2014. január 3., péntek

14. fejezet

A szívem kihagyott egy ütemet és a légzésem is leállt pár másodpercre. Csak egy fekete sapkát láttam és azt, hogy az illető pakol valamit az asztalról. Kirabolnak minket! Lábaim egyre csak remegtek, mégis megpróbáltam a lehető leghalkabban a háta mögé settenkedni. Mikor már elég közel voltam, egy tökéletes ugrással a hátára vetettem magam. Minket nem fog kifosztani senki!
-Hagyja abba! Menjen innen és hagyja békén a családomat!- ordítottam, miközben egyre csak a fekete anyag által védett fejét püföltem. 
-Szállj le rólam!- morgott az idegen dühösen és megpróbált ledobni a hátáról. 
-Harry! Mit csinálsz?- hallottam meg Louis hangját mögülem, majd a következő pillanatban már a derekamat fogta át és lerángatott a férfiról. Teljesen lesokkolva álltam és védekező állásban vártam, hogy megforduljon a betörő. Lou egyre csak röhögött mögöttem, amiből ebben az esetben semmit nem értettem. Mi olyan vicces azon, hogy kirabolnak?
-Szia Boo.- pördült meg tengelye körül az alak és átölelte Louist. 
-Szia apa.- ejtette ki nevetve a szavakat bátyám, mire nekem az állam a földet súrolta. Ajkaim teljesen kiszáradtak, az arcom pedig a vörös árnyalataiban pompázott.- Harry, ő itt az apukám.- mutatott be neki, mire szégyenlősen lehajtottam a fejem. Nem így terveztem az első találkozást a családfővel. 
-Már vártam, hogy megismerhesselek.- ragadta meg a karomat és mellkasához húzott.- Jó erőben vagy, fiam.- röhögött jóízűen, mire nekem is mosoly kúszott az ajkaimra.
-Nagyon sajnálom. Azt hittem, hogy rabló tetszik lenni.- vakartam a tarkómat idegesen.
-Tegezz, kérlek.- ült le a kanapéra és maga elé húzta a táskáját. A sok ruha alól egy nagyobb csomagot húzott elő és Louis kezébe nyomta.- Egy ideje nem bővült a gyűjteményed.- veregette meg a vállát, miközben a fiú már hevesen bontogatta a szépen becsomagolt ajándékot.
-Istenem! Ez az eddigi legkirályabb!- forgatta kezei között a kék hokimezt, amin egy huszonnégyes szám állt és a Tomlinson felirat.
-A válogatott Magyar csapat meze.- kócolta össze fia haját a férfi.
-A kedvenc színem.- csodálta egyre csak a felsőt.
-Ezt neked hoztam, Harry.- nyújtott nekem is egy ajándék szatyrot, mire csak tátott szájjal bámultam a papírt, amiben egy doboz rejlett.
-De, én...- dadogtam.
-Te is családtag vagy és nálunk ez hagyomány. Na bontsd ki!- lökött egy kicsit vállba kedvesen. Lélegzet visszafojtva húztam elő a díszes tartó dobozt, amit egy mozdulattal felpattintottam. Egy fekete-kék sapka volt benne, hozzá illő sállal, mire csak tátogni tudtam.
-Ilyen szépet még soha nem kaptam.- néztem egyre csak a kötött ruhákat, melyeken csíkok húzódtak és gyönyörű betűkkel az állt rajtuk, hogy Harry.- Nagyon köszönöm!- öleltem át az embert, akit az előbb még le akartam ütni. Nekem ez többet jelentett bárminél, hiszen éreztem, hogy itt szeretnek.
-Ugyan. Csak egy kis apróság.- legyintett és kiment a konyhába, ahol Jay szorgoskodott.
-Apukád hihetetlenül kedves.- mosolyogtam az ajándékomra, mire Louis átölelt.- Úristen!- csaptam a homlokomra.- Még a nevét sem tudom.- szívtam be szégyenkezve az alsó ajkam.
-Mark.- kuncogott Lou és fejét a vállamba fúrta.- Miért hagytál egyedül délelőtt? Mitől ijedtél meg?
-Nem tudom.- néztem a plafont inkább, minthogy bátyám szemébe nézzek.- Grace is megutált.
-Miért? Ki még?- simogatta gyengéden a hasam.
-Hát te.- néztem rá furán, mire kuncogva megrázta a fejét.
-Soha nem utáltalak, csak egy kicsit fájt, hogy itt hagytál, de utálni nem tudnálak.- hajtotta fejét mellkasomra és légzése egyenletessé vált.- Te mit gondolsz a melegekről?
-Nem tudom. Nekem furcsa, hogy az azonos neműeket szeretik, de nem ítélem el őket. Nem tehetnek róla, hogy ilyenek.- nyaltam meg kiszáradt ajkaimat. Megint ezek a félreérthető mondatok. Mire akar ezzel kilyukadni?
-Ők is megérdemlik a szeretet!- csattant fel mérgesen Lou, mire átjárta testemet a borzongás.- Bocsi.- mondta halkabban és kezeire támaszkodott, hogy szemembe tudjon nézni. Éreztem, hogy ajkaim elnyílnak, mivel pillantása lelkemig hatolt, majd egy váratlan pillanatban már arra eszméltem, hogy szánkat milliméterek választják el.- Én is megérdemlem a szeretet.- mosolyodott el és a lehető leglágyabban összeérintette ajkainkat. Mintha villám csapott volna belém, olyan érzésem támadt és hihetetlen gyorsasággal ugrottam ki alóla.
-Én nem vagyok meleg!- motyogtam Louisra sem nézve és felrohantam a szobámba. Ezt most miért csinálta? Testvérek vagyunk, nem szerelmespár!
-Harry! Engedj be!- dörömbölt az ajtómon, amit azonnal ki is tártam.
-Azt hittem, hogy még mindig szereted Liamet!- kezdtek el folyni a könnyeim.
-Nem! Azt szerettem volna mondani, hogy szeretlek.- ölelt magához.
-Sajnálom.- toltam el magamtól.- Én nem vagyok meleg.
-Annyira aranyos vagy.- mosolyodott el féloldalasan Lou, mire ellöktem magamtól.
-Fogd már föl, hogy nem vagyok és nem is leszek buzi!- emeltem feljebb a hangom, mire csak hatalmas szemekkel pislogott rám. Lemondóan megrázta a fejét és egy kósza könnycsepp folyt le az arcán, majd kisétált a szobámból. Egy hatalmas sóhajjal vetettem magam az ágyra és csak a plafont kémleltem. Tudom, biztos fájt neki, de ha nem vagyok képes szerelemmel szeretni, akkor mit tehettem volna? Istenem, bárcsak minden egyszerűbb lenne!

