? Könnyen meglehet, hiszen Ő nagyon népszerű. A vörös hajú szépség észrevette, hogy valami nem oké velem. Vidítólag végigsimította az arcom.<br />
-Mi a baj szépfiú?- mosolygott.<br />
-Tényleg csak Louis miatt vannak velem.- csuklott el a hangom.<br />
-Ne legyél már hülye!- vágott nyakon elég erősen. Fájdalmasan dörzsöltem a tarkómat.<br />
-De hiszen te is tudtad, hogy Louis a "bátyám", mikor elkezdtél velem dumálni.- jutott eszembe.<br />
-Rohadj meg Harry! Ha azt hiszed, hogy csak Louis miatt vagyok veled, akkor baromi nagyot tévedsz, de látom, hogy én vagyok a marha, hogy keresem a társaságod. Miért képzelsz rólam ilyeneket?- kulcsolta össze a karjait a mellkasa előtt és elment a lányokhoz. Letaglózva néztem utána. Én nem akartam ezt. Csak eszembe jutott. Miért mondok ki mindent, amire gondolok? Én barom! Hatalmasat sóhajtva álltam be a sorba mikor bejött a tanár. Természetesen megint futással kezdtük. Besoroltam Grace mellé, de ő tudomást sem vett rólam. Nagyon rosszul esett, de tudtam, hogy ezt én csináltam magamnak. Csöndben folytattam a köröket magányosan, Gracet lehagyva. Második óra matek volt. Karjaimra hajtottam a fejemet a padon, nem néztem fel akkor sem, mikor padtársam helyet foglalt. Láttam a fekete bakancsait és valami kellemes érzés fogott el. Nem értem miért vált ki belőlem ilyen érzéséket, mikor ő annyira más. Annyira vad. Ekkor beviharzott a tanár, így muszáj volt feltápászkodnom. Egész órán csak firkálgattam a füzetem hátuljába, így mikor felszólítottak, azt sem tudtam hol vagyok.<br />
-Örülnék neki, ha figyelnél, Harry.- nézett rám mérgesen a tanár a tábla elől. Csak bólintottam és tovább folytattam a rajzolást. Mikor megszólalt a csengő kikerekedett szemekkel konstalláltam a művemet. 3 színt használtam, teljesen tudatlanul. Feketét, zöldet és vöröset. Zöld, csillogó szemek voltak a papíron, vörös hajjal körülvéve, majd a szemem a lap sarkába tévedt. Apró betűkkel a Grace név állt ott.<br />
-Szép.- bökött oldalba a lány. Elvörösödve lehajtottam a fejem és gyorsan becsuktam a füzetet. A táskámba rejtettem.- Tudod, te nagyon különös srác vagy.- fordult szembe velem. Igazából nem is szembe, mivel én oldalt ültem neki.<br />
-Tudom. Meg hülye.- néztem fel rá. Vigyorogva megrázta a fejét.<br />
-Ne mondj ilyet. Tudod, rájöttem, hogy tesin nem úgy értetted azt, amit mondtál. Eddig bele sem gondoltam, hogy milyen nehéz lehet neked. Igazából új életed lett pár nap alatt.- fogta meg a kezemet. Apró csuklóján egy gumi anyagú karkötő feszített. Fekete alapján fehér betűk hirdették, hogy a gazdája a Tankcsapda nagy rajongója. Mosolyogva figyeltem a kicsi tárgyat.<br />
-Tényleg elég nehéz, na meg fura.- túrtam göndör fürtjeim közé. A nap további része elég egyhangúan telt, de ebéd közben történt valami igazán nem hétköznapi. Legalábbis remélem, hogy nem az és nem lesz benne részem minden nap. Egy végzős csaj telepedett le mellém. Göndör, hosszú, fekete haja lágyan omlott le vállaira, jól kiemelve gyönyörű, hatalmas, mélykék szemeit. Tátott szájjal bámultam, bár nem tudom mikor nyitottam ki.<br />
-Szia Harry.- csavargatta egy tincsét. V nyakú, fehér pólót viselt, London felirattal, hozzá pedig egy igazán rövid farmergatya feszült lábain. Végignéztem hosszú, vékony combjain, majd alsó ajkamba harapva visszatértem az arcára. Istenem! Én is férfiból vagyok!<br />
-Sz...Szia.- nyeltem egy nagyot. Grace rosszalló pillantásokkal illetett, de jelen esetben nem tudtam vele foglalkozni. Ó, hogy én ezt még, hogy meg fogom bánni!<br />
-Molly.- nyújtotta a kezét én pedig megráztam.- Arra gondoltam, hogy megkérdezem, nincs kedved eljönni szombaton hozzánk? Tartok egy medencés bulit, ott lesz mindenki, aki számít.- vigyorgott édesen. Ezt a kijelentést! Aki számít... Pf! Gondolom egy osztálytársam nincs a meghívottak listáján.<br />
-Hát... Nem tudom.- vakartam meg a tarkóm idegesen.<br />
-Ne csináld már!- akaszkodott a karomra és egy apró puszit nyomott az arcomra.- Louis is eljön!<br />
-Oké.- dadogtam. Boldogan tapadt bőrömre ajkaival újra. Kellett pár másodperc miután elment, hogy visszatérjek az ebédemhez. Grace csak lesajnálóan méregetett.<br />
-Hibáztam. Te tiszta olyan vagy, mint a többi pasi.- kapta fel a tálcáját és gyors iramban távozott. Ne már! Megint elrontottam valamit?<br />
-Látom Molly téged is megtalált.- puffant le mellém Louis.<br />
-Ja.- túrtam a krumplipürébe unottan.<br />
-Most meg mi a baj?- ölelte át a vállam.<br />
-Grace már megint kiakadt rám!- sóhajtottam, majd felkeltem és visszavittem a tálcám. Lou csak követett.<br />
-Nyugi! Minden oké lesz.- rakta le a maradékát, majd eltűnt. De jó, hogy együtt mennénk haza! Felkaptam a táskámat és elindultam a kapuhoz. Egyedül. Már az utcán voltam, mikor meghallottam egy hangot a nevemet kiabálva.<br />
-Styles! Hol hagytad a sleppedet?- találtam szemben magam Liammel, mikor megfordultam.<br />
-Hagyjál Liam!- legyintettem le.- Most nincs hangulatom hozzád.<br />
-Payne! Szállj le róla!- jelent meg Zayn és védelmezően elém állt.<br />
-Ugyan Malik! Gyere már! Játszadozzunk egy kicsit vele! Miért véded?- mosolygott gonoszan.<br />
-Menj haza Liam!- karolt át a fekete és elindultunk haza.- Jó lenne ha nem mondanál neki ilyeneket.- nézett rám féltőn.- Liamen nem látszik, de baromi erős. Állj meg. Megvárjuk Niallt.- nézett vissza. A szöszi lihegve futott utánunk.<br />
-Azt hittem már soha nem érlek utol titeket.- támaszkodott meg Zayn egyik vállán, majd kiegyenesedett.<br />
-Figyelj szőke! Észrevetted, hogy 2 utcával lejjebb laksz?- nevette el magát Zayn.<br />
-Na basszus!- csapott a homlokára Niall.- Mindegy! Akkor átmegyek hozzád.- indultunk el.<br />
-Holnap találkozunk.- kacsintott rám a fekete hajú srác, a szöszi pedig csak intett egyet, majd mint egy hűséges kiskutya követte Zaynt a házukba.<br />
-Hé! Köszi.- néztem még rájuk. A tetkós csak legyintett, Niall pedig értetlenül nézett hol rám, hol rá. Bementem a házunkba, ami üres, mivel Jay valami üzleti úton van, Louis apukája pedig még mindig a turnén a bandájával. Ez annyira fura. Már több mint egy hete élek a házában, de még nem is találkoztam vele. Igaz, Louis mutatott képeket, de az teljesen más. Felmentem az emeletre. Louis szobájának az ajtaja tárva-nyitva volt. Amint benéztem, a gitárját láttam meg. Hihetetlen késztetést éreztem rá, hogy kipróbáljam. Még soha nem láttam ennél szebb darabot. Fényesre csiszolt, fehér csoda. Halkan bementem és a kezembe vettem a hangszert. Az árvaházban töltött évek alatt, mióta iskolába jártam gitároztam. Nagyon szeretem a zenét, így könnyedén pengettem a húrokat.<br />
-Ez szép volt.- hallottam meg Louis hangját, mire majdnem elejtettem a gitárt ijedtemben.- Nyugi. Akármikor játszhatsz rajta. Jól megy.- mosolygott és leült az ágyára.<br />
-Sajnálom, hogy szó nélkül jöttem be a szobádba.- hajtottam le a fejem, így barna hajam előre lógott a szemembe.<br />
-Figyelj Harold! Ami az enyém az a tiéd is! Ezt ne feledd!- húzott maga mellé, még pont volt időm visszatenni az állványra a gitárt. Mindketten hátradőltünk és csak néztük a plafont.- Beszéltem Graccel.- jelentette ki hirtelen semleges hangnemben.<br />
-Mi?- ültem fel sebesen és Louis fölé másztam.- Mit mondott?<br />
-Elmondta, hogy mi miatt rágott be rád.- nézett fel rám kissé szomorúan.<br />
-Na és miért?- csüngtem a szavain.<br />
-Ha jól értelmeztem akkor összefoglalva nagyjából azért, mert férfi vagy.- vigyorgott.- Úgy néztél Mollyra, mint egy Istennőre. De hát srác vagy, nem? Akkor ez alap. Molly nem kispályás csaj.- ölelte át a nyakam.<br />
-Most akkor mit tegyek? Nem akarok rosszban lenni vele.- sóhajtottam és lefeküdtem Lou mellkasára.<br />
-Ne csinálj semmi hülyeséget és lepd meg valamivel.- adott egy puszit.- Habár Grace is Malik, így szerintem nála más a helyzet. A Malikok furák.- kuncogott.<br />
-Tudom.- mosolyodtam el.<br />
<br />
*Este*<br />
<br />
Már végeztem a zuhanyozással, így tisztán feküdtem az ágyamban, alsógatyában. Vissza gondoltam a múltra. Az árvaházra... Ez álomba is ringatott. Mennyivel egyszerűbb volt minden.<br />
</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-28830525070118967172013-10-26T14:13:00.003+02:002013-10-27T12:52:44.592+01:008. fejezet<br />
<div style="text-align: justify;">
-Lou!- kaptam el a tekintetem róla. Az egész arcomat perzselte a pír. Nem mertem felnézni Louisra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon édesen csókolsz.- suttogta a fülembe. Lepetten kaptam rá tekintetemet, mire elnevette magát.- Ne parázz rá nagyon, oké? Nem vagyok mérges rád.- bökött mosolyogva oldalba. Idegesen nézelődtem inkább az ablakon, amíg haza nem értünk. Gyorsan rohantam fel a szobámba, mikor végre leállt a kocsi. Magamra zártam az ajtót és nem nyitottam ki akkor sem, mikor Louis kopogott. Fél órája csak a plafont bámultam némán, mikor megint kopogtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon sajnálom.- csuklott el a hangom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry, Jay vagyok. Beengedsz?- hallottam meg "anya" hangját. Gyorsan beengedtem és visszaültem az ágyra.- Mi a baj Kicsim?- telepedett mellém és magához ölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megcsókoltam Louist.- néztem fel rá könnyes szemekkel. Eltátotta a száját és megállt a keze a hátamon a simogatás közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit szólt erre?- nyelt egy nagyot.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt, hogy nem mérges rám.- lettem megint vörös. Remélem legalább jól áll nekem ez a szín!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs semmi baj. Ő is azt mondta, nem? Akkor meg ne idegeskedj! Minden rendben lesz! Na gyere le! Mivel előbb hazajöttem csinálok valami fincsi vacsit.- mosolygott és felhúzott az ágyról. Követtem le a konyhába és ott nekiálltunk előkészíteni az alapanyagokat. Mikor minden megvolt megjelent Louis. Szégyenlősen lehajtottam a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harold!- szólt rám fennhangon bátyám.- Beszélnünk kell!- rángatott ki az udvarra. Kellemes volt lágy őszi szellő.- Kérlek ne csináld ezt! Ne érezd magad szarul. Megtörtént. Na és? Hidd el, hogy egyáltalán nem zavar és téged se zavarjon! Boldog voltál, és akkor? Mindenkivel megeshet. Tessék.- esett ajkaimnak vadul. Elég hosszúra nyúlt, de én csak álltam becsukott szemekkel.- Túl vagyok pörögve. Megtörtént. Most megállt a világ?- simogatta meg gyengéden az arcomat, ami tiszta vörös volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönöm.- mosolyodtam el. Vigyorogva adott még az arcomra egy puszit, majd visszamentünk Jayhez. Boldogan figyelt minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kész a vacsora.- terített meg, majd némán elfogyasztottuk a makarónit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon finom volt.- szedtem össze a koszos tányérokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt nem lehet elrontani.- legyintett. Mikor végeztem a mosogatással felrohantam az emeltre és Louis szobája felé vettem az irányt. Benyitottam, majd lefeküdtem mellé az ágyára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szeretnél valamit?- nézett rám mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igazából lenne valami.- vakartam meg a tarkómat idegesen.- Te tényleg voltál már fiúval is?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen.- vigyorgott.- De az már rég volt. Azután lett egy barátnőm, akit nagyon szerettem, az életemet is odaadtam volna neki, aztán szakított velem egy másik srácért, mert én nem voltam elég jóképű!- sóhajtott, majd ráfeküdt a mellkasomra.- Azóta nagyon nem érdekel senki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sajnálom.- simogattam a hátát.- De, hogy lehet egy fiúval?- jutott eszembe hirtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Pont mint egy lánnyal. Néha egy fiúval még jobb is, mert tudja, hogy mit szeretnék. ugyanaz jó mindkettőnknek.- rántotta meg a vállait, majd lehajtotta fejét rám. Egyenletesen szuszogott, majd lassan elaludt. Mosolyogva figyeltem. Egy idő után nekem is lecsukódtak a szemeim.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Reggel*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor felébredtem Louis még mindig a hasamon feküdt. Kicsit meglöktem, mivel mindenem el volt zsibbadva. Fáradtan nyöszörgött.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hagyjál! Álmos vagyok!- fordult át a másik oldalára. Óvatosan legörgettem magamról, majd átmentem a saját szobámba. Az órára pillantva rájöttem, hogy még csak 5 óra van, így még lett volna 2 órám kelésig.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szépfiú!- hallottam meg Grace lágy hangját. Boldogan húztam el a függönyöm és szélesre tártam az ablakot.- Kerestelek este. Hol voltál?