Szokásom szerint énekelgettem a zuhany alatt, de hirtelen abbahagytam, mert kivágódott a fürdő ajtó, majd aki ezt a tettet véghez vitte, a zuhany nyílászáróját is kitárta.
-Te énekeltél?- nézett rám kikerekedett szemekkel Zayn.
-Igen, de eléggé unom, hogy csak úgy betörsz hozzánk.- nevettem és derekamra csavartam egy törülközőt.- A szívbajt hozod rám, Malik!
-Állat hangod van, ember. Miért nem mondtad még?- veregetett vállba. Ketten sétáltunk a szobám felé.
-Szerintem kifejezetten átlagos.- legyintettem és elkezdtem összeszedni a ruháimat.
-Figyelj már, Louis!- ugrott be elém a szomszédunk.- Gondolj már bele milyen karriert csinálhatnánk! Nem arról áradoztál, hogy a Göndörke milyen királyul gitározik? Mi kell még? Ha kell megtanulok szájharmonikázni, csak indítsuk be ezt a bizniszt!
-Zayn!- fordultam szembe vele.- Kicsit elragadott a hév. Nem fogok sehol énekelni, maximum a fürdőszobánkban.- mosolyogtam és elkezdtem öltözködni.
-Nekem mindegy, berendezem ott is a stúdiót.- kuncogott.
-Szállj le rólam!- toltam ki a szobámból így nyugodtan összekészülődhettem. Már a TV-t bámultam, mikor kopogtak az ajtón.- Nem vagyok rád kíváncsi!- vigyorogtam.
-Ó, bocsi.- hallottam meg Harry hangját, mire ijedten ugrottam fel és kirohantam hozzá.
-Várj! Azt hittem Zayn vagy!- kaptam el a karját és behúztam a saját kis kuckómba.- Mit szeretnél?- ültettem le magammal szemben. Ideges volt, ez tisztán látszott rajta, de gőzöm sem volt róla, hogy miért.
-Mikor hazajöttem Grace behúzott a házukba... és... hát.... majdnem megtörtént.- nyökögött, mire akkora méreg járta át testem, hogy majdnem felképeltem, de türtőztettem magam.
-És?- sziszegtem fogaimat összeszorítva.
-Nem nagyon értek ehhez a témához, segítenél?- nézett rám, gyönyörű, zöld szemeivel, mire teljesen elborult az agyam.
-Persze.- mondtam teljesen nyugodt hangon és teljes erőmből, ököllel arcon vágtam, amitől lepetten ugrott el tőlem és ijedten figyelt, a fájó területet fogva.- Húzz el a fenébe és hemperegj inkább Graccel!- keltem fel mellé és mellkasánál taszítottam rajta egy nagyot, amitől kitántorodott az ajtón, amit azonnal rácsaptam.- Remélem AIDS-es leszel!- ordítottam még után, majd reményvesztetten feküdtem el az ágyamon és kinyomtam a televíziót.- Rohadjon meg mindenki!- vágtam a párnámat az ablaknak, de semmi nem történt, így felálltam és hatalmasat rúgtam a székembe, ami hangos reccsenéssel megadta magát, majd összedőlt. Remegő kezekkel kaptam fel korcsolyámat és ütőmet, majd a kocsimhoz rohantam és meg sem álltam a jégcsarnokig, ahol ilyenkor a kicsik edzése van, talán első osztályosok a helyi általános iskolában, de ismerem az edzőjüket, így elfoglalhattam egy kis szegletet a nagy jégfelületből, ahol kedvemre üthettem bele újra és újra a korongba, ami nem egyszer talált el fájdalmasan vagy a mellkasomon, vagy a lábamon védőim hiánya miatt, amikor visszapattant a falról, de nem zavart, egyre csak erősebben csináltam, amíg David, az edző rám nem szólt.
-Tomlinson, a végén kiütöd a lelátót.- csúszott mellém, a gyerekek már elmentek.
