2014. február 20., csütörtök

18. fejezet

Azt mondtam, hogy elcsesztem a hátralévő életemet? Gyengén fejeztem ki magamat. Másnap reggel megpróbáltam egy kicsit javítani a helyzetemen Harry szemében, így ágyba vittem neki a reggelijét. Mindent úgy tettem, mintha tegnap nem történt volna semmi. 
-Jó reggelt, Haz. Hoztam neked kaját.- mosolyogtam erőltetetten és ölébe raktam a tálcát. Némán elkezdett enni, ami nekem kimondhatatlanul fájt. Legalább annyit kinyöghetett volna, hogy tűnjek el, az is jobban esett volna. Izmos felsőtestét nem fedte a takaró, ami már eleve felért egy kínzással.- Némasági fogadalmat tettél?- próbáltam elviccelni a helyzetet, de számíthattam volna rá, hogy nem fog ujjongani gyenge poénomon. 
-Nem.- nézett fel rám érzelemmentesen. 
-Akkor jó. Nem kérsz még?- vettem el tőle a tányért, mikor befejezte. Csak megrázta fejét és kiszállt az ágyából, mire megállt bennem az ütő. Tökéletes testét csak egy alsógatya fedte, ami történetesen a feszülős fajtából volt, így akár meztelenül is állhatott volna előttem. Gyorsan kaptam el a tekintetemet róla, mire csak arrébb lökött és a mosdóba vánszorgott. Lesokkolódva álltam egy helyben és próbáltam normálisan venni a levegőt, ami nem sikerült túl meggyőzően. Harry tálcájával a kezemben mentem le a konyhába, ahonnan hallottam, hogy folyatja a zuhanyzóban a vizet. Nem gondoltam volna, hogy Liam után lesz valaha srác ilyen hatással rám. Nem hittem a szememnek, de ekkor a göndör hajú fiú jelent meg előttem, egy száll, fehér rózsával a kezében.
-Harry?- dadogtam lesújtva és csak arcát figyeltem, amin ott virított egy szeretetteljes mosoly. 
-Mit akarsz?- vágta le a táskáját a pultra, minek hangja fájdalmasan rántott vissza a valóságba. Esküszöm, hallucinációim lesznek Haz miatt. Vagy már vannak? Nagyon úgy tűnik. 
-Semmit. Mehetünk?- sóhajtottam és felkaptam a cipőimet. Az út néma csendben eltelt, majd mikor leállítottam a motort, Ő csak kipattant és Graccel távoztak. Fejemet lehajtva zártam be a kocsit és becsoszogtam a termünkbe. Nagyon hiányzott Zayn, aki szinte az egyetlen volt, aki tudott mindent rólam, meg persze apa és anya. Szerencsére nagyon jó kapcsolatom van velük, akkor is ha nem sokat vagyunk együtt. Szerintem néhány osztálytársamnak feltűnt igen szar kedvem, de csak Emily, az osztály egyik aranyos csaja jött oda hozzám, mivel ő még új volt és nem tudta, ha rossz kedvem van, akkor nem szeretem ha piszkálnak, de rá érdekes módon nem haragudtam.
-Mi a baj, Louis?- ült le a mellettem lévő székre, ami üres volt, Zayn híján.
-Semmi. Csak átvertem egy számomra nagyon fontos embert.- mosolyogtam, majd a fájdalmas, durván friss emlék hatására beharaptam az alsó ajkam.
-Sajnálom. Biztos meg fog bocsátani.- simította végig a karom, mire kellemes bizsergés járt át.
-Köszi és legyen igazad!- vigyorogtam. Elkezdődött az első óra és az idő elég lassan vánszorgott. Nem éreztem jól magam és a harmadik órán, ami matek volt éreztem is az eredményét, így inkább gyorsan kirohantam a WC-re. Nem tesz jót nekem a stressz. Miután kiürítettem gyomrom tartalmát (ami egyenlő volt a semmivel), nem volt kedvem visszamenni a terembe, így kiültem az udvarra és élveztem a szeptemberi meleget. Ekkor rájöttem, hogy eddig túl tökéletes életem volt, a Liammel való szakítástól eltekintve. Mindenem megvolt, amit csak akartam, soha nem szenvedtem hiányt semmiből, amit kiejtettem a számon, azt megkaptam és most mégis azért vagyok a padlón, mert valakit nem kaphatok meg. Mily ironikus! Lassan felkeltem és átmentem egy fa alá, mert kezdett felforrni a fejem, napszúráshoz meg nincs sok kedvem. Hirtelen megéreztem két kezet a derekam körül, mire szemeim akaratlanul lecsukódtak és vártam a puha fürtök simogatását, ez viszont elmaradt.
-Miért vagy idekint?- hallottam meg Liam hangját a fülemnél, mire kiugrottam karjai közül.
-Mert rosszul voltam.- néztem inkább a földet.
-Jobban vagy?- kezdte el simogatni a hátamat, mire csak mosolyogva bólintottam, de olyan erősen szorítottam össze a fogaimat, hogy félő volt, kitörnek. Nem szerettem volna Li előtt sírni, ugyanis nem akartam gyengének látszani. Férfi vagyok, nem kislány!
-Kicsöngettek már?- néztem fel az iskola épületére és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le arcomon.
-Előlem nem kell rejtegetned a könnyeid.- fordított maga felé és hüvelykujjával letörölte a vizes csíkot, majd egy puszit nyomott a helyére. Tudtam, hogy most már nem tudom tovább tartani magam, elkezdtem zokogni és Liam vállába fúrtam a fejem. Nyugtatólag simogatott, de akkor ezzel semmire nem ment, ugyanis éreztem, hogy semmi nem lesz többé jó.