- nézett rám tettetett méreggel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Louisval aludtam.- játszottam az ujjaimmal idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Értem. Máskor inkább ne a kertben essetek egymásnak.- jelent meg egy könnycsepp a szemében.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Láttad?- akadt el a lélegzetem.- Hidd el, hogy nem akartam! Csak Lou megnyugtatott, mivel előtte én csókoltam meg véletlenül. Nincs köztünk semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne magyarázkodj.- nézett fel rám most már teljesen igazi haraggal a szemeiben.- Legalább szólhattál volna és akkor én marha nem szeretek beléd!- csapta rám az üveget.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szeretsz?- kerekedtek ki a szemeim.- Kérlek Grace! Én is szeretlek!- dobáltam apró kövekkel a virágládából az ablakát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Beszélek vele.- húzott be a szobámba Louis, majd már el is tűnt. Alsógatyában jelent meg Grace szobájában, aki nevetve figyelte őt. Nem hallottam, hogy miről beszélnek, de a lány megkomolyodott. Mikor Lou végzett, Grace mosolyogva kinyitotta az ablakot.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te aztán furán mutatod ki a boldogságod, Szépfiú.- kuncogott.- Megbocsátok. Lou mindent elmondott.- végszóra az említett is megjelent a vörös hajú szépség mellett.- Te miért vagy még mindig nálam?- nézett rá meglepetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mert hallani akarom, hogy miről dumáltok.- vigyorgott és Grace mellé könyökölt. Hárman dumáltunk már legalább fél órája, mikor megjelent Zayn is.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Louis!- kerekedtek ki a szemei.- Milyen jó, hogy amit elsőnek látok reggel, az a te hátsófeled a húgom ablakában.- telepedett le melléjük.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ugye milyen felemelő érzés?- rázta meg nevetve a fenekét Lou. 7-ig csak dumáltunk mindenféle hülyeségről, majd mindenki elkezdett készülődni. Mit sem sejtve mentem ki a fürdőbe pólóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jézusom, Harry!- lett Jay arca fehér, mikor meglátott.- Mit csináltál a kezeiddel?- kapta a kezét a szája elé. Ekkor leesett, hogy elfeledkeztem a kötésekről. Lehajtott fejjel próbáltam takarni őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak elestem.- legyintettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem hiszem el! Louis nem figyelt rád? Direkt megkértem! Hogy tudtál ekkorát esni?- rohant mellém és félve vizsgálgatta az alkarjaim.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak véletlenül meglökött valaki.- néztem fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérlek, Harry, mondd el az igazat! Louis volt?- sóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi? Nem! Dehogyis!- csuklott el a hangom. Louis? Soha nem tenne ilyet!- Liam volt az.- csuktam le a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindig is mondtam Lounak, hogy nem jó gyerek az a Liam!- csóválta a fejét.- Na menj készülődni!- tolt a fürdő felé. Mikor benyitottam Louis éppen borotválkozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem nincs is borotvám.- jutott eszembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na és mire használnád?- nevette el magát.- Olyan a képed, mint ha egy kopasz macska lenne rajtad.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon vicces vagy.- kaptam fel mérgesen a fogkefém. Mikor végeztünk mindennel elindultunk a suliba. Természetesen megint 4-en caplattunk az utcán.</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-43668955748073871722013-10-13T14:55:00.001+02:002013-10-27T12:52:25.889+01:007. fejezet*Reggel*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt gályázók és pöcsrázók!- üvöltött Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt a szöveget meg honnan szedted?- keltem fel fáradtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit tudom én. Valamelyik filmben volt.- ugrott mellém az ágyban.- Hogy aludtál?- simogatta meg az arcom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól.- mosolyogtam és lehúztam, hogy egymással szemben feküdjünk. Vigyorogva figyelt.- Mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi.- adott egy puszit és átkarolta a derekamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öhm... Nem akarlak megzavarni titeket, de iskolába kéne menni.- jelent meg az ajtóban Zayn, mögötte pedig Grace állt.- Fürtöske!- nevette el magát, mikor kiszálltam az ágyból.- Ari gatyó!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszi.- léptem a szekrényemhez és elővettem egy kockás inget meg egy fekete farmert. Berontottam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam, majd elkészülődtem. Lent már mindenki rám várt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mehetünk királylány?- vigyorgott Zayn. Csak bólogattam és elindultunk. A sulihoz érve Liamet láttam meg a kapuban. Nem sok kedvem volt kiszállni hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt.- mosolygott. Lehajtott fejjel mentem el mellette.- Attól mert nem nézel rám, én még látlak.- gáncsolt ki, mire elterültem a betonon. Egy elég cifra káromkodás után felkeltem és észrevettem, hogy az alkaromon végig lejött a bőr és elég rendesen vérzik.- Bibis lett?- kérdezte Liam magasabb hangon.- Majd Louis ad rá puszit!- lökött arrébb. A többiek már rég bent voltak. Tiszta vér lett az ingem is, de inkább gyorsan bementem, mert már csöngettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi történt veled?- pattant fel a helyéről a biosz tanár, mikor meglátott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak elestem.- legyintettem.- Elnézést a késésért.- iszkoltam a helyemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Állj csak meg!- szólt rám.- Grace! Kísérd el az iskola nővérhez! Ezt le kell fertőtlíteni!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Rendben.- fogta meg a kezemet a lány és kihúzott a teremből.- Liam volt.- jelentette ki a szemembe nézve. Lehajtott fejjel bólintottam.- Tudtam. Annyira utálom azt a srácot!- ütött egyet a levegőbe.- Nem tudom a többiek miért lógnak vele. Itt is vagyunk.- kopogott be egy ajtón. Egy harcsa bajuszos, elég magas férfi nyitott ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt.- néztem fel rá, mivel legalább fél fejjel fölém magasodott. Valamit mormogott és betolt a szobába. Felültem egy vizsgáló ágyra, amíg ő valamit pakolászott. Egy nagy üveg orvosi alkohollal jött vissza és egy vattára öntött belőle. Erősen karomnak nyomta, mire felszisszentem mivel eléggé kellemetlen érzés volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kész.- dobta ki a fel nem használt kötszert 10 perc múlva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönöm.- mentem ki 2 hatalmas kötéssel a karjaimon. Grace féltőn hozzám bújt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon fáj?- nézett fel a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem.- adtam egy puszit a fejére.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs kedvem visszamenni az órára.- mosolyodott el. Meglepődve figyeltem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te... te, lógni akarsz?- mondtam ki, amire gondolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért ne? Ne legyél már töketlen! Gyere.- ráncigált be egy szertár szerű helyiségbe. Elég dohos szag volt, de nem bántam.- Elég klassz hely.- ült le egy tornaszőnyegre. Követtem példáját, majd mellkasomnak dőlt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Látom megtaláltátok a suli legjobb helyét.- lépett be Zayn és Louis, akiket Niall követett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha ez a szoba mesélni tudna.- vigyorgott Zayn.- Első óta ide hoztam az összes csajt. Csináltuk ott.- mutatott a székre.- Ott.- következett egy tornaszekrény.- Ott.- nézett a zsámolyokra.- Na és persze itt is.- csapott a matracra, mire mindketten felugrottunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt megtarthattad volna magadnak!- nézett bátyjára grimaszolva Grace.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ti is szerettétek volna felavatni?- csapott a vállamra Louis.- Mert akkor kimehetünk.- kapcsolt fel egy villanyt, mivel eddig a félhomályban voltunk.- Bazd meg!- kerekedtek ki a szemei, mikor rám nézett.- Veled meg mi történt?- kapta el a kezemet és a sebet takaró gézt vizsgálta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Liam reggel fellökött és vagy 2 métert csúsztam a betonon az alkarjaimon támaszkodva.- rántottam meg a vállam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha ezt anya meglátja kinyír.- túrt hajába Lou.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugi. Nem lesz semmi baj. Nem mondjuk el neki. Majd hordok pulcsikat.- legyintettem és átöleltem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Imádlak.- adott egy gyors puszit.- Na mi mentünk.- kapta el Zayn karját és kiráncigálta.- Aztán csak okosan!- kacsintott, mire tiszta vörös lett a képem. Visszaestünk a kék anyagra, nem törődve Zayn emlékeinek kissé irritáló tényével. Grace derekát ölelve néztem a plafont.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te olyan fura vagy.- kezdte el simogatni a mellkasom mutató ujjával.- Persze jó értelemben.- mosolygott.- Olyan kis ártatlan vagy. A legtöbb srác perverz disznó. Te olyan más vagy. Nem tudom miért tetszel nekem. Én nem vagyok az az ártatlan típus.- támaszkodott fel, így fölém magasodott. Elkezdett játszani a hajammal, mire felnevettem.- Most meg min nevetsz?- lepődött meg kuncogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csikizel.- pirultam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyira édes vagy.- hajolt egyre közelebb, míg végül összeértek ajkaink. Belemosolyogva csókunkba a mellkasomra húztam és a hátát simogattam. Hirtelen elkezdtem röhögni.- Mi van?- kelt fel meglepetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
-A hajad. Annyira csikiz.- nevettem tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Istenem, te kis hülye!- feküdt vissza a hasamra vigyorogva. Hirtelen megéreztem a kezét a combomon. Még levegőt is elfelejtettem venni. Egyre haladt lejjebb, amíg majdnem elérte az érzékeny területet, de még előtte elkaptam a karját és inkább felhúztam magamhoz egy újabb csókra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Lassan mennünk kéne.- keltem fel és magammal húztam Gracet is. Rövid haját eltűrte a szeméből és kissé letörten nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért nem akarod? Csúnya vagyok?- jelent meg egy könnycsepp az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Grace!- töröltem le a vizes csíkot.- Nálad gyönyörűbb lányt még nem láttam.- nyomtam a homlokom az övének.- Csak félek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mitől? Engem nem kell félteni. Nem vagyok szűz.- simogatta meg arcom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én viszont igen.- rohantam ki az ajtón és szerencsémre szünet volt, így berontottam a termünkbe és levágódtam a padomba. Annyira kellemetlenül éreztem magam. Fejemet karjaimra hajtottam, így mikor meghallottam, hogy Grace leül mellém nem szólt hozzám. Tiszta szerencsétlen vagyok! Grace olyan pasit érdemel, aki nem ilyen nyomorult. Ő túl jó hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Ebéd*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mióta elmondtam Gracenek, hogy miért vagyok ilyen visszahúzódó, nem is beszéltünk. Egyedül üldögéltem a szokásos asztalnál és turkáltam a tésztát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a baj szépfiú?- jelent meg előttem hatalmas mosollyal az arcán a vörös hajú szépség. Egy apró vigyor jelent meg a szám sarkában.- Délután átjössz?- kérdezte reménykedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát...- vacilláltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugi már!- adott egy puszit az orromra.- Csak dumálni, meg megnézhetünk egy filmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó.- mentem bele. Ez egy normális kapcsolatban nem fordítva szokott történni? Nem a nő fél a férfi perverzségétől?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj Harry!- ült át mellém.- Ne érezd rosszul emiatt magad!- dőlt a vállamra.- Engem egyáltalán nem zavar!- vette el a villámat és elkezdett enni.- Jó a kajád.- vigyorgott rám. Nevetve loptam tőle egy csókot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Délután*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit akarsz? Sziklák szeme vagy Paranormal Activity?- mutatott fel két DVD-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziklák szeme. A másik gatyi. Egyszer már láttam. Nagyon unalmas.