2014. február 11., kedd

17. fejezet

Esküszöm, nem tudom elhinni, hogy hogyan lehetek ekkora zseni! Harry 2 percen belül már az ajtómon kopácsolt és siránkozva kért bocsánatot. 
-Gyere be.- szóltam ki neki egy kaján vigyorral, de hangszínemen ez nem változtatott. Továbbra is tartottam magam a sértődött nagy bátyó szerepéhez. Haz könnyes szemekkel lépett be, amitől valami összeroppant bennem, de fenntartottam az imidzsemet. 
-Én nem akartalak megbántani.- hajtotta le a fejét, majd az ágyam szélére ült. Ujjaival malmozott, majd vörös, kisírt tekintetét rám emelte.- Nagyon sajnálom.
-Egyszerűen nem tudok rád haragudni.- mosolyodtam el és mellé másztam, majd karjaim közé vontam. Látható volt, ahogy az eddig bent tartott levegő egyszerre kitódult mellkasából, ugyanis szinte összement ölelésemben. Óvatos puszit adtam a fejére, ugyanis nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni rá. Szerencsémre csak arcát a felkaromba nyomta és egyenletesen kezdett szuszogni, amiből arra következtettem, hogy elaludt, ami valósnak bizonyult, ugyanis feje oldalra dőlt, de még időben megtartottam. Mosollyal az arcomon emeltem fel gyengéden és átvittem a szobájába, ahol óvatosan helyeztem az ágyra. Teljesen olyan volt, mint egy angyal, ez nem kérdés. Az én angyalom. Nem fogom hagyni Gracenek, hogy elvegye tőlem, ugyanis Ő már az enyém. Egy hihetetlenül apró puszit nyomtam a szája sarkába, mire a másik oldalára fordult és elégedetten sóhajtott egyet. Úgy látszik egyszerűbb dolgom lesz mint hittem, hiszen szemmel láthatólag tudat alatt már réges-rég az enyém a göndör hajú Adonisz. 

*Reggel*

Nem volt ínyemre a kelés gondolata, főleg mivel hétfő volt, mégis megtettem, mert anya már negyedszerre üvöltött, hogy toljam ki a seggem a szobámból. Hatalmasat ásítva, a szemeimet dörzsölgetve, egy száll alsógatyában léptem be a konyhába, ahol Harry reggelizett anya társaságában és egy lány alakot is felfedeztem, öcsémtől jobbra, nekem háttal. A visszataszító, vörös hajkoronából rögtön rájöttem a tulajdonos ki voltára, ez viszont nem öntött el túl nagy örömmel. 
-Jó reggelt.- léptem a konyhaszekrényhez és előszedtem egy tányért.- Minek köszönhetem társaságodat?- mosolyogtam a fiatalabb Malikra. 
-Jay mondta, hogy átjöhetnék, mivel Zayn elutazott Barcelonába, ugyanis versenye van.- vigyorgott. Sütött róla, hogy azt forgatja a fejében, hogy megkaparintja Harryt, de sajnálattal kell közölnöm vele, hogy semmi esélye. Vagy mégis?
-Kérsz még?- nyújtotta a lekvárt Haz a csajnak, aki elfogadta és végigsimított a srác arcán, aki ebbe teljesen belepirult. Esküszöm, hogy megfojtom! 
-Egyébként igazán felöltözhetnél, mert nem valami üdítő az alsógatyás sziluettedet bámulni reggeli közben.- vicsorgott Grace, mire összekulcsoltam a karjaimat a mellkasom előtt. 
-Már bocs, hercegnő, de ez, ha jól tudom, akkor az én házam. Na most már, ha ezt sikeresen megértetted, akkor még annyit fogj fel, hogy neked nincs beleszólásod abba, hogy én mit csinálok a saját házamba.- nyújtottam ki rá a nyelvem. 
-Louis.- szólt rám anya mérgesen.- Menj és öltözz fel.- ráncolta a homlokát, mire kelletlenül ugyan, de megtettem, amit mondott. Legszívesebben kivágnám, mint macskát... a dolgát végezni.