*Harry szemszöge*

Fájt azt látnom, hogy Louis rosszul érzi magát, de én sem voltam valami túl fényesen. Még a nap felénél sem jártunk, mikor megláttam kint Louist, ahogy a napsütésben üldögélt. Miközben figyeltem érdekes dolgok jutottak eszembe. Vajon én tudnék szerelemből szeretni egy fiút? Ijedten kaptam el a tekintetemet az ablaküvegről. Nem! Ilyen még csak meg sem fordulhat a fejemben, ugyanis engem csak a lányok érdekelnek! Pillantásom ekkor újra a srácra tévedt, de már Liam ölelésébe bújva. Talán kibékültek? Akkor mindenkinek jobb lenne, ugyanis Lou nem lenne magányos, nem engem próbálna elcsábítani és Liam is boldog lehetne. Bárcsak! Észre sem vettem, de folyamatosan őt bámultam és hihetetlenül érdekes gondolataim lettek. Vajon Louis ajkai milyen ízűek? Állítsd le magad Harry! Egyre rosszabbul éreztem magam és az ötletek csak kergették egymást a fejemben. Mi van, ha mégis egy kicsit tetszenek a fiúk? NEM! Bele fogok bolondulni, ugyanis még lesz 4 órám. Haza szeretnék menni és egyedül lenni!
-Úristen!- kaptam a szám elé a kezemet, mikor megláttam bátyám könnytől áztatott arcát.
-Valami gond van Mr. Tomlinson?- nézett rám érdekesen a biológia tanár. Éreztem, hogy a torkomat szorongatja a bűntudat, hiszen minden bizonnyal én tettem ezt vele.
-Semmi.- hajtottam le a fejemet szomorúan és hatalmasat sóhajtva meredtem az előttem lévő könyvre, ami a felettébb érdekes zöld szemes-ostoros egysejtűnél volt nyitva.
-Mi a baj?- simította a kezét a hátamra Grace, mire egy undorral keveredő borzongás járt át. Mi van velem? Eddig le sem tudtam szállni a csajról, erre tessék! Ez így nagyon nem lesz jó! Fáradtan fürtjeim közé túrtam és csak megráztam a fejem, így a lány nem kérdezett többet.