-Leszarom!- hajítottam el az ütőt idegesen, a dühtől hangosan szuszogva, majd még csúszott egy csomót a jégen és egy korcsolya állította meg, ami egy lányhoz tartozott, aki teljesen be volt öltözve hoki felszerelésbe. Mosolyogva figyelt, felemelte a fadarabot és mellém csúszott.
-Ez a tiéd?- emelte fel a kezében tartott tárgyat.
-Igen. Kösz.- téptem ki ujjai közül, de nem zavarta, hogy ilyen vagyok vele. Érdekes volt, hogy mezén az USA felirat díszelgett és észre is vette, hogy furán méregetem.
-Kedvenc csapatom.- magyarázta meg gyorsan, majd levette sisakját és teljesen ledöbbentem. Hogy lehet, hogy még soha nem találkoztam vele, amikor 3 éves korom óta ide járok jégkorongozni? Jó, lehet, hogy nem nagyon bámultam meg a női csapatot, de egy ilyen gyönyörű lány csak feltűnt volna. Hosszú, barna haja még nem volt összefogva, de éppen azt tervezte.- Hilary.- nyújtotta a kezét, miután levette kesztyűjét.
-Louis.- fogadtam el kedves közeledését.
-Tommo, nincs kedved beállni a csajokhoz? Pont páratlanul vannak.- lökött meg feléjük David, de gyorsan szembe fordultam vele.
-Nincs rajtam semmilyen védő.- mutattam rá a problémára, pedig szívesen csatlakoztam volna.
-Majd a hölgyek vigyáznak rád, jól mondom?- nézett végig a társaságon. Mindenki lelkesen bólogatott, majd elkezdtünk bemelegíteni.
*Harry szemszöge*
Már hússzor megbántam, hogy ilyen témával mentem Louishoz, de Ő volt az, akiben teljes mértékben megbíztam és fel mertem neki tenni ezt a kérdést, de csúnya elutasítást kaptam válaszul. Hülye voltam, tudom. Ha újra kezdhetném, biztos, hogy nem kérdezek ekkora baromságot tőle. Magamat szidva lépdeltem a szobámba, ott dühöngve levetettem magam az ágyra és csak bámultam a plafont. Ennyit a jó kapcsolatomról Louisval.
*Louis szemszöge*
Kicsit jobb lett a kedvem kedvenc sportom űzése közben és el is felejtettem Harryt, de eléggé paráztam a csajoktól, ugyanis keményen, durván nyomták. Olyan cseleket nyomtak, hogy csak néztem és elég rendesen megizzadtam. Hilary úgy a falnak lökött, hogy hallottam ahogy bordáim fájdalmasan reccsennek egyet.
-Asszem nekem most lesz elég.- csúsztam a kijárathoz.- Köszi a játékot.- mosolyogtam a csapatra és elindultam az öltözőbe. Gyorsan zuhanyoztam és hazavezettem. Harry idegesen sétálgatott a nappaliban, amitől hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Istenem, hogy nem lehet haragudni erre a srácra! Annyira aranyos az apró kis hülyeségeivel.
-Louis!- látott meg és teljesen magába zuhant. Nem szerettem volna szomorúnak látni, de semmitmondó tekintettel mértem végig.
-Igen?- dobtam le a táskám és közel sétáltam hozzá.
-Kérlek bocsáss meg. Tudom, paraszt voltam, de ne haragudj!- jelent meg egy könnycsepp arcán. Olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy éreztem a levegőt kiszökni belőle és nem is tért vissza túl nagy mennyiségben.
-Nem lehet, hogy nem tudok rád fél napnál tovább haragudni!- motyogtam a nyakába és óvatos puszit nyomtam arcára, majd elengedtem. Kikerekedett szemekkel figyelt és hatalmasat nyelt.
-Megint barátok vagyunk?- jelent meg egy bátortalan mosoly arcán.