- vettem ki a kezéből a választott filmet. Benyomtam a lejátszóba és bevackoltuk magunkat a kanapéra. Nem nagyon figyeltük a filmet, inkább egymással voltunk elfoglalva. Mikor vége lett Grace vigyorogva figyelt engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csináljunk?- húzott vissza maga mellé, miután visszaraktam a DVD-t a helyére.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindjárt mennem kell. Vissza kell érnem a suliba, mivel találkozóm van az ének tanárral.- grimaszoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tényleg! Angyal hangú szépfiú!- ült az ölembe mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon édesek vagytok, de keres a bátyád, Fürtöske!- jött be kuncogva Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megyek.- sóhajtottam és átmentem hozzánk. Louis a szobájában volt és feküdt az ágyán. Elterültem mellette.- Mi a baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Van valaki aki tetszik.- nézett rám szomorúan, majd hasamra vezette a kezét.- De nem tudom, hogy ő mit érez.- kezdte el simogatni azt a részt, amit elért.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igazából gőzöm sincs, hogy mit kéne tenned. Semmit nem tudok a szerelemről.- törtem le. Nagyon szerettem volna segíteni Louisnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak maradj velem.- húzott a lehető legközelebb magához és a derekamon folytatta azt, amit elkezdett a hasamon. Kirázott a hideg, meleg tenyere érintésétől.- Csak nem tetszett?- nevette el magát.- Na gyere. Beviszlek a suliba.- kelt fel és elindultunk.- Megvárlak.- mosolygott, mikor odaértünk. Én bementem az ének tanárhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Harry! Csak azt szeretném megbeszélni veled, hogy lesz egy énekverseny 2 hét múlva és szeretném, hogy te képviseld az iskolánkat.- ültünk le.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon szívesen.- lettem hirtelen nagyon boldog. Egyszerűen imádok énekelni. Kimentem és hatalmas vigyorral ültem be Lou mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megkaptad a lehetőséget, hogy képviseld a sulit az országos versenyen. Gratulálok.- kuncogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te tudtad!- nevettem és hirtelen felindulásból ajkaira adtam egy puszit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harold.- csuklott el a hangja, miután elkaptam a fejem és a szám elé kaptam a kezeim. Basszus.....</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-18836447197537019892013-10-12T17:53:00.000+02:002013-10-27T12:52:02.768+01:006. fejezet*Reggel*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Fájdalmasan nyögtem, mikor megszólalt az ébresztőm. Azt hittem megölök valakit, emellett megint kopogott valami az ablakomon. Mikor rájöttem, hogy hol vagyok kissé izgatottabban ugrottam oda és szélesre tártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Reggelt.- vigyorgott Grace. Hogy csinálja, hogy kialudtan, tökéletes külsővel áll az ablakában reggel 6-kor?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Neked is.- ásítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak nem szórakoztál Nagymellű Alicel alvás helyett?- cukkolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Soha az életben! Nem az ideálom.- grimaszoltam mondandómhoz. Vigyorogva figyelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké. Na megyek készülődni.- ment el az ablaktól. Én elég gyorsan összekaptam magam, majd lerohantam a konyhába.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öcsi!- nézett rám fáradtan Louis.- Ma délután nem tudlak hazahozni. Edzésem lesz. Ha szeretnél akár te is jöhetnél, de ha nem, akkor sétálsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké. Meggondolom.- ültem mellé és megreggeliztünk. Még pont időben értünk be a suliba. Első órám ének volt. Grace bepattant mellém a padba és csak mosolyogva bámult rám.- Mi a baj?- viszonoztam gesztusát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Reggel óta azon gondolkozom, hogy tegnap este miért voltál olyan szégyenlős, mikor ma reggel is egy száll gatyában dumáltál velem.- kuncogott. Tiszta vörös lett a képem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne már!- döbbentem rá, hogy tényleg nem volt rajtam más.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ugyan! Semmi baj. Az megnyugtat ha azt mondom, hogy jó tested van?- jelent meg egy pici pír az orcáin. Kikerekedett szemekkel figyeltem. Nem tudtam róla elképzelni, hogy ilyen elpirulós lány lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öh... Igen. Köszi.- hajtottam le a fejem mosolyogva. Ekkor bejött az énektanár és rögtön rám tévedt a pillantása.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te ott!- bökött felém ujjával.- Kelj fel!- ült le a tanári asztalhoz.- Az igazgató mondott néhány dolgot rólad.- nézett összeráncolt szemöldökkel.- Állítólag jó a hangod. Gyerünk! Mondj egy dalt!- csapott az asztalra mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oasistől a Wonderwall.- mondtam ki gondolkodás nélkül. Egész régóta ez a kedvenc számom és imádom ezt énekelni. Elindította a dalt, szöveg nélkül. Elkezdtem énekelni.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; line-height: 22px;">"Today is gonna be the day</span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<i style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; line-height: 22px;">That they're gonna throw it back to you</span></i></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<i style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; line-height: 22px;">By now you should've somehow</span></i></div>
<span style="background-color: white; line-height: 22px;"><div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: transparent; font-family: inherit;">Realized what you gotta do</i></div>
</span><span style="background-color: white; line-height: 22px;"><div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: transparent; font-family: inherit;">I don't believe that anybody</i></div>
</span><span style="background-color: white; line-height: 22px;"><div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: transparent; font-family: inherit;">Feels the way I do, about you now"</i></div>
</span></i></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">Mikor végeztem néma csönd lett. Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám. Elég rosszul éreztem magam. Hirtelen akkora tapsolás, üvöltés és sikítás kerekedett mintha egy Barca meccsen lettem volna. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Tökéletes.- törölte le könnyeit a tanárnő.- Csillagos ötös.- írta be a naplóba.- Holnap, délután 3 óra. A tanári előtt találkozunk.- mosolygott, majd mutatta, hogy üljek le. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Ez aztán nemsemmi volt szépfiú!- ölelt át Grace.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Köszi.- simogattam meg a haját. Folytatódott az óra. Mikor kicsöngettek Louis jelent meg az ajtóban. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Harold!- vigyorgott.- Igazak a hírek? Már be is vágódtál az énektanárnál?- jött oda hozzánk és felült a padra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Honnan tudod?- lepődtem meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Az egész iskola erről dumál.- legyintett.- Az aranytorkú göndör gólya.- röhögött fel. Rácsaptam a combjára.- Ennél a nőnél hihetetlen nehéz jónak lenni, te meg első órán az ujjad köré csavarod.- veregette meg büszkén a vállam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Szia Louis.- jött oda hozzánk Lilien, Alice egyik barátnője.- Szívesen elmennék veled este valahova. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Egy, én nem, kettő, ilyen fiatalon inkább Barbie babázzál és három, ki vagy te?- húzta fel az egyik szemöldökét Lou. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Tapló!- húzta el a csülkeit. Jót nevettünk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Soha ne legyél ilyen!- súgta oda Gracenek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Már nem azért, de úgy nézek ki, Tomlinson?- vágta oldalba a csaj. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Nem.- adott neki egy pacsit.- Na húztam.- rohant el a termébe, mivel már becsengettek. A nap további része eseménytelenül telt. A matek tanár egy idős bajszos úriember, aki egyben a fizika tanár is, az irodalom tanárnő pedig egy alacsony, duci hölgy. Nagyon kedvesek mind. Az utolsó 2 órám tesi volt. Az öltözők egy folyosóra nyíltak, így mikor átöltöztem és kiléptem Graccel találtam szemben magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Tetszik a pólód.- mosolygott. Lenéztem magamra. Egy sima, fehér póló feszült felsőtestemen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Köszi.- néztem rá bizonytalanul. Bementünk a terembe. Dumálgattunk mikor megjelent az a tanár, akiről első ránézésre megmondod, hogy tesitanár (jobb esetben), de inkább katonai kiképzőtiszt. Kopasz fejéről visszatükröződött a fény, kigyúrt felsőteste pedig majdnem, hogy csak átszakította trikóját. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Sorakozz!- üvöltött. Mindenki rögtön beállt.- Jobbra át!- ordítozott tovább.- Indul!- Elkezdtünk futni. Lefutottunk egy kört, majd megálltunk ott, ahol elkezdtünk futni.- Ki mondta nektek, hogy megállhattok lusta népség?- dagadt ki a nyakán egy kis ér. Ijedten mentünk tovább. Már jó negyed órája futhattunk, mikor leállított minket.- Szörnyű. Olyanok vagytok, mint a kocsonya! De ne féljetek!- mosolyodott el, ami inkább hasonlított vicsorgásra.- Azért vagyok itt, hogy segítsek ezen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Tanár úr!- szólt egy ducibb csaj. Lihegve állt, úgy, mint aki egy pillanaton belül összeesik. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Nincs beszéd! Lépjen előre Alice Troy!- kelt ki teljesen magából. A nagymellű előrelépett.- 10 fekvőtámasz!- mutatott a földre. Alice nyafogva lement, majd leengedte magát, de ki nem bírta tolni, így szenvedett.- Legalább egyet csinálj meg te szerencsétlen!- fogta a halántékát.- Takarodj a szemem elől! Beatrice Michael!- folytatta a névsort. Mindenki összetörve lépett vissza a sorba.- Harold Styles Tomlinson!- nézte ledöbbenve a naplót.- Te Louis öccse vagy? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Igen, uram.- húztam ki magam, de a lábam remegett. Elmosolyodott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-A bátyád kitűnő sportoló.- tette lapát méretű tenyerét a vállamra.- Ne hozz szégyent rá!- nyomott le a földre. Megcsináltam a 10 fekvőt. Vigyorogva maga mellé húzott.- Láttátok? Reménytelen banda. Ezt nevezik fekvőtámasznak!- mutatott rám. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Nem, őt Harrynek nevezik.- szólalt meg valaki. Mindenki hihetetlenül megijedve figyelt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Á! Miss Lilien!- mutatta neki, hogy jöjjön ide mellé.- Kezdheti a békázást körben a teremben! Ha szóltam, akkor állhat meg!- ordított. A csaj elkezdte.- Szép volt.- veregetett hátba és visszaküldött a sorba. Graccel sem volt baja, ügyesen megcsinálta.- Malik.- mosolygott a tesi tanár.- Mondd meg a bátyádnak, hogy holnap sok szeretettel várom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">*Ebéd*</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Kérsz?- tartotta felém Grace a tányérját, amin egy pudingos pohár volt. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Aha.- vetettem rá magam az édességre. Egyszerre ettük, amíg el nem fogyott.- Nincs kedved kijönni Louis edzésére?- mosolyogta rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-De, szívesen.- vittük vissza a tálcáinkat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Jól van öcsi!- vont mellkasához Louis, miután kiértünk a suliból.- Minden tanár ódákat zeng rólad. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Tudom.- toltam el magamtól őt, mivel majdnem megfojtott. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">*Edzés*</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">Felültünk a lelátóra Graccel. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Grace.- suttogtam. Felém fordította a fejét, mire mosolyogva letöröltem a puding maradékot a szájáról.- Nem megyünk haza?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Felőlem.- rántotta meg a vállát.- Bejössz?- állt meg az ajtójukban. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Persze.- követtem a házukba. Nagyon szép házuk van. Nem olyan nagy, mint a miénk, de szépségben eléri a szintet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Megmutatom a szobám.- mentünk fel a lépcsőn és egy bal oldalon lévő ajtón benyitott. Egy világoszöld szobában találtam magam. Nagyon szépen volt berendezve, de kissé rendetlen volt. Ez egyáltalán nem zavart.