9. fejezet

Elég gyorsan be is értünk. Első óránk tesi volt. Mindenki halálra vált arccal lépett be az öltözőkbe. Elég gyorsan felöltöztem, így bementem a terembe.
-Ne legyetek már ilyen rossz kedvűek!- löktem meg két osztálytársamat.
-Fogd már be Harry! Téged imád a pasi! Bezzeg velünk olyan, mint a rongyokkal!- nézett mérgesen Jason. Jason az a fajta fiú, aki olyan magas, mint amilyen széles.- Bár nekem lenne Tomlinson a bátyám! Nekem is jutna egy kis tisztelet!- bökött oldalba.
-Engem nem érdekel Louis sikere.- legyintettem.
-Ugyan már! Miatta szeret téged mindenki!- nézett lesajnálóan Lilien. Ekkor ért be Grace is és mikor ezt meghallotta hátulról meglökte a csajt, aki így arcra esett. Az egész csarnok zengett az osztály röhögésétől. A lány vérig sértetten, vörös képpel kelt fel a földről. Én nem tudtam velük nevetni. Igaza lehet. Csak azért beszélgetnek velem, mert Louis a bátyám? Könnyen meglehet, hiszen Ő nagyon népszerű. A vörös hajú szépség észrevette, hogy valami nem oké velem. Vidítólag végigsimította az arcom.
-Mi a baj szépfiú?- mosolygott.
-Tényleg csak Louis miatt vannak velem.- csuklott el a hangom.
-Ne legyél már hülye!- vágott nyakon elég erősen. Fájdalmasan dörzsöltem a tarkómat.
-De hiszen te is tudtad, hogy Louis a "bátyám", mikor elkezdtél velem dumálni.- jutott eszembe.
-Rohadj meg Harry! Ha azt hiszed, hogy csak Louis miatt vagyok veled, akkor baromi nagyot tévedsz, de látom, hogy én vagyok a marha, hogy keresem a társaságod. Miért képzelsz rólam ilyeneket?- kulcsolta össze a karjait a mellkasa előtt és elment a lányokhoz. Letaglózva néztem utána. Én nem akartam ezt. Csak eszembe jutott. Miért mondok ki mindent, amire gondolok? Én barom! Hatalmasat sóhajtva álltam be a sorba mikor bejött a tanár. Természetesen megint futással kezdtük. Besoroltam Grace mellé, de ő tudomást sem vett rólam. Nagyon rosszul esett, de tudtam, hogy ezt én csináltam magamnak. Csöndben folytattam a köröket magányosan, Gracet lehagyva. Második óra matek volt. Karjaimra hajtottam a fejemet a padon, nem néztem fel akkor sem, mikor padtársam helyet foglalt. Láttam a fekete bakancsait és valami kellemes érzés fogott el. Nem értem miért vált ki belőlem ilyen érzéséket, mikor ő annyira más. Annyira vad. Ekkor beviharzott a tanár, így muszáj volt feltápászkodnom. Egész órán csak firkálgattam a füzetem hátuljába, így mikor felszólítottak, azt sem tudtam hol vagyok.
-Örülnék neki, ha figyelnél, Harry.- nézett rám mérgesen a tanár a tábla elől. Csak bólintottam és tovább folytattam a rajzolást. Mikor megszólalt a csengő kikerekedett szemekkel konstalláltam a művemet. 3 színt használtam, teljesen tudatlanul. Feketét, zöldet és vöröset. Zöld, csillogó szemek voltak a papíron, vörös hajjal körülvéve, majd a szemem a lap sarkába tévedt. Apró betűkkel a Grace név állt ott.
-Szép.- bökött oldalba a lány. Elvörösödve lehajtottam a fejem és gyorsan becsuktam a füzetet. A táskámba rejtettem.- Tudod, te nagyon különös srác vagy.- fordult szembe velem. Igazából nem is szembe, mivel én oldalt ültem neki.
-Tudom. Meg hülye.- néztem fel rá. Vigyorogva megrázta a fejét.
-Ne mondj ilyet. Tudod, rájöttem, hogy tesin nem úgy értetted azt, amit mondtál. Eddig bele sem gondoltam, hogy milyen nehéz lehet neked. Igazából új életed lett pár nap alatt.- fogta meg a kezemet. Apró csuklóján egy gumi anyagú karkötő feszített. Fekete alapján fehér betűk hirdették, hogy a gazdája a Tankcsapda nagy rajongója. Mosolyogva figyeltem a kicsi tárgyat.
-Tényleg elég nehéz, na meg fura.- túrtam göndör fürtjeim közé. A nap további része elég egyhangúan telt, de ebéd közben történt valami igazán nem hétköznapi. Legalábbis remélem, hogy nem az és nem lesz benne részem minden nap. Egy végzős csaj telepedett le mellém. Göndör, hosszú, fekete haja lágyan omlott le vállaira, jól kiemelve gyönyörű, hatalmas, mélykék szemeit. Tátott szájjal bámultam, bár nem tudom mikor nyitottam ki.
-Szia Harry.- csavargatta egy tincsét. V nyakú, fehér pólót viselt, London felirattal, hozzá pedig egy igazán rövid farmergatya feszült lábain. Végignéztem hosszú, vékony combjain, majd alsó ajkamba harapva visszatértem az arcára. Istenem! Én is férfiból vagyok!
-Sz...Szia.- nyeltem egy nagyot. Grace rosszalló pillantásokkal illetett, de jelen esetben nem tudtam vele foglalkozni. Ó, hogy én ezt még, hogy meg fogom bánni!