-A legjobbak.- kuncogtam.- Szerintem szállj le Graceről! Hidd el, beszélgettem vele elég sokat és Te nála jobbat érdemelsz! Nem azért mondom, mert magamnak szeretnélek, ez csak egy testvéri jó tanács.- veregettem meg a vállát és a szobámba lépdeltem, de még láttam Harry újra boldog arcát. Egy halvány jel ami az esélyemre utal? Nyerő úton vagyok!
-Figyelj már, Louis!- ugrott be elém a szomszédunk.- Gondolj már bele milyen karriert csinálhatnánk! Nem arról áradoztál, hogy a Göndörke milyen királyul gitározik? Mi kell még? Ha kell megtanulok szájharmonikázni, csak indítsuk be ezt a bizniszt!
-Zayn!- fordultam szembe vele.- Kicsit elragadott a hév. Nem fogok sehol énekelni, maximum a fürdőszobánkban.- mosolyogtam és elkezdtem öltözködni.
-Nekem mindegy, berendezem ott is a stúdiót.- kuncogott.
-Szállj le rólam!- toltam ki a szobámból így nyugodtan összekészülődhettem. Már a TV-t bámultam, mikor kopogtak az ajtón.- Nem vagyok rád kíváncsi!- vigyorogtam.
-Ó, bocsi.- hallottam meg Harry hangját, mire ijedten ugrottam fel és kirohantam hozzá.
-Várj! Azt hittem Zayn vagy!- kaptam el a karját és behúztam a saját kis kuckómba.- Mit szeretnél?- ültettem le magammal szemben. Ideges volt, ez tisztán látszott rajta, de gőzöm sem volt róla, hogy miért.
-Mikor hazajöttem Grace behúzott a házukba... és... hát.... majdnem megtörtént.- nyökögött, mire akkora méreg járta át testem, hogy majdnem felképeltem, de türtőztettem magam.
-És?- sziszegtem fogaimat összeszorítva.
-Nem nagyon értek ehhez a témához, segítenél?- nézett rám, gyönyörű, zöld szemeivel, mire teljesen elborult az agyam.
-Persze.- mondtam teljesen nyugodt hangon és teljes erőmből, ököllel arcon vágtam, amitől lepetten ugrott el tőlem és ijedten figyelt, a fájó területet fogva.- Húzz el a fenébe és hemperegj inkább Graccel!- keltem fel mellé és mellkasánál taszítottam rajta egy nagyot, amitől kitántorodott az ajtón, amit azonnal rácsaptam.- Remélem AIDS-es leszel!- ordítottam még után, majd reményvesztetten feküdtem el az ágyamon és kinyomtam a televíziót.- Rohadjon meg mindenki!- vágtam a párnámat az ablaknak, de semmi nem történt, így felálltam és hatalmasat rúgtam a székembe, ami hangos reccsenéssel megadta magát, majd összedőlt. Remegő kezekkel kaptam fel korcsolyámat és ütőmet, majd a kocsimhoz rohantam és meg sem álltam a jégcsarnokig, ahol ilyenkor a kicsik edzése van, talán első osztályosok a helyi általános iskolában, de ismerem az edzőjüket, így elfoglalhattam egy kis szegletet a nagy jégfelületből, ahol kedvemre üthettem bele újra és újra a korongba, ami nem egyszer talált el fájdalmasan vagy a mellkasomon, vagy a lábamon védőim hiánya miatt, amikor visszapattant a falról, de nem zavart, egyre csak erősebben csináltam, amíg David, az edző rám nem szólt.
-Tomlinson, a végén kiütöd a lelátót.- csúszott mellém, a gyerekek már elmentek.
-Leszarom!- hajítottam el az ütőt idegesen, a dühtől hangosan szuszogva, majd még csúszott egy csomót a jégen és egy korcsolya állította meg, ami egy lányhoz tartozott, aki teljesen be volt öltözve hoki felszerelésbe. Mosolyogva figyelt, felemelte a fadarabot és mellém csúszott.