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Nagyon klassz.- ültem le az ágyára. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Köszi.- ugrott mellém. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Grace.- fordultam felé, ő pedig a szemembe nézett. Láttam ahogy zöld íriszei csillognak az izgalomtól. Annyira hihetetlen érzés kerített hatalmába, hogy nem bírtam parancsolni magamnak és ajkaimat lágyan az övéinek nyomtam. Láttam ahogy lecsukta szemeit, majd én is ezt tettem. Nem tartott sokáig, de mintha az egész életem benne lett volna.- Sajnálom.- csúsztam arrébb. Csak elragadott...- mentegetőztem volna, de Grace elkapta a kezem és magához húzott egy újabb csókra. Ez sokkal szenvedélyesebb volt és elég gyorsan el is mélyítettük.- Gra... Istenem!- nyögtem fel, mikor megéreztem a kezét, hogy pólómat feltűrve alhasamat simogatja. Észrevettem, hogy a gatyám kezd szűkülni, amitől nagyon megijedtem.- Bocsi, mennem kell.- rohantam el amilyen gyorsan csak tudtam. Értetlenül nézett rám. Hazáig meg sem álltam, majd hatalmas lendülettel rohantam fel a szobámba. Elterültem az ágyon lihegve. 10 percig csak feküdtem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Szépfiú!- hallottam meg Grace hangját. Nem tudom mi van velem, de már hangjától egy különös bizsergés jelent meg ágyékomban. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Igen?- húztam el félénken a függönyt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Miért rohantál el?- nézett rám kissé letörten.- Nem volt jó?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Dehogynem! Ez volt életem legjobb csókja!- próbáltam vigasztalni.- Talán egy kicsit túl jó is volt.- ezt már csak magamnak suttogtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Akkor miért hagytál ott?- fürkészte az arcomat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 22px;">-Lényegtelen.- éreztem, hogy ugyancsak ég az arcom.- Jó éjt Grace!- csuktam be az ablakot. Értetlenül figyelt, de én csak befeküdtem az ágyamba és álomba merültem. </span></div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-52132905614020110092013-10-12T15:41:00.002+02:002013-10-27T12:51:38.642+01:005. fejezet<br />
*Reggel*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
-Tudom, hogy kényelmes vagyok, de mennünk kéne.- éreztem meg, hogy valaki simogatja az arcom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hova?- nyitottam ki a szemeim és Louis, kék íriszeivel találtam magam szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem emlékszel?- mosolygott aranyosan. Megráztam a fejem.- Évnyitó.- tűrte el hajamat fülem mögé. Ekkor rádöbbentem, hogy én még mindig rajta fekszek. Kissé elpirulva leszálltam róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit kell felvenni?- hajtottam le a fejem, hogy ne lássa meg vörös fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Segítek.- adott egy puszit, majd kikeltünk az ágyból és beálltunk a szekrényem elé.- Fogd!- nyomott a kezembe egy fehér inget, egy fekete farmert és egy szürkésebb zakót.- Tökéletes.- mosolygott és betolt a fürdőszobába. Ráérősen elkezdtem zuhanyozni, de hirtelen berontott Louis.- Egy menyasszony gyorsabb nálad Harold!- kezdett el borotválkozni. Mire végeztem, ő már nem volt bent. Felkapkodtam a ruháimat és lementem a nappaliba. Lou már teljes harci öltözetben várt rám.- Jól nézel ki.- vigyorgott, majd felkapta a kocsikulcsot.- Dél körül jövünk.-szólt be a konyhában szorgoskodó anyukájának.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Jay.- rohantam be hozzá gyorsan és egy puszit nyomtam az arcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon vigyázz magadra!- ölelt át.- Csinos vagy.- terelt ki Louis után. Már indultunk is és 10 perc múlva már az iskola előtt álltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én félek.- suttogtam Lounak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden oké lesz.- fogta meg a kezemet biztatón, majd kiszálltunk a többi tanuló közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Louis.- jött el mellettünk egy kisebb csoport lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziasztok.- intett mosolyogva a srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ki a barátod?- vigyorogtak rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ő Harry. A testvérem.- ölelte át a vállam.- Gólya.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Harry.- köszöntek teljesen egyszerre. Félénken elmormogtam egy hello-t, majd el is tűntek. Miközben bementünk az udvarra rá kellett jönnöm, hogy Louist szinte mindenki ismeri. Sokan öleléssel köszöntötték, esetleg puszival. Kissé kényelmetlenül éreztem magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ott van az osztályod.- mutatott egy kisebb csoportra. A legtöbben megilletődve figyelték a diák tömeget. Elsőre látszik rajtuk, hogy elsősök. Pont, mint rajtam is. Megálltam mellettük és tekintetemmel Lout kerestem. Nélküle olyan elveszettnek éreztem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öcsi!- kiáltott Lou, majd villant egy vaku.- Úgy állsz ott, mint akit odaraktak.- nevetett. Mosolyogva figyeltem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3EDqkA-bbNx-_QJMi8ggxmcp1Yy5ujVOiXbeZGH9neh91moATEiukGltMpP-leODPWmaZ0_DUcyODVN7xejKZ6nhyphenhyphenUhXfMPGqdp4kPKgHB0gfHafTitD6PS6FwfKTCAV7hRJamrKKwg/s1600/230912harry.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3EDqkA-bbNx-_QJMi8ggxmcp1Yy5ujVOiXbeZGH9neh91moATEiukGltMpP-leODPWmaZ0_DUcyODVN7xejKZ6nhyphenhyphenUhXfMPGqdp4kPKgHB0gfHafTitD6PS6FwfKTCAV7hRJamrKKwg/s320/230912harry.jpg" width="177" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szia. Jól hallottam, hogy Louis öccse vagy?- fogott velem kezet egy nálam talán 1 évvel idősebb srác.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igazából nem teljesen. De fogjuk rá.- bólogattam boldogan. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mekkora egy mázlista vagy!- veregette meg a vállam.- Amúgy Chris vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry.- vigyorogtam. Chris az az igazi rossz fiús kinézetű. Fekete, rövid haja mindenfelé meredezik, ez, mély kék szemeivel párosulva elég sármos külsőt kölcsönöz neki. Alsó ajka szélében van egy apró karika piercing, ami baromi jól néz ki. Rövid ujjú inge ujja alól kilátszik egy kicsit egy tetoválás.- Miért vagyok mázlista?- lepődtem meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Tomlinson a suli leggazdagabb sráca, méghozzá kikúrt helyes, ezért imádják a lányok és a fiúk is.- kuncogott. Ezen elgondolkoztam. A fiúk is buknak Louisra?- Nagyon sokan próbálkoztak már nála, de senkivel nem foglalkozott. Azt mondják, hogy egyetlen ember volt eddig, akit szeretett, de ő elköltözött innen 2 éve, így azóta senkivel nem foglalkozik ilyen téren, mégis mindenki tiszteli. Hatalmas szíve van és mindenkinek segít, akinek tud.- mutatott Louisra, aki éppen egy elsősnek segített megtalálni a testvérét. Ekkor mosolyogva rám nézett és egy aprót kacsintott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Komolyan?- intettem vissza neki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Aha.- veregette meg a vállam.- Na megyek, mert kezdődik.- ment vissza az osztályához. Én is beálltam az én csoportomba, ahol egy elég érdekes lány állt mellettem. Vörös haja, ami elég rövid volt, az egyik szemét eltakarta. Fekete, szakadt farmer takarta lábait és egy férfi, fehér inget viselt egy kereszttel a nyakában. Csak ledöbbenten bámultam. Olyan fura érzésem volt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mit bámulsz szépfiú?- mosolygott rám. Pillantásától azt hittem elolvadok. Zöld szemei csillogtak a napfényben. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Se...Semmit.- nyeltem egy nagyot. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Grace.- nyújtotta a kezét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry.- ráztam meg. Vigyorogva nézett a szemembe, majd előre fordult. Elkezdődött az ünnepség, de én csak Gracere tudtam figyelni. Olyan aranyos. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Figyelj szépfiú! Inkább az igazgatót figyeld!- nézett újra rám kuncogva. Elvörösödve elkaptam róla a tekintetem. Az ujjaimmal kezdtem játszani inkább. Éreztem tekintetét magamon, de nem mertem felnézni rá. Nevetve vissza fordult. 1 óra alatt le is zajlott a rendezvény, majd mindenki felment a saját termébe. Miközben vonultak, megláttam Louist, aki vigyorogva integetett nekem. Viszonoztam a gesztusát, majd mi is fölmentünk. Mindenki bátortalanul kereste, hogy hova üljön le, de volt 4 lány, akik célirányosan lefoglalták az első 2 padot. Elég műnek tűntek, nem nagyon foglalkoztattak. Grace az utolsó padok egyikébe ment. Kissé idegesen néztem körbe.- Gyere szépfiú!- ütögette meg a mellette lévő széket a vörös hajú csaj. Boldogan beültem mellé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Köszi.- néztem újra igéző szemeibe. Legyintett, majd megjelent az osztályfőnökünk. Magas, vékony, hosszú, szőke hajú középkorú nő volt. Egy miniszoknya volt rajta, egy kissé talán túl átlátszó felsővel és 10 centis magassarkúval. Hihetetlenül jól nézett ki, engem mégis a mellettem ülő, férfi inget viselő lány érdekelt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ne nézz már folyton engem!- lökött oldalba mosolyogva Grace. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Bocsi.- vakartam meg a tarkóm idegesen. Mai nap csak 4 osztályfőnöki óránk volt, de ezek is elég gyorsan elteltek. Első szünetben csak az osztálytársaimat figyeltem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Látom te ilyen bámulós srác vagy.- ült fel elém a padra padtársam. Vigyorogva felnéztem rá.- Amúgy hallottam, amit Chrissel dumáltatok. Nem hallgatóztam. Louis hányadikas?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-3.-as.- bólogattam. Elgondolkozva leült a székére, mivel visszaért a tanár. Második óra után odajött hozzám az egyik pláza cica az osztályból. Szempilláit rebegtetve rátámaszkodott a padomra és bele hajolt a képembe, ami azzal együtt járt, hogy tökéletesen beláttam a dekoltázsába. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szia Harry.- szólalt meg elég izgató hangon. Le sem tudtam venni a szemeim melleiről, ami láthatólag tetszett neki.- Tetszenek?- suttogta a fülembe. Becsuktam a számat, igaz nem tudom mikor nyitottam ki. Megráztam a fejemet, hogy kitisztuljon. Rák vörösen inkább a füzetemet bámultam.- Nincs kedved délután elmenni valahova?- emelte fel a fejem államnál fogva. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem, kösz.- nyeltem egyet, mivel orrom még mindig szinte súrolta melltartóját. Meglepetten felegyenesedett, majd felháborodva visszament a helyére. Szerintem eddig nem sokan mondtak még neki nemet. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mi van veled szépfiú? Miért nem mész el Miss Dekoltázzsal randira?- bökött oldalba Grace. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mert nincs kedvem.- rántottam meg a vállaim.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igaz, aki válogathat!- kuncogott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igazából még soha nem randiztam.- mondtam halkan. Igazából nem értettem, hogy ezt miért mondtam el neki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ezt nem mondod komolyan?- taglózta le az, amit mondtam.- Ne már! Te?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Aha.- mosolyodtam el. Kikerekedett szemekkel vizslatott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Már nem azért, de miért nem?- támaszkodott a vállamra. Na ez az amiről nem akarok beszélni az első napomon! Gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki.- Buzi vagy?- röhögött. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem.- vágtam rá, talán kissé túl gyorsan.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szóval igen.- vigyorgott gonoszan.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Esküszöm, hogy nem.- tartottam fel a kezeimet mellkasom előtt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Rendben.- pakolta meg az arcom. Folytatódtak az órák. Ezek után nem történt semmi érdekes. Az utolsó óra után lementünk az ebédlőbe, ahol az ebédemmel együtt leültem egy nyolc személyes asztalhoz kissé távolabb a többiektől. Először egy végzős csaj ült le mellém. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szia mini Louis!- mosolygott. Én is vigyorogva figyeltem. Ez tök jól hangzik! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry vagyok.- mutatkoztam be. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-A bátyád küldött, hogy szóljak, hogy ha kész vagy várd meg a kocsinál.