***

Éppen végeztem a zuhanyozással, mikor tesóm nyitott be és elkezdte mosni a fogát. 
-Figyelj, Lou. Nagyon sajnálom. Nem akartak megbántani, ugyanis szeretlek, de, mint egy barátot vagy egy testvért és kérlek ne haragudj rám.- csavartam magamra a törülközőm. 
-Mindegy.- legyintett és el is tűnt. Szomorúan feküdtem az ágyamba, mikor egy halk kopogásra lettem figyelmes, majd egy papírfecni jelent meg az ajtóm alatt. Amint kezem közé vettem, tudtam, hogy ez Louis kesze-kusza írása. 
"Szeretni valakit nem átmeneti dolog. Ha valakit szeretsz, de nem teljes szívedből, az olyan, mint amikor tudsz repülni, de csak félig-meddig. Semmi értelme, ugyanis lezuhansz. Természetesen van olyan, hogy valakit nem szeretünk teljes szívünkből. Az viszont szörnyű, ha ő igen. Mint egy csapatban 2 hokijátékos. Az egyik szeretné, mindent megtesz a győzelemért, de a másikat nem érdekli, nem veszi komolyan. Egyikük sem fog győzni soha."

16 megjegyzés:

  1. omg tudtam hogy harryt szereti *-* de az viszont elszomorit h harry nem szereti viszont :c pls harry térülj meg mihamarabb D: szard le hogy a "tesód" legyen a szerelmed c:

    VálaszTörlés
  2. Végre bevallotta Harrynek, hogy szereti! :3 Szegèny Louis! :/ Hazza egy kicsit beijedt! :/
    Imàdom, gyorsan köviiit! :)

    VálaszTörlés
  3. Jajj Istenem.. szegény Lou TT-TT Harry ismerd be hogy te is szereted ! :3
    Am nagyon tetszik ! Siess a kövivel ! :$

    VálaszTörlés
  4. Fantasztikus lett!!! Szegény Louis nem ezt érdemli. Várom a kövit. :)

    VálaszTörlés
  5. imádom!!! fantörpikus...ezért..meglepiii:)
    http://the-great-mission-larry-stylinson.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Istenem! Nagyon-nagyon köszönöm! :3 El sem tudod képzelni, hogy milyen boldoggá tettél! :) :D Nagyon szépen köszönöm. :3

      Törlés
  6. Köszi, hogy gondoltál rám. :) Természetesen jelentkezek! :D

    VálaszTörlés
  7. http://persecutioninthedark.blogspot.hu/ Meglepiii!! *.* Nagyon jó a blogod!! Tényleg!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Nagyon szépen köszönöm! :3 Esküszöm, hogy ti vagytok a világ legjobb olvasói! Az én blogom megérdemel ennyi díjat? O.o Imádlak titeket! :D

      Törlés
  8. Örülök neki, h ilyen boldog vagy, de mostmár igazán írhatnál 1 részt!!!
    by: Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az előző hozzászólásom kitöröltem, mert nem illett hozzám, ugyanis abban csak lenyugtattam magam. Igen, írhatnék, ha tök más lenne az életem. Bocs, de ha nem baj, akkor majd én szabályozom, hogy mikor jön rész. :) Köszi, hogy megengeded.

      Törlés
  9. :D Nagyon szépen köszönöm! :) :3

    VálaszTörlés