-Ez a tiéd?- emelte fel a kezében tartott tárgyat.
-Igen. Kösz.- téptem ki ujjai közül, de nem zavarta, hogy ilyen vagyok vele. Érdekes volt, hogy mezén az USA felirat díszelgett és észre is vette, hogy furán méregetem.
-Kedvenc csapatom.- magyarázta meg gyorsan, majd levette sisakját és teljesen ledöbbentem. Hogy lehet, hogy még soha nem találkoztam vele, amikor 3 éves korom óta ide járok jégkorongozni? Jó, lehet, hogy nem nagyon bámultam meg a női csapatot, de egy ilyen gyönyörű lány csak feltűnt volna. Hosszú, barna haja még nem volt összefogva, de éppen azt tervezte.- Hilary.- nyújtotta a kezét, miután levette kesztyűjét.
-Louis.- fogadtam el kedves közeledését.
-Tommo, nincs kedved beállni a csajokhoz? Pont páratlanul vannak.- lökött meg feléjük David, de gyorsan szembe fordultam vele.
-Nincs rajtam semmilyen védő.- mutattam rá a problémára, pedig szívesen csatlakoztam volna.
-Majd a hölgyek vigyáznak rád, jól mondom?- nézett végig a társaságon. Mindenki lelkesen bólogatott, majd elkezdtünk bemelegíteni.
*Harry szemszöge*
Már hússzor megbántam, hogy ilyen témával mentem Louishoz, de Ő volt az, akiben teljes mértékben megbíztam és fel mertem neki tenni ezt a kérdést, de csúnya elutasítást kaptam válaszul. Hülye voltam, tudom. Ha újra kezdhetném, biztos, hogy nem kérdezek ekkora baromságot tőle. Magamat szidva lépdeltem a szobámba, ott dühöngve levetettem magam az ágyra és csak bámultam a plafont. Ennyit a jó kapcsolatomról Louisval.
*Louis szemszöge*
Kicsit jobb lett a kedvem kedvenc sportom űzése közben és el is felejtettem Harryt, de eléggé paráztam a csajoktól, ugyanis keményen, durván nyomták. Olyan cseleket nyomtak, hogy csak néztem és elég rendesen megizzadtam. Hilary úgy a falnak lökött, hogy hallottam ahogy bordáim fájdalmasan reccsennek egyet.
-Asszem nekem most lesz elég.- csúsztam a kijárathoz.- Köszi a játékot.- mosolyogtam a csapatra és elindultam az öltözőbe. Gyorsan zuhanyoztam és hazavezettem. Harry idegesen sétálgatott a nappaliban, amitől hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Istenem, hogy nem lehet haragudni erre a srácra! Annyira aranyos az apró kis hülyeségeivel.
-Louis!- látott meg és teljesen magába zuhant. Nem szerettem volna szomorúnak látni, de semmitmondó tekintettel mértem végig.
-Igen?- dobtam le a táskám és közel sétáltam hozzá.
-Kérlek bocsáss meg. Tudom, paraszt voltam, de ne haragudj!- jelent meg egy könnycsepp arcán. Olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy éreztem a levegőt kiszökni belőle és nem is tért vissza túl nagy mennyiségben.
-Nem lehet, hogy nem tudok rád fél napnál tovább haragudni!- motyogtam a nyakába és óvatos puszit nyomtam arcára, majd elengedtem. Kikerekedett szemekkel figyelt és hatalmasat nyelt.
-Megint barátok vagyunk?- jelent meg egy bátortalan mosoly arcán.
-A legjobbak.- kuncogtam.- Szerintem szállj le Graceről! Hidd el, beszélgettem vele elég sokat és Te nála jobbat érdemelsz! Nem azért mondom, mert magamnak szeretnélek, ez csak egy testvéri jó tanács.- veregettem meg a vállát és a szobámba lépdeltem, de még láttam Harry újra boldog arcát. Egy halvány jel ami az esélyemre utal? Nyerő úton vagyok!