- ment is el. Tovább ettem, mikor hirtelen Grace vetette le magát elém.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hali szépfiú. Miért eszel magányosan?- lopott a pizzámból egy szeletet, majd az övéből rakott egyet az én tányéromra.- A tiéd is jó.- beszélt teli szájjal. Sokat beszélgettünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Fürtöske!- esett le Garce mellé, szembe velem Zayn.- Látom meg akarod ismerni az egész Malik családot.- ölelte át Grace vállát. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ti...?- dadogtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igen. Ő a húgom.- adott egy puszit a lánynak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ezért kérdeztem, hogy Louis hányadikas, mivel nem voltam biztos benne, hogy Tomlinsonról beszéltél.- mutogatott a késsel Grace. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Na további jó étvágyat fiatalok!- ment el Zayn. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-A bátyád jó fej.- mosolyodtam el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Pont, mint a tiéd.- viszonozta gesztusom. Befejeztük a kajálást és együtt mentünk ki a kapuhoz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Á! Az ifjabb Malik!- ölelte át a csajt Louis, aki már ott várt.- Csak nem rád talált Harold?- gúnyolódott velem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Az öcséd lerázta Alicet.- nevetett hangosan Grace.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Azt az Alicet?- lepődött meg Lou.- Nagy mellű Alicet? Már reggel kiszúrtam. Nem kis pályás.- gondolt vissza rá.- Jól tetted.- fogta meg a vállam.- Az egész lány egy darab műanyag.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Tudom.- pirultam el.- Haza vigyünk?- néztem inkább Gracre.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ez kérdés?- dobta be a cuccát a kocsiba. Elnevettem magam. Annyira jó fej csaj. Meglepődve vettem észre, hogy Lou nálunk állt meg. Grace kipattant. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mondd meg Zaynnek, hogy este hívjon fel!- pacsizott le vele Lou.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Oké. Szia szépfiú!- nyújtotta a kezét, én pedig belecsaptam. Átrohant a mellettünk lévő házba. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Komolyan a szomszédaink?- esett le az állam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Aha.- húzott be a házba Louis.- De vigyázz Graccel. Zayn kicsinál ha megbántod a húgát.- borzolta össze hajam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Sziasztok srácok.- jelent meg Jay mosolyogva.- Milyen volt az első nap?- ölelt át minket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szokásos. Mindenki szeret.- nyávogott Louis. Jót nevettünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Neked Harry?- fordította figyelmét rám. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nagyon jó.- gondoltam vissza az eltelt egyetlen napra. Louval felmentünk az emeltre, majd mind a ketten beestünk a saját szobánkba. Elbóbiskoltam, de arra ébredtem, hogy valami koppant az ablakomon. Kíváncsian húztam el a függönyöm. A szomszéd ház ablakából Grace mosolygott vissza rám. Kinyitottam az ablakot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Úgy látom szoba szomszédok vagyunk szépfiú!- kuncogott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Aha.- nevettem vele.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mit csinálsz?- nézett be a szobámba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Semmit. Még csak most értem fel.- adtam le a helyzetjelentést. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nincs kedved elmenni kosarazni? Zaynék is jönnek?- mutatta fel a labdát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-De, szívesen. Megyek és átöltözök.- mentem a szekrényemhez és kikaptam egy rövid gatyát, meg egy trikót. Ezt is tegnap vettük Louval. Kigomboltam az ingemet, de mielőtt felvehettem volna a másik felsőt, meghallottam egy hangot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Máskor húzd el a függönyöd!- szólt Grace még mindig az ablakból bámulva. Szégyenlősen odamentem és még mindig félmeztelenül gyorsan berántottam a zöld anyagot. Mikor kész voltam lefutottam és felkaptam a tornacipőm. Mikorra kiértem Grace már várt, Zayn és Louis társaságában. Csatlakoztam hozzájuk és kimentünk a pályára. Egészen sötétedésig csak játszottunk. Mikor visszaértem a szobámba ledobáltam az izzadt cuccaimat és alsógatyában elfeküdtem az ágyamon. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szépfiú!- kiáltott Grace. Teljesen elfeledkezve enyhén hiányos öltözékemről elrántottam a függönyt és egy igen döbbent lánnyal álltam szemben.- Cuki a nacid.- röhögte el magát. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mi?- lepődtem meg.- Basszus!- húztam vissza a sötétítőt és gyorsan felöltöztem. Kiültem az ablakba. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Calvin Klein?- vigyorgott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Kuss!- vágtam hozzá az egyik párnámat. Röhögve vissza dobta. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nyugi már! Jól áll.- mosolygott.- Csak azt szerettem volna mondani, hogy jó éjszakát!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Neked is.- kaptam fel egy tiszta boxert és a törülközőmet, majd a fürdő felé vettem az irányt. Miután mindennel készen voltam, fáradtan dőltem be a szobámba. Nagyon gyorsan elaludtam. </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-80269675166189240372013-10-11T23:13:00.001+02:002013-10-27T12:51:13.781+01:004. fejezet*Reggel*<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Boldogan ébredtem reggel, de gőzöm sem volt, hogy miért. Olyan jó érzés volt élni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Fent vagy öcsi?- nyitott be a szobámba Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem. Még alszok.- mosolyogtam, majd kimásztam a puha ágyikómból. Észrevettem, hogy Lou még mindig engem figyel.- Mi a baj?- húztam fel az egyik szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi.- vigyorodott el.- Valahogy olyan kis esetlen vagy.- kuncogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na kösz!- néztem rá mérgesen.- Tudod, én is szeretlek!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ki mondta, hogy szeretlek?- lepődött meg. Kissé megijedtem, de elnevette magát és odajött hozzám, hogy átöleljen.- Nyugi már! Nagyon bírlak.- kócolta össze a hajam, ha ez lehetséges ennél is jobban.- Szóval, lenne valami.- vakarta meg a tarkóját.- Tudod, hogy milyen hónap van?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Augusztus.- bólogattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, szóval nemsokára itt a suli. Anya mondta, hogy mondjam el neked, hogy egy iskolába fogunk járni.- mosolyodott el és újra karjai közé vont. Hihetetlen örömmel öleltem magamhoz.- Ezért ma elmegyünk vásárolni!- lépett a szekrényemhez és elővett pár ruhát, majd az ágyamra dobta.- Siess!- rohant le izgatottan. Magamhoz képest gyorsan elkészültem és lementem Louis után a konyhába. Egy tálat tolt a képembe.- Pirítóst?- vigyorgott csillogó szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszi, most nem kérek.- ültem le izgatottan. Lábammal dobolva vártam, hogy végezzen már.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mehetünk.- húzott a kocsihoz kezemnél fogva. Elég gyorsan odaértünk egy bevásárló központhoz, ahol Lou leparkolt, majd bementünk. Elámulva néztem körbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát ez baromi nagy.- néztem körbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Még semmit nem láttál.- indult el Louis az első bolt felé. Amikor beléptem azt hittem elájulok. Az hihetetlen mennyiségű ruha, ami ott volt... Csodálatos.- Na hajrá öcsi!- tolt be maga előtt az üzletbe. Először azt sem tudtam, hogy mit csináljak, de megláttam, hogy Lou már nagyban válogat ezért csatlakoztam hozzá. Egy kockás inget vettem a kezembe, mire Louis nevetve rám nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a baj?- lepődtem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy darab ing? Ne csináld már Harold! Légy férfi! Válogass már, te kis szerencsétlen!- mutatott a tömérdek ruhára, a kezében lévő halom mögül kinézve. Levettem egy fekete farmert is.- Harry! Ne szórakozz már!- röhögött.- Segítek.- tette le egy székre a cuccokat, majd elkezdett újra nézelődni. Majdnem minden második ruhát a kezembe nyomta. Kissé nehezen tudtam közlekedni a toronnyal a karjaimban.- Mehetünk.- indultunk el a próbafülkék felé. Tesóm be is rontott az egyikbe, míg én komótosan elfoglaltam a mellett lévőt. Először egy fekete pólót vettem fel, valami fehér felirattal díszítve, hozzá pedig egy farmer nadrágot, ami kicsit lazább volt. Kiléptem a fülkéből, pont amikor Louis. Rajta egy kissé kivágottabb, fehér, tapadós póló volt és egy fekete, kopott, csőfarmer. Elég jól állt neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Klassz.- mosolyogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tiéd is.- adott egy pacsit, majd visszamentünk. Ezt folytattuk, amíg el nem fogyott az összes ruha. Majdnem mindent megvettünk és hatalmas szatyrokkal mentünk ki a boltból.- Szóval kerítenünk kell neked egy táskát.- nézett végig a boltokon, majd egy Convers üzlet felé vette az irányt. Én csak hűségesen követtem. Végig néztem a milliónyi cipőn és táskán. Egyen megakadt a szemem. Egy tornacipő volt feketével egy fehér alapú táskán.- Na?- lökött oldalba Lou.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az tetszik.- mutattam a választottamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó az ízlésed.- szedte le és kifizette, majd kint leültünk egy padra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit?- lepődött meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindent.- öleltem magamhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne nyilvánosan!- hallottunk meg egy hangot. Rögtön tudtam, hogy ki az.- Mi van Fürtöske? Már rá is másztál a tesódra?- ütött vállba Zayn vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem.- dörzsöltem meg enyhén sajgó karomat.- Csak kaptam tőle egy csomó új cuccot.- mutattam a szatyrokra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na! Pláza picsáskodtok?- tapsolt egyet.- Jó szórakozást!- borzolta össze a hajamat, majd el is tűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Érdekes egy srác.- jegyeztem meg Louisnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem mondod?- mosolyodott el, majd kimentünk a kocsihoz és bepakoltuk a ruhákat és a táskámat, azután pedig hazamentünk.- Várj egy kicsit!- kapta el a karomat Lou, mikor ki akartam szállni a kocsiból, már otthon.- Van valami, amiről nem tudsz.- nézett a szemembe idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi?- suttogtam mivel ő is azt tette.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szombat van.- mondta halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom.- nevettem el magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, Harold! Az azt jelenti, hogy az unokanővérem jön meglátogatni.- rázta ki a hideg.- Nagyon irritáló. Jobban teszed, ha messze elkerülöd!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Értem.- bólogattam, majd felvittük a saját szobánkba a csomagjainkat. Rendesen kipakoltam a szekrényembe mindent, majd mikor már majdnem végeztem csöngettek. Hallottam Louis káromkodását, majd amint ment le a lépcsőn és egy vinnyogó hangot.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hol van Harry?- kérdezte a női hang.</div>
<div style="text-align: justify;">