*Harry szemszöge*

Olyan rosszul éreztem magam Louis viselkedése miatt, ugyanis eddig kedves volt Graccel, de most... Ez lehet, hogy mind miattam van? Jobb, ha nem is tudok ilyenekről. Nem értem, hogy miért lett ilyen, de jelen pillanatban nem is nagyon izgatott, ugyanis az említett lány egy feszülős farmerban és egy mélyen dekoltált pólóban üldögélt mellettem, ami igazán lekötötte a figyelmemet. Láthatólag élvezte a magas fokú figyelmet, ugyanis édesen mosolygott rám, de nem voltam képes hosszú időn keresztül a szemébe nézni, de ezt sem vette rossz néven. Próbáltam a reggelimre koncentrálni, de nem nagyon jött össze. Hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon, mire megugrottam, de anya szerencsére már éppen mosogatott, így nem vette észre. Hatalmasat nyelve néztem Gracere, aki ördögien mosolyogva simogatta a lábamat, egyre följebb húzva a tenyerét. Már nagyon közel járt a céljához, viszont Louis hatalmas léptekkel becsörtetett, így elhúzta karját, viszont éreztem, hogy a gatyám már nem volt a megfelelő méretű, így tiszta vörös lett a képem, tehát inkább lehajtottam és próbáltam enni.
-Passzold ide a virslit.- lökött oldalba Lou, mire elállt a lélegzetem. Ezt most lehet, hogy célzásnak szánta?
-Minek?- dadogtam tisztára leizzadva.
-Na vajon?- nézett érdekesen.- Ne szórakozz velem, Haz! Éhen halok.- húzta fel a szemöldökét lepetten, mire a megkönnyebbüléstől felsóhajtva nyújtottam neki a tálat. Még csak reggel van!

*Louis szemszöge*

Azt hiszed, kicsi Harrym, hogy nem vettem észre a problémádat? Rosszul hiszed! Akkora vigyor terült el az arcomon, mint még soha. Grace átment, hogy összekészülődjön, bár nem értem, hogy lehet ennyire naiv, hogy itt hagyja nekem Harryt ebben az igen kiszolgáltatott állapotban. Nekem ez csak jó.
-Indulnunk kell, Haz.- kuncogtam alig hallhatóan és elindultam az ajtó felé, de öcsi nem mozdult.- Gyere, mert elkésünk.
-Én... én... inni szerettem volna még egy kakaót.- nézelődött frusztráltan ide-oda.
-Akkor pattanj.- mosolyogtam és megfogtam a karját.
-Nem csinálnál nekem?- ijedt meg és ölébe ejtette csuklóit.
-Meg még mit nem, királylány?- szorítottam meg felkarját és felrántottam, mire egy visszafojtott nyögés hagyta el ajkait. Istenem, hogy én milyen gonosz vagyok szegény sráccal!