-Molly.- nyújtotta a kezét én pedig megráztam.- Arra gondoltam, hogy megkérdezem, nincs kedved eljönni szombaton hozzánk? Tartok egy medencés bulit, ott lesz mindenki, aki számít.- vigyorgott édesen. Ezt a kijelentést! Aki számít... Pf! Gondolom egy osztálytársam nincs a meghívottak listáján.
-Hát... Nem tudom.- vakartam meg a tarkóm idegesen.
-Ne csináld már!- akaszkodott a karomra és egy apró puszit nyomott az arcomra.- Louis is eljön!
-Oké.- dadogtam. Boldogan tapadt bőrömre ajkaival újra. Kellett pár másodperc miután elment, hogy visszatérjek az ebédemhez. Grace csak lesajnálóan méregetett.
-Hibáztam. Te tiszta olyan vagy, mint a többi pasi.- kapta fel a tálcáját és gyors iramban távozott. Ne már! Megint elrontottam valamit?
-Látom Molly téged is megtalált.- puffant le mellém Louis.
-Ja.- túrtam a krumplipürébe unottan.
-Most meg mi a baj?- ölelte át a vállam.
-Grace már megint kiakadt rám!- sóhajtottam, majd felkeltem és visszavittem a tálcám. Lou csak követett.
-Nyugi! Minden oké lesz.- rakta le a maradékát, majd eltűnt. De jó, hogy együtt mennénk haza! Felkaptam a táskámat és elindultam a kapuhoz. Egyedül. Már az utcán voltam, mikor meghallottam egy hangot a nevemet kiabálva.
-Styles! Hol hagytad a sleppedet?- találtam szemben magam Liammel, mikor megfordultam.
-Hagyjál Liam!- legyintettem le.- Most nincs hangulatom hozzád.
-Payne! Szállj le róla!- jelent meg Zayn és védelmezően elém állt.
-Ugyan Malik! Gyere már! Játszadozzunk egy kicsit vele! Miért véded?- mosolygott gonoszan.
-Menj haza Liam!- karolt át a fekete és elindultunk haza.- Jó lenne ha nem mondanál neki ilyeneket.- nézett rám féltőn.- Liamen nem látszik, de baromi erős. Állj meg. Megvárjuk Niallt.- nézett vissza. A szöszi lihegve futott utánunk.
-Azt hittem már soha nem érlek utol titeket.- támaszkodott meg Zayn egyik vállán, majd kiegyenesedett.
-Figyelj szőke! Észrevetted, hogy 2 utcával lejjebb laksz?- nevette el magát Zayn.
-Na basszus!- csapott a homlokára Niall.- Mindegy! Akkor átmegyek hozzád.- indultunk el.
-Holnap találkozunk.- kacsintott rám a fekete hajú srác, a szöszi pedig csak intett egyet, majd mint egy hűséges kiskutya követte Zaynt a házukba.
-Hé! Köszi.- néztem még rájuk. A tetkós csak legyintett, Niall pedig értetlenül nézett hol rám, hol rá. Bementem a házunkba, ami üres, mivel Jay valami üzleti úton van, Louis apukája pedig még mindig a turnén a bandájával. Ez annyira fura. Már több mint egy hete élek a házában, de még nem is találkoztam vele. Igaz, Louis mutatott képeket, de az teljesen más. Felmentem az emeletre. Louis szobájának az ajtaja tárva-nyitva volt. Amint benéztem, a gitárját láttam meg. Hihetetlen késztetést éreztem rá, hogy kipróbáljam. Még soha nem láttam ennél szebb darabot. Fényesre csiszolt, fehér csoda. Halkan bementem és a kezembe vettem a hangszert. Az árvaházban töltött évek alatt, mióta iskolába jártam gitároztam. Nagyon szeretem a zenét, így könnyedén pengettem a húrokat.
-Ez szép volt.- hallottam meg Louis hangját, mire majdnem elejtettem a gitárt ijedtemben.- Nyugi. Akármikor játszhatsz rajta. Jól megy.- mosolygott és leült az ágyára.
-Sajnálom, hogy szó nélkül jöttem be a szobádba.- hajtottam le a fejem, így barna hajam előre lógott a szemembe.
-Figyelj Harold! Ami az enyém az a tiéd is! Ezt ne feledd!- húzott maga mellé, még pont volt időm visszatenni az állványra a gitárt. Mindketten hátradőltünk és csak néztük a plafont.- Beszéltem Graccel.- jelentette ki hirtelen semleges hangnemben.
-Mi?- ültem fel sebesen és Louis fölé másztam.- Mit mondott?
-Elmondta, hogy mi miatt rágott be rád.- nézett fel rám kissé szomorúan.
-Na és miért?- csüngtem a szavain.
-Ha jól értelmeztem akkor összefoglalva nagyjából azért, mert férfi vagy.- vigyorgott.- Úgy néztél Mollyra, mint egy Istennőre. De hát srác vagy, nem? Akkor ez alap. Molly nem kispályás csaj.- ölelte át a nyakam.
-Most akkor mit tegyek? Nem akarok rosszban lenni vele.- sóhajtottam és lefeküdtem Lou mellkasára.
-Ne csinálj semmi hülyeséget és lepd meg valamivel.- adott egy puszit.- Habár Grace is Malik, így szerintem nála más a helyzet. A Malikok furák.- kuncogott.
-Tudom.- mosolyodtam el.

*Este*

Már végeztem a zuhanyozással, így tisztán feküdtem az ágyamban, alsógatyában. Vissza gondoltam a múltra. Az árvaházra... Ez álomba is ringatott. Mennyivel egyszerűbb volt minden.