-A szobájában pakol.- sóhajtott Lou. Ekkor bekopogtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gyertek.- szóltam ki, mire nyílt is az ajtó. Egy olyan lány lépett be a szobámba, mintha egy angyal lett volna. Hosszú, fekete hja volt és smaragdzöld szemei.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia!- ugrott a nyakamba. Meg sem tudtam szólalni. Tátogva álltam, mint egy hülye.- Lulu már sokat mesélt rólad.- Na itt feleszméltem! 1. Milyen hihetetlenül idegesítő hangja van? 2. Lulu? Mi a halál?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Lulu.- néztem vigyorogva Louisra, aki megöllek pillantással nézett szemeimbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most csak 10 percre ugrottam be, mert mennem kell edzésre, de majd máskor beugrok.- adott két puszit, majd Lout is letámadta. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérlek Harold, ne dőlj be neki! Tudom, csinos meg minden, de idegesítő!- nézett kissé lestrapáltan. Bólintottam, jelezve, hogy megértettem.- Nem vagy kajás?- simogatta meg korgó hasát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De.- vigyorogtam és lementünk a konyhába. Összedobtunk egy gyors ebédet. Miután végeztünk Louis elment lezuhanyozni. Tétlenül álltam a folyosón, majd inkább bementem a szobámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szevasz Fürtöske.- jött be nagy lendülettel Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te meg, hogy jutottál be?- lepődtem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom hol van a pótkulcs.- rántotta meg a vállát. Vigyorogva figyeltem.- Na mi van tejbe tök?- ült mellém és elővett egy pakli kártyát.- Tudsz játszani?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze.- bólogattam hevesen. Osztott és el is kezdtük. Elég csúnyán elvert nem is egyszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt hiszem ezt én nyertem.- rendezte el a lapokat, majd zsebre vágta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért van nálad egy pakli?- gondolkoztam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindig van nálam, unalom esetére.- feküdt végig az ágyamon. Fölé magasodtam és csöndben figyeltem.- Mit nézel ennyire?- mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak elgondolkoztam.- legyintettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Min?- támaszkodott alkarjaira.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy hány éves vagy?- vallottam be.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy idős Louisval. Osztálytársak vagyunk.- nézett a szemeimbe. Kissé elszomorodtam, amit észre is vett.- Na most meg miért lettél ilyen búval baszott?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak mert azt reméltem, hogy lesz ismerős az osztályomban.- sóhajtottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szívás. Niall is idősebb nálad egy évvel.- ütögette meg a vállam. Ekkor belépett Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ti meg mi a halált műveltek?- kerekedtek ki a szemei. Még mindig Zayn fölött támaszkodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak beszélgetünk. Miért?- lepődtem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, mindegy.- csatlakozott hozzánk ő is. Elég gyorsan eltelt az idő, így Zaynnek már mennie is kellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Holnap az évnyitón.- intett, majd eltűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Holnap lesz az évnyitó?- ültem fel. Louis csak bólogatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Izgulsz?- tűrte el a hajamat a szememből.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon.- vallottam be.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugi öcsi. Minden oké lesz.- húzta a fejemet a mellkasához. Egy idő után elaludtam rajta fekve.</div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-61200464104841653232013-09-29T11:17:00.002+02:002013-11-02T14:39:41.025+01:003. fejezet<div style="text-align: justify;">
-Akkor mehetünk?- vette föl a cipőit Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mondjuk.- kaptam fel én is enyhén kopott tornacipőimet. Elmentünk egy közeli parkba, ahol volt egy hatalmas kosárpálya és egy focipálya.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Lou!- pacsizott le egy szőke sráccal Louis.- Hoztál nekünk friss húst?- vigyorgott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ő Harry. A tesóm, akiről meséltem neked.- csapott a vállamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia.- nyújtottam neki a kezem, mire megölelt. Nekem mindegy!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Niall vagyok.- mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziasztok.- jött meg Zayn is.- Te is itt vagy Fürtöske?- veregetett hátba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mint látod?- löktem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Labdát hoztatok?- nézett körbe Lou.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóltam Liamnek, hogy hozzon.- vigyorgott a fekete.- De nincs kedve kosarazni, szerintem foci lesz belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindegy!- rántotta meg a vállát Niall.- Itt is van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAAv5VcyCS93DNMBTS6UC2Y27JHMsw1tybOtsY6gG2ifUTWNPPgdSdU1rvjYyZ4xw_Vru8X0WJ7lKeyZKn6o7FQ5mCgywYkMSoIpmO8aW-1LlD7j7rmCOBEk0g8Pt2afPR-hJ5mFGFkQ/s1600/Louis+Tomlinson+One+Direction+Playing+Soccer+6k8GQYR_R3bl.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAAv5VcyCS93DNMBTS6UC2Y27JHMsw1tybOtsY6gG2ifUTWNPPgdSdU1rvjYyZ4xw_Vru8X0WJ7lKeyZKn6o7FQ5mCgywYkMSoIpmO8aW-1LlD7j7rmCOBEk0g8Pt2afPR-hJ5mFGFkQ/s320/Louis+Tomlinson+One+Direction+Playing+Soccer+6k8GQYR_R3bl.jpg" width="307" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mindenki Liamet figyelte. Komor ábrázattal jött felénk egy focilabdát rugdalva. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_YX6orzTGNIS5EjxYjVVONoukj3go4iD5lg2vmeCFNW7-cPctLVBRC8yZetjTYzHZG09DmDaNKDqu56x5Khv6VOY3Y8Xv79CgGUzy0v1bXyfJB-EaFRccJlFDn5i2cQD1TCZcxw9k2A/s1600/One+Direction+Playing+Soccer+CBS+Parking+Lot+hFzjqEqaPzCl.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_YX6orzTGNIS5EjxYjVVONoukj3go4iD5lg2vmeCFNW7-cPctLVBRC8yZetjTYzHZG09DmDaNKDqu56x5Khv6VOY3Y8Xv79CgGUzy0v1bXyfJB-EaFRccJlFDn5i2cQD1TCZcxw9k2A/s320/One+Direction+Playing+Soccer+CBS+Parking+Lot+hFzjqEqaPzCl.jpg" width="248" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hello.- ölelte meg a többieket.- Te meg ki vagy?- nézett rám összeráncolt szemöldökkel. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry.- nyújtottam neki a kezem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Azt hiszed, hogy megrázom?- nevetett fel gúnyosan. Félve visszahúztam.- Tudom, hogy honnan valósi vagy. Nincs kedvem intézetből szabadult kölykökkel haverkodni, így inkább ne szólj hozzám! Louis miatt elvisellek, de nagy ívben kerülj el! Megértetted?- suttogta, így a többiek nem hallották.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igazából nem inté...- magyarázkodtam volna.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Pont leszarom!- ment el focizni. Megilletődve néztem utána. Miért ilyen velem? Nem is ismer! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Gyere már Fürtöske!- hívott Zayn mosolyogva. Odafutottam hozzájuk és elkezdtünk játszani. Egy kapura rugdostunk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Állj be Bongyori!- mutatott a kapura Niall. Vonakodva ugyan, de megtettem. Végül is nem is volt olyan szörnyű. Elég jól ment nekem a védés. Egyszer csak Liam akkorát bikázott a labdába, hogy nem is láttam, merre megy és tökéletes pontossággal ágyékon talált. Üvöltve rogytam térdre. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Bazd meg! Jól vagy Harold?- ölelte át a hátam Louis. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Úgy nézek ki?- sziszegtem.- Kurvára fáj.- hajtottam le a fejem fájdalmamban. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ez aztán tökre pontos volt Li!- nevetett Niall Liamre nézve. Ő csak gonosz vigyorral figyelt engem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Gyere tesó.- segített fel Louis. Összegörnyedve álltam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ugyan már! Ennyire meg sem rúgtalak.- fonta össze karjait Liam a mellkasa előtt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem? Teljes erőből tökön rúgtad!- akadt ki Lou. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nyugodj már le Tomlinson. Én inkább haza húzok.- kapta fel a labdáját és eltűnt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szemét.- suttogta bátyám.- Haza menjünk?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem kell.- ráztam meg a fejem.- Hazatalálok. Ti maradjatok nyugodtan. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ne csináld már Fürtöske! Majd én elkísérlek!- fogta meg a vállam Zayn és elindultunk. Én még mindig fájdalmasan markoltam a gatyám. Kiértünk a parkból.- Jobban vagy?- mosolygott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igen.- sóhajtottam és 10 percen belül már otthon is voltam.- Bejössz?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem. Haza kell mennem.- intett és elment. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Köszi, hogy elkísértél.- kiáltottam még utána. Vigyorogva intett egyet. Bementem és csukott szemmel nekidőltem a falnak. Vajon miért gyűlöl Liam? Olyan kedves srácnak tűnt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mit csinálsz itthon Harry?- jött ki a nappaliból Jay.- Nem kosarazni mentetek?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-De, csak történt egy kis baleset.- pirultam el. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Jesszus! És jól vagy? Megsérültél? Mutasd, hol van a seb?- ijedt meg. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem komoly, jól vagyok.- mentegetőztem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry! Felelősséggel tartozom érted! Na mutasd, hol fáj!- simogatta meg az arcom. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Anya.- jött be röhögve Louis.- Nem hiszem, hogy látni akarod! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Miért? Olyan súlyos?- sápadt el teljesen Jay. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem!- öleltem magamhoz. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Anya!- fogta a hasát Lou a nevetéstől.- Liam tökön rúgta Harryt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ó...- vörösödött el.- Sajnálom Harry. Hozzak jeget? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem kell. Már nem is fáj annyira.- néztem kínomban a plafont. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ugyan Harold! Nem szégyen ez!- ölelte át a vállam tesóm.- Én megyek lezuhanyozok.- indult el a fürdőbe Lou. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Segítsek valamit?- mentem be a nappaliba Jayhez. Éppen takarított. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem kell, köszi.- szedte fel Louis szennyes ruháit.- Ez a gyerek már soha nem fog megjavulni! Remélem ragad rá valami belőled! De kérlek Harry! Te ne tanulj tőle!- kuncogott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ígérem, nem fogok.- mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Felkaptam egy alsógatyát és egy törülközőt és elindultam a fürdőbe. Louis éppen akkor jött ki onnan. Vigyorogva nekem dobta a vizes törülközőjét.- Hé!- löktem le magamról.- Ezt most miért kaptam?- nevettem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Csak úgy.- vette fel a kék anyagot és elment a szobájába. Lezuhanyoztam, fogtam mostam, majd a szobámba mentem és befeküdtem az ágyamba. Mosolyogva gondoltam a mai napra. Annyira kedves mindenki. Kivéve Liamet, de eldöntöttem, hogy vele nem fogok foglalkozni. Gyorsan álomba merültem. </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-34292446283820871922013-09-27T17:38:00.001+02:002013-11-02T14:39:17.559+01:002. fejezet<div style="text-align: justify;">