*Délután*

Semmi nem történt a nap folyamán. Legalábbis semmi említésre méltó. 2 órakor a kapuban várakoztam Harryre, ugyanis együtt megyünk edzésre, ahol remélhetőleg nem következik be, amitől egész nap rettegtem. Vajon mi lehet ilyen szörnyű? Liam is a csapat tagja, amivel szerintem mindent elmondtam. A sisakommal szórakoztam, míg végre megjelent a göndör hajzuhatag.
-Végre megvagy!- mosolyogtam és elindultunk a csarnok fele. Már az öltözőben voltunk, mikor rányomtam Haz fejére egy hoki sisakot, mire elkezdett nyávogni, hogy miért bántom.- Ezt muszáj, Harry.- ütögettem meg a védőfelszerelés egyik darabját, ami öcsi kobakját díszítette.- Nem szeretnék magyarázkodni anyának, hogy hova tűnt egy-két fogad, így ne merészeld levenni!- simítottam végig karján és segítettem neki felöltözni. Ez a lüke még a szuszpenzort sem tudta felvenni rendesen.
-Ez így jó, Louis?- nézett fel rám, ám mikor megláttam hatalmas röhögés tört elő belőlem. A védő cucc a fenekén volt.
-Szerinted jó?- szedtem le róla és ráadtam rendesen.- Esküszöm, rosszabb vagy, mint egy óvodás.
-Nem is!- vágta be a durcát, mikor megjelent Liam az ajtóban. Riadtan néztem a bongyori srácra, aki szemmel láthatóan nem volt olyan ideges, mint én. Lemaradtam valamiről?
-Gyerünk srácok! Edzünk!- vigyorgott Payne, mikor teljes felszerelésben állt előttünk. Eltátottam a számat és egyszerűen nem voltam képes hinni saját magamnak. Liamet nem is érdekli, hogy Harry is itt van, viszont az is feltűnt, hogy ez már Hazt is meglepte. Edzésen is jókedve volt, így én is nyugodtabban adtam át magam a jégkorong varázsának. Öcsi nagyon jól játszott, így az edző örömmel fogadta. Este fáradtan értünk haza, de boldog voltam, mert jó előre elterveztem a ma estét. Megint egy lépéssel előrébb fogok kerülni a sráchoz.
-Jelentkezem, mester.- mosolygott a laptopom képernyőjén Zayn, ugyanis megszokás volt, hogy esténként skypeolunk.
-Már vártalak.- viszonoztam gesztusát.
-Mi a mai lépcsőfok?- kérdezte sejtelmesen. Természetesen ő mindent tud rólam, így azt is, hogy milyen módszerekkel fogom megszerezni az áldozatomat.
-Együtt tévézés, majd együtt alvás.- kuncogtam, de ekkor hirtelen nyílt az ajtó és Harry jelent meg. Szemei könnyesek voltak és megtörten nézett rám.
-Nem vagyok egy trófea, hogy megszerezz.- suttogta, arca egyre dühösebbé vált.- Bíztam benned, azt hittem megérted, hogy nem szeretnék veled lenni, mint szerelmem, de te csúnyán becsaptál.- fojtatta ugyan olyan hangszínen, ami nagyon szíven ütött és éreztem, hogy az én könnyeim is elkezdenek folyni.
-Soha nem néztem rád, mint trófeára.- néztem rá riadtan.
-Nem tudtál. Mert engem nem tudsz megszerezni és birtokolni. Remélem ezt megértetted.- vágta rám az ajtót, mire némán meredtem magam elé.
-Sajnálom Lou.- hallottam meg Zayn hangját, majd letöröltem nedves arcomat.
-Amúgy is veszett ügy volt.- mondtam ki egyszerűen a szavakat, de nem voltak igazak, éreztem, hogy belülről mardosnak.- A lányokra bukik. Jó éjt.- kapcsoltam ki a gépet és csak feküdtem a sötétben. Most csesztem el az egész hátralévő életemet. 

8 megjegyzés:

  1. Imádooom!!! :D Olyan boldog voltam, amikor megláttam az új részt!! :DD Harry meg kinyírom, meg Gracet is!!
    Szegèny Lou, egyem is meg!! :( Harry hagyd már magad, Lou jó pasi, a csajok és a pasik is döglenek utána!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Olyan kedves vagy! :D Igen, hagyj a fenébe mindenkit és foglalkozz Louval! :D

      Törlés
  2. Jaj már várom hogy Harry és Louis össze jöjjenek! Remélem hamar jön a következő rész, így tovább

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Szurkoljunk együtt nekik! :D Köszi és amint tudom, hozom.

      Törlés
  3. Istenem szegény Lou:cc Remélem ezt valahogy gyorsan bepótolja Harry..:d
    Hamar kövit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :/ Ugye? Hajrá Larry! :D Amint tudom, hozom. :)

      Törlés
  4. istenem:( remelem Harry megbekel<3 imadtam! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Itt inkább azon van a hangsúly, hogy mikor. :D Köszi.

      Törlés