Tátott szájjal bámultam a lenyűgöző épületet. Gigantikus kert futott körbe a ház körül, egy hatalmas medencével, sok fával és rengeteg virággal. Pillantásom ez után a házra tévedt, ami inkább már a palota kategóriába tartozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hű.- nyögtem ki meglepetten. Mást nem voltam képes mondani. A falak tiszta fehérek voltak, nagy barna keretes ablakokkal és barna, fa ajtóval.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gyere be.- mosolygott Louis és kihúzott a kocsiból. Óvatosan léptem be az építménybe. Az előszobában a cipőtartóra raktam kissé szakadt tornacipőim, majd bementem a nappaliba. Felettébb stílusosan volt berendezve, a barna árnyalatai uralták a szín világot. Letörölhetetlen vigyorral néztem körbe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV6Yq36KOs15rUV93NPhTHDAwclllUkYYUtCrYgT-JJqTgqn3YO0YQ7KR0o8vHfQKYOFXJIYbu0jTh0a_zTjbXcB6_HXCPiOdniFVEf9YsJJ8yoW6LI7dXAD6sgnMKUBOdSnq0lTyqkw/s1600/luxus-yacht-manhattan-70-9.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV6Yq36KOs15rUV93NPhTHDAwclllUkYYUtCrYgT-JJqTgqn3YO0YQ7KR0o8vHfQKYOFXJIYbu0jTh0a_zTjbXcB6_HXCPiOdniFVEf9YsJJ8yoW6LI7dXAD6sgnMKUBOdSnq0lTyqkw/s320/luxus-yacht-manhattan-70-9.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Csodálatos.- néztem Louisra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Köszi, mondták már.- mosolygott magára a tükörben. Egymásra nézve egyszerre nevettük el magunkat. Tovább mentünk a konyhába. Itt inkább a fekete volt jellemző, de ugyan olyan elegánsan volt berendezve, mint a nappali. Már most imádom ezt a helyet. Lou bevezetett a fürdőszobába. Tátott szájjal meredtem magam elé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Egy medence van a fürdőtökben?- néztem meglepődve a srácra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem, te tudatlan! Ez egy jakuzzi!- kócolta össze a hajam. Felhúztam az egyik szemöldököm. Hogy mi?- Megmutatom.- ment a medencéhez és benyomott egy gombot, mire elkezdett pezsegni a víz. Ámulva figyeltem.- Na gyere! Most jön az én szobám!- futott fel az emeletre. Minden olyan letisztult és igényes. Beléptünk az első ajtón jobbra. Egyáltalán nem illett a ház többi részéhez, tele volt színekkel és egy kissé rendetlen is volt.- Próbáltam rendet rakni, de nem vagyok az a tisztaság mániás.- mosolygott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX_KpgIlvbVPOXSntGYQTFk7ubGOS1s2kSgn9v3Be3O69mXEsKOIUIijIEI1fMPLGXkN-UAONao9D4CPt4qVr7NbdYUpgjbDjZ6LzH-eEKHIzCDdUCvIfIYOMMthsiRx3TKxSDvqPmoQ/s1600/ikea-2010-haloszoba-otletek-12.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX_KpgIlvbVPOXSntGYQTFk7ubGOS1s2kSgn9v3Be3O69mXEsKOIUIijIEI1fMPLGXkN-UAONao9D4CPt4qVr7NbdYUpgjbDjZ6LzH-eEKHIzCDdUCvIfIYOMMthsiRx3TKxSDvqPmoQ/s320/ikea-2010-haloszoba-otletek-12.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez a szoba tükrözte Louist. Nagyon tetszett! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Gondolom érdekel már a te szobád!- terelt ki a területéről. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Persze.- vigyorogtam izgatottan. Elmentünk a folyosó végére. Benyitott egy bal oldali ajtón. Leesett az állam.- Na ne!- léptem be.- Ez komoly?- forogtam körbe.- Ez az én szobám?- nevettem el magam boldogságomban.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igen.- kuncogott Lou. Ő is bejött és elterült a hatalmas ágyon. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWUHC-9LbplCKFTho36H-2089Q1NzlHj0sXOJs76nBouIde5wRP5lPrlxheKmz2-pTMhG_mqUVxFkBXLAssie1HL8PDksajblrZ9IesA2mxVz7nSLZsKpJYxDDLf6JRDfABYNmIl0-cA/s1600/bono_design_colombini_modern_haloszoba_butorok_golf_haloszobak_16a.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWUHC-9LbplCKFTho36H-2089Q1NzlHj0sXOJs76nBouIde5wRP5lPrlxheKmz2-pTMhG_mqUVxFkBXLAssie1HL8PDksajblrZ9IesA2mxVz7nSLZsKpJYxDDLf6JRDfABYNmIl0-cA/s320/bono_design_colombini_modern_haloszoba_butorok_golf_haloszobak_16a.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Köszönöm!- rohantam tesómhoz és erősen magamhoz öleltem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ugyan már Harry! Most már te is család tag vagy!- adott egy puszit. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hol van Jay?- kérdeztem, mivel rájöttem, hogy már rég nem láttam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Tárgyalásra ment. Apa pedig csak egy hónap múlva jön haza, mivel valami turnén van. Valami bandának a menedzsere. Sokat utazik.- ültünk föl.- Szokd meg, hogy sokat leszünk kettesben! Egyébként fogsz járni suliba, nem?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem tudom.- gondolkoztam el. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szeptemberben leszek 3.-as az egyetemen. Szerintem te is jössz gólyának!- ütött barátilag vállba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mi az a gólya?- néztem kék szemeibe. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Az első éveseket szokták így hívni.- avatott be.- De várj egy pillanatot! A legjobbat még nem is láttad!- ugrott fel és lerohant a földszintre. Benyitott egy ajtón én pedig követtem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Azta!- teljesen ledöbbentett amit láttam. Egy beltéri medence volt, pálma fákkal cserépben és napozó ágyakkal.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Van kedved fürdeni?- vigyorgott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szabad?- lepődtem meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem Harry, csak dísznek van!- röhögött halkan.- Persze, hogy szabad.- dobta le a pólóját, majd gatyájától is megszabadult.- Na mi lesz? Ruhában fürdesz?- nézett rám mosolyogva. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem.- ocsúdtam fel és levetkőztem. Lou egy bombával ugrott a vízbe. Én csak ámulva figyeltem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mit csinálsz?- nézett rám nevetve, mikor a létrán másztam be.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Bejövök.- mentem oda hozzá egy nagy vigyorral az arcomon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Neked sincs megtiltva, hogy beleugorj.- nyomott a víz alá. Röhögve jöttem fel, majd belelöktem a habok közé.- Hé! Már támadsz is?- ugrott a hátamra. Szememet becsukva hátra dőltem vele együtt. Mindketten kuncogva jöttünk fel, majd megálltunk egymással szemben. Louis egy vizes tincset eltűrt a szemem elől. Meglepetten figyeltem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Köszi.- suttogtam. Tovább folytattuk a birkózást. Csak jó 2 óra múlva eszméltünk fel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Látom fiúk, megismerkedtetek.- hallottuk meg Jay hangját. Egyszerre bólogattunk, majd kimásztunk a medencéből és egy-egy törülközővel leültünk a napozó ágyakra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry nagyon jó fej.- bökött oldalba Lou, mire elnevettem magam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Louis a legjobb testvér, akit valaha kívánhattam.- néztem az említettre. Mosolyogva figyeltük egymást, majd egyszerre röhögtük el magunkat. Boldogan mentem fel új szobámba és átvettem vizes alsógatyámat. Éppen a bőröndömben kutattam egy tiszta után, mikor Louis csörtetett be a szobámba. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szóval.- dőlt az ágyamra újfent.- Van egy ötletem öcsi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ne hívj így!- dobtam rá egy tiszta alsót. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Jól van na! Akkor van egy ötletem Harold!- kuncogott.- Bocs, de ez milyen hülye név már! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem is! Nekem tetszik!- durciztam be. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Most meg ne sértődj!- nevetett.- Ott tartottam, hogy van egy ötletem. Délután pár haverommal kimegyünk kosarazni. Nincs kedved jönni? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem tudok kosarazni.- vallottam be. Játszottam már természetesen, de szerintem nálam bénább játékos nincs. Vagy ha van, az hazudik! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ne szórakozz már!- csikizte meg az oldalam, mire felröhögtem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Jó-jó megyek!- adtam be a derekam, majd kiment a szobából.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hidd el, hogy tetszeni fog!- mosolygott, majd becsukta az ajtót, így nyugodtan átöltözhettem. Felöltözve mentem le a konyhába, ahol Jay sütött éppen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mit csinálsz?- álltam mellé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Palacsintát. Szereted?- nézett rám. Hevesen bólogattam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nagyon.- már hallottam is a hasam korgását. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Megterítesz?- dobta fel a levegőbe, ami így megfordult. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ügyes vagy!- mosolyogtam, majd elkezdtem előszedni a tányérokat.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-4-et rakj!- szólt, mikor 3 személyre terítettem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Haza jön Louis apukája?- lepődtem meg. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem.- rázta meg a fejét.- Louis egyik barátja jön.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Értem.- vettem elő még egy étkészletet. Mikor kész voltam segítettem megcsinálni a palacsintákat Jaynek, majd mikor kész voltunk, akkor ért le Louis. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hm..- nézte a tálat.- Mikor eszünk?- vigyorgott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Eddig öltöztél?- kuncogott az anyukája.- Harry 1 nap alatt többet segített, mint te egy évben!- kócolta össze Lou haját. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem találtam sehol egy pólót.- mentegetőzött. Ekkor csöngettek.- Ez Zayn!- rohant az ajtóhoz. Mikor visszajött egy fekete hajú srác is jött vele. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkkOIRgKz6cHHgeI84AG8gTNfB1G0t2tz37zNjESs4AIj14o8m4whlZnR9rZeExA2NZZvTkvoCfn4_o1xHt7iBod6SEKFgkgoYZ1cGaXsHk2NXiCZA1VAlFvEG0I9Lt4cD2yNenjV6cg/s1600/217828_313459025438688_1343780940_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkkOIRgKz6cHHgeI84AG8gTNfB1G0t2tz37zNjESs4AIj14o8m4whlZnR9rZeExA2NZZvTkvoCfn4_o1xHt7iBod6SEKFgkgoYZ1cGaXsHk2NXiCZA1VAlFvEG0I9Lt4cD2yNenjV6cg/s320/217828_313459025438688_1343780940_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kifejezetten olyan fiúnak tűnt, aki tudja, hogy jól néz ki és ezt ki is használja. Az igazi nőcsábász típus. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Zayn.- nyújtotta nekem a kezét egy halvány mosollyal. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry.- ráztam meg, majd leültünk az asztalhoz.- Nagyon finom lett.- vigyorogtam Jayre, a harmadik palacsinta után. A két srác együtt értően bólogatott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-És milyen itt Harry?- nézett rám Zayn, hatalmas, barna szemeivel. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nagyon tetszik. A ház egyszerűen csodálatos, Jay hihetetlen kedves és Louis is nagyon jó fej.- néztem az illetőre. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Tudom.- pacsizott le velem a fekete hajú.- Szerinted miért csövezek náluk mindig?- suttogta nekem, úgy, hogy mindenki hallja. Jót nevettünk. Sokáig beszélgettünk.- Sajnálom, de nekem mennem kell.- kelt fel Zayn.- Köszönöm szépen a finom ebédet Jay.- adott egy puszit neki.- Örülök, hogy megismertelek Fürtöske.- lépett hozzám, majd kezet fogtunk és elment.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem vagyok Fürtöske!- álltam Lou elé, mikor már becsukta Zayn után az ajtót.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Néztél már tükörbe?- vigyorgott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Jól van na!- fontam össze karjaimat mellkasom előtt. </div>
Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2368138294862684419.post-44288422975625208192013-09-22T21:08:00.000+02:002014-12-27T12:45:02.834+01:001. fejezet<div style="text-align: justify;">
-Harry! Gyere már! Vacsora!- rontott be egy kisgyerek szobámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megyek.- sóhajtottam. 17 vagyok és még mindig egy árvaházban élek! Hogy mióta vagyok bent? 2 napos korom óta! Senkinek nem kellettem! Idővel az összes barátomat elvitték, de én itt maradtam. Lehet, hogy ennyire csúnya vagyok? Már senki nem maradt velem egy idős, csak kisebbek. De őket is mindig gyorsan elviszik. Csak én vagyok ennyire szerencsétlen! De nem baj. 1 év múlva már elmehetek innen. Lementem az ebédlőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Harry!- mosolygott a konyhás nő. Igazából szerintem vagy 2 évvel lehet idősebb nálam. Elég csinos hosszú, fekete hajával és csillogó, zöld szemeivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hali Alice.- viszonoztam gesztusát.- Milyen napod volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Felettébb könnyű. Ma csak kaját osztani jöttem be. Nem kellett főznöm.- rakta a tálcámra az egész tűrhető ételt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az jó.- fogtam meg a vacsorámat.- Köszi szépen.- indultam el egy üres asztalhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szívesen és jó étvágyat!- szólt még utánam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszi.- mosolyogtam még vissza rá. Elég jóban vagyunk. Nagyon kedves lány. Unottan eszegettem, mikor lehuppant mellém Lilien. Hihetetlenül energikus csaj és ha jól tudom 14 éves.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Képzeld H! Szabadulok!- vigyorgott szélesen. Kikerekedett szemekkel néztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne csináld már!- mondtam letörten.- Egyedül maradok! Minden barátomat elviszik! Persze örülök neki, de akkor is! Kivel fogok dumálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugi! Itt lesz Carlos.- kuncogott. Carlos 5 éves hiperaktív kölyök, aki legszívesebben azzal tölti idejét, hogy általa karate technikának titulált mozdulatokat gyakorol rajtam. Nem egyszer volt, hogy az orvosiba kötött ki egyikünk, vagy mindketten.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én is szeretlek Li!- nyomtam villámat mérgesen a húsba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom. Nagyon sajnálom H, de most mennem kell pakolni. 2 óra múlva jönnek értem.- ölelt át.- Hiányozni fogsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te is nekem! Remélem majd még találkozunk!- adtam neki egy puszit. Ő volt az egyetlen itteni barátom. Most már ő sem lesz! Nemsokára az lesz, hogy csak miattam tartják fent ezt az intézményt!- Meg van a képed?- kérdeztem ijedten.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze.- húzta elő zsebéből a fotót.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEFOVDbO3ZYrRraHv1wOy2p6Jnp7sPkQemjhppRvuHoTkeVz93r5ubkdm5cx3lb9jACGU42yxDPmtmCgjUmR0mysYHZzw14-UfAIt3JEswJgwVEItr7TFiHbRHY3xCMALfMMpPUvE_TQ/s1600/1078770_1342643711799_full.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEFOVDbO3ZYrRraHv1wOy2p6Jnp7sPkQemjhppRvuHoTkeVz93r5ubkdm5cx3lb9jACGU42yxDPmtmCgjUmR0mysYHZzw14-UfAIt3JEswJgwVEItr7TFiHbRHY3xCMALfMMpPUvE_TQ/s320/1078770_1342643711799_full.png" height="213" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A képen én 5 éves voltam, Lilien pedig kettő. Körülbelül akkor hozták be őt és rögtön összebarátkoztunk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Neked?- mosolygott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Természetesen. Soha nem fogom elhagyni.- néztem a képet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Én sem.- indult el. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelem!- jött be az igazgató.- Szülők!- mosolyogva nézett körbe. Ez azt jelenti, hogy megint jött egy család, aki gyereket szeretne. Ilyenkor mindenki bizakodva rohan a konferencia terembe, ahol sorba állítanak minket és mindenkit megnézhetnek egyenként a jövőbeli szülők. Nem vagyunk túl sokan, így mindenki pozitívan szokott rohanni, hogy elsőnek érjen oda. Én már tudom, hogy semmi esélyem, így előző alkalommal már oda sem mentem.- Styles!- nézett rám az igazgató nő.- Te is jössz!- nézett mérgesen. Bólintottam és folytatni akartam a vacsorámat.- Most!- szólt rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól van na!- mentünk el ketten. Már mindenki ott volt. Beálltam a sor végére. Bejött a család. Egy srác jött és gondolom az anyja. Kedvesnek tűntek. <span id="goog_922507254"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpJjod0PJUX0jIZzcGYN78LEBykIYuPsLDliflx7t7D3g6F6LpQxSwp1k5jWv0oA4jBviEmtWXzjoXE5fqws_Dj3ZNa605QmVWrFLLvYB83yY2wi4H2XLqPvrzz7jwpOVffOMw8WWhDw/s1600/tumblr_m83016SBA21rn3c9vo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpJjod0PJUX0jIZzcGYN78LEBykIYuPsLDliflx7t7D3g6F6LpQxSwp1k5jWv0oA4jBviEmtWXzjoXE5fqws_Dj3ZNa605QmVWrFLLvYB83yY2wi4H2XLqPvrzz7jwpOVffOMw8WWhDw/s320/tumblr_m83016SBA21rn3c9vo1_500.jpg" height="255" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szóval ő itt Jay és a fia Louis.- mosolygott az igazgató.- Louis édesapja éppen dolgozik ezért nem tudott eljönni, de biztosíthatlak titeket, hogy nagyon jószívű ember. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Sziasztok.- integetett Jay. Végigmentek mindenki előtt és volt akivel beszélgettek is. Louis nagyon közvetlen volt mindenkivel. Aranyos srác. Odaértek hozzám. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Sziasztok.- vigyorogtam szélesen.- Harry vagyok. Harry Styles.- fogtam kezet az anyukával, majd Louisval is. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hány éves vagy?- lepődött meg Jay.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-17.- sóhajtottam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mióta vagy itt?- érdeklődött a fiú.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Majdnem mióta megszülettem.- bólogattam.- Ez van.- húztam fel vállaim. Alsó ajkamba haraptam mert nem pont a legboldogabb témát hozták fel és egy kicsit fájt. Tudom, hogy a szüleim szegények voltak és csak nekem akartak jót, de azt hittem majd valaki elvisz. Erre lassan 18 éve rohadok itt! Nem lehet, hogy ilyen visszataszító vagyok! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Anya, menjünk!- ráncigálta anyukája felsőjét Louis. Meglepődtem. Szóval ennyi. Megint itt maradok. Gyorsan elmentek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szia Harry!- intett még vissza Jay, de Louis hátra sem nézett. Egy apró könnycseppet töröltem ki szemem sarkából és láttam, hogy ezt Jay is látja. Az igazgatónő odajött hozzám.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Sajnálom Harry.- ölelt magához. Csöndben simogatta a fejem, mire egyre vizesebb lett arcom. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Pedig olyan kedvesnek tűntek.- suttogtam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Tudom. Na menj a szobádba!- mosolygott és elengedett. Letörten kullogtam a folyosón. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-H! Most indulok!- jelent meg előttem Lilien csomagjaival. Erősen mellkasomhoz szorítottam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nagyon fogsz hiányozni.- szipogtam. Mosolyogva puszit lehelt arcomra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Készen vagy kislányom?- jelentek meg jövőbeli szülei. Aprót bólintott majd elmentek. Még visszaintett. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ki volt ez a helyes fiú? Az egyik gondozó?- kérdezte az "anyukája". </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem. Ő Harry. A legjobb barátom.- csuklott el hangja. Sokat jelentett, hogy azt mondta, hogy legjobb barátom. Könnyeimmel küszködve feküdtem be az ágyamba. Miért utálnak az emberek? Amit ma az a srác tett, nagyon megbántott. Nem küszködtem tovább. Szabad utat engedtem könnyeimnek. Nem szeretnék többet családokkal találkozni. Ronda vagyok és visszataszító. Egyszerűen engem mindenki utál! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry?- ült le mellém az egyik gondozó nő. Kedvesen mosolygott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Tessék?- töröltem le arcom. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Valamit el kell mondanom.- sóhajtott és előhúzott egy papír köteget.- Gondolom észrevetted, hogy te vagy itt a legidősebb. Ilyen korban a gyerekek már nem szoktak itt lenni. De te más vagy. Mindig is más voltál. Mikor idekerültél mindenkinek elraboltad a szívét. Sokat mosolyogtál és mindenkire nevettél. Nagyon gyorsan megszeretett téged mindenki.- vett elő egy képet. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWY82CqnD1b7JwzeGN_AXlArCPa1PCNTk2IeuHHPKw-XOgYfuF4tCw06zMa2QyKXajefsBa5Ck0vzUfn-5kNhEBDALRxmXvo7ao9PgU6qiwFcbGfhzixGYc4lZy3FHUtyyne5GI-T5VA/s1600/article-1326750-0BE9DC2B000005DC-196_306x423.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWY82CqnD1b7JwzeGN_AXlArCPa1PCNTk2IeuHHPKw-XOgYfuF4tCw06zMa2QyKXajefsBa5Ck0vzUfn-5kNhEBDALRxmXvo7ao9PgU6qiwFcbGfhzixGYc4lZy3FHUtyyne5GI-T5VA/s320/article-1326750-0BE9DC2B000005DC-196_306x423.jpg" height="320" width="231" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ez te vagy.- mosolygott.- Te voltál mindenki kedvence. Amikor szabadságot kaptunk mindig téged vittünk mindenhova. Amikor nyaralni mentem akkor is vittelek magammal és mindenki mindig téged figyelt, hogy milyen édes vagy.- mutatott egy másik fotót. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwlBTVYq8ZLaXCd1meQ7lPSPXXJOFiUjCMS99Z7rxkoVqGV_hqwjAqYFw4N3KU05yW3VXul-XBEFmh58lY9YlAThhkSrQtljDIuYPUOClmBQTmGA2fddcnGKlnbU79fqeRDrDTq1lKVQ/s1600/tumblr_inline_mnsywalWdH1qz4rgp.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwlBTVYq8ZLaXCd1meQ7lPSPXXJOFiUjCMS99Z7rxkoVqGV_hqwjAqYFw4N3KU05yW3VXul-XBEFmh58lY9YlAThhkSrQtljDIuYPUOClmBQTmGA2fddcnGKlnbU79fqeRDrDTq1lKVQ/s1600/tumblr_inline_mnsywalWdH1qz4rgp.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-De akkor miért nem kellettem senkinek?- lepődtem meg. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mert nem engedtük, hogy elvigyenek.- hajtotta le fejét. Kikerekedett szemekkel figyeltem.- Annyira sajnálom Harry. Te voltál a legédesebb gyerek, akit valaha láttunk és egyszerűen senki nem volt képes elengedni téged. Nagyon sok család el szeretett volna vinni, de mindig azt mondtuk, hogy neked már van családod.- kezdett könnyezni.- Nagyon sajnáljuk, de soha nem szerettük volna, hogy rosszul érezd magad. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Köszönöm.- öleltem magamhoz szorosan a nőt.- Köszönöm, hogy ennyire törődtek velem, köszönöm, hogy mindig vigyáztak rám, köszönöm, hogy szerettek és köszönöm, hogy ezt most elmondta.- bújtam hozzá szorosan.- És tudja mit? Ennél jobb gyerekkorom nem is lehetett volna. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry. Elvisznek.- sírt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mi?- váltam el tőle meglepődve.- Kicsoda? Mikor?- derültem fel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Emlékszel Jayre?- simogatta meg hajam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Persze.- tátottam el számat.- Az nem lehet!- ugrottam fel az ágyról.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-De.- fogta meg a kezem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-De nekik minek kellek? Louis első nézésre megutált. És ott van nekik ő! Lehet köztünk 2 év! Minek nekik két ugyanakkora srác?- járkáltam idegesen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mert amint rád nézett Jay, beléd szeretett. Nagyon kedves család Harry. Náluk nagyon jó helyen leszel.- folytatta.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Értem.- ültem le reményvesztetten. Egy olyan családhoz kerülök, ahol van már egy fiú, aki rám nézett és már meg is utált. Legalább nem kerülök az utcára egyedül. Hatalmasat sóhajtottam.- Köszönöm.- mosolyogtam és elkezdtem pakolni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem sokára itt lesznek érted.- ölelt még át utoljára.- Nagyon vigyázz magadra! Ezek a tieid.- nyomta a kezembe a köteg képet.- De ezt az egyet meg szeretném tartani.- húzott ki egy olyat, amin melltartóban vagyok.- Akkor voltál először nálunk, mivel mindig meg szeretted volna nézni a házunkat. Rögtön megtaláltad a neked legjobban tetsző tárgyat.- mosolygott kedvesen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQBJZhrl6XjLR1TSF317Ax3wIrd2M3YRlPUHxGPn8XyGmi43tXy5-lSVOcaVx6RQDJ4VKtdWxWb4cllSn4pEGkdNZO3VnkXyRfwgBOfijPYLUFn8V046cKsyeseY23DNjBeja-tdu0Qw/s1600/tumblr_inline_mpmxysj3Pi1qz4rgp.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQBJZhrl6XjLR1TSF317Ax3wIrd2M3YRlPUHxGPn8XyGmi43tXy5-lSVOcaVx6RQDJ4VKtdWxWb4cllSn4pEGkdNZO3VnkXyRfwgBOfijPYLUFn8V046cKsyeseY23DNjBeja-tdu0Qw/s320/tumblr_inline_mpmxysj3Pi1qz4rgp.png" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Köszönöm.- néztem a fotókra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Úgy hallom itt is vannak.- nézett az ajtó felé, amin éppen belépett Jay és Louis. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Szia Harry!- ölelt magához az "anyukám". </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Sziasztok.- szorítottam erősen. Nagyon kellemes érzés volt érezni a belőle áradó szeretetet.- Louis.- nyújtottam neki a kezem. Mosolyogva kezet rázott velem, majd magához húzva átölelt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Örülök, hogy te leszel a testvérem.- súgta fülembe. Meglepődve engedtem el. Most akkor mi van? Mégsem utál? Előre érzem, hogy nehéz év vár rám. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Indulhatunk?- kapta fel Jay a bőröndömet. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hagyd csak!- vettem ki kezéből.- Elbírom.- mosolyogtam és elindultunk. Leértünk az előtérbe, ahol az összes gondozó várt már. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry!- rohamoztak meg mind a hatan. Sírva ölelgettek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Hiányozni fogtok.- nyeltem könnyeimet. Lassan elbúcsúzkodtunk és elindultunk. Kimentünk a parkolóba. Egy hatalmas Range Rover állt előttünk, ahova bepattant Louis. Tátott szájjal bámultam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Menj csak!- vette el csomagom Jay és berakta a csomagtartóba. Beszálltam hátulra, mellettem pedig Louis ült. Izgatottan néztem körbe. Hatalmas kocsi volt és nagyon szép, tiszta. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ez szuper.- mosolyogtam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ugye?- vigyorgott "tesóm". </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Egyébként te hány éves vagy?- kérdeztem meg érdeklődve. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Én vagyok az idősebb. 20 vagyok.- csatolta be biztonsági övét. Követtem példáját.- Öcsi.- kuncogott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ne örülj!- csaptam vállba. Nevetve összekócolta a hajam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mehetünk fiúk?- nézett hátra Jay. Egyszerre bólogattunk. Idegesen játszottam ujjaimmal. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nyugodj meg!- nézett Louis halvány mosollyal. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Nem fog menni!- kezdtem dobolni a lábammal. Biztatóan megfogta a kezem. Megérkeztünk!</div>
<span id="goog_922507253"></span>Brigihttp://www.blogger.com/profile/04202454619785107867noreply@blogger.com6