*Louis szemszöge*

Olyan jó érzés volt Liam karjai közt lenni, hogy lassan megnyugodtam, így normálisan tudtunk beszélgetni.
-Miért pont ide jöttél?- mosolygott rám, miközben felkaromat simogatta, de már a földön ülve.
-Mié...- kérdeztem volna, de abban a pillanatban leesett.- Istenem!- nyögtem meglepetten, de arcomra egy vigyor kúszott.- Még emlékszel rá?- néztem rá elpirulva.
-Persze. Soha nem fogom tudni elfelejteni.- hajtotta fejét vállamra, majd én az ő fejére az enyémet.
-Én sem. Az volt életem első csókja.- gondolkoztam boldogan. Liam volt eddigi életem legnagyobb szerelme és szerencsére azóta újra a barátomnak mondhatom, ugyanis az elválásunk nem volt túl kellemes.
-Tökéletesen emlékszek minden pillanatra.- meredt maga elé Li mosolyogva.- Olyan kis riadt voltál.- kuncogott.
-Nem mondod! 13 éves voltam és előtte még senkivel nem csókolóztam, nem, hogy egy fiúval!- ütöttem meg a mellkasát játékosan.
-Mert én olyan idős voltam! Én is csak 14 voltam!- adott egy apró puszit az arcomra.- Emlékszel, hogy először felugrottál és ijedten néztél körbe, hogy valaki nehogy észre vegyen minket? Csak utána engedtet, hogy megtegyem.- nevetett halkan.- Nagyon aranyos voltál.
-Emlékszem rá.- vigyorogtam bárgyú mosollyal.- Hihetetlenül be voltam rezelve. Attól féltem, hogy pont akkor jön arra egy tanár.
-Majdnem tovább mentünk, ugyanis Te kis kanos voltál.- röhögte el magát a fiú.
-Liam!- vágtam oldalba, de persze nem teljes erőből.- Ne mondd, hogy Te nem!
-Azért volt egy kis különbség. Annyitól teljesen felizgultál, hogy az öledbe ültem.- kócolta össze a hajamat, mire mérgesen hátra döntöttem. Felette támaszkodtam és csak összeráncolt szemöldökkel figyeltem.
-Egy tapasztalatlan kiskamasz voltam! Mit vártál tőlem?- feküdtem a mellkasára.
-Pont azt, amit adtál.- sóhajtott és a hátamat kezdte el simogatni. Ekkor kicsengettek, amire mindketten felugrottunk, ugyanis mi csak barátok vagyunk, semmi több.
-Öhm...- vakartam a tarkómat kínomban.- Harryvel el kell mennünk vásárolni. Nem jössz velünk?- néztem fel barna szemeibe.- Persze csak ha van kedved.- lépegettem egyik lábamról a másikra.
-Oké, jó ötlet.- ölelt át, majd elindult a suli felé.- Te nem jössz?- nézett vissza rám, ugyanis lemerevedve álltam még mindig a fa alatt.
-De, persze.- eszméltem fel és együtt bementünk a terembe. Az utolsó 3 óránk elég gyorsan elment. A kapuban álltam és vártam a két fiút, akik még ebédeltek. Először Harry jelent meg, aki mosolyogva állt meg mellettem.
-Vásárolni megyünk?- kérdezett rá.
-Aha. Nem baj? Haza is vihetlek előtte.- hajtottam le a fejem szomorúan.
-Nem, én is szeretnék menni.- indult el a kocsi felé, de visszahúztam.
-Liam is jön.- nyeltem egy nagyot, hogy erre mit fog szólni.
-Oké.- maradt mellettem, mire kételkedve néztem rá, de ez van. Nem értem mitől van ilyen jó kedve, na nem mintha ez túl nagy baj lenne! Nem sokat vártunk Liamre és a vásárlást is elég hamar letudtuk. Valahogy úgy éreztem egész idő alatt magam, mintha lenne esélyem közelebb kerülni Harryhez. Édesen mosolygott rám és néha a karomon is végigsimított, mire teljesen kirázott a hideg. Vagy lehet, hogy csak azért volt mert esett az eső? Ki tudja?! Már indultunk volna haza fele, mikor Li még elment WC-re, mi pedig kint vártunk rá.
-Meg kéne beszélnünk ezt az egészet otthon.- nézett rám öcsém elég biztatóan, mire teljesen kiment a fejemből minden és elráncigáltam a kocsihoz és hazamentünk. Tudni akarom, hogy mit szeretne mondani!

*Liam szemszöge*

Elképzelhetetlenül boldog voltam mikor Louis elhívott vásárolni és természetesen beleegyeztem. Végre úgy éreztem, hogy újra van esélyem nála. Már indultunk haza, de én még beugrottam a mosdóba, azonban mikor kijöttem ez a két jómadár sehol nem volt.
-Ne szórakozzatok velem!- indultam el mosolyogva a keresésükre. Végig jártam az egész áruházat, ezzel együtt pedig a vigyor is fagyott le az arcomról. Sehol nem voltak. Végső elkeseredésemben kimentem a parkolóba, ahol tudatosult bennem, hogy itt hagytak. A zuhogó eső ellenére gyalog indultam el haza fele, ugyanis teljesen hidegen hagyott. Könnyeim egybevegyültek a nedves cseppekkel és éreztem, hogy szívemen egyre nagyobb a repedés, ugyanis nem elég, hogy Lou itt hagyott, Harryvel ment el...

18 megjegyzés:

  1. Imádom, annyira boldog voltam, mikor megláttam, hogy új rész van!! :D Kíváncsian várom, hogy mi lesz otthon a megbeszélésnél! :D Olyan aranyos volt, ahogy Liam és Louis beszélgettek! :3 De Louis Harryt szereti!!!
    Őszintén megmondom, nagyon megsajnáltam Liamet! :( Olyan szarul eshetett ez neki... :( Viszont Larry a nyerő! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) :D Köszi. Annyira boldog vagyok, hogy neked tetszik a történetem, ugyanis nagy példaképem vagy! :) :D Igen, Larry mindenek előtt! :D

      Törlés
  2. Szia :) nagyon szeretem a blogodat..eszmeletlenul jol irsz es az, hogy nem sablon sztori meg jobba teszi az egeszet :) jaa es azt szeretnem kerdezni hogy itt: http://autism-stole-my-life.blogspot.hu/?m=1 mikor lesz resz? Vagy mar nem lesz? :o

    ui: Biztos nagyon rosszul esett Liamnek, hogy otthagytak, de en akkor is szurkolok Louisnak, hogy osszejojjenek a dolgok Harryvel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Nagyon szépen köszönöm. :) Nagyon kedves vagy. :3
      :/ Igen, nagyon nem figyelek arra a blogomra, mert nincs időm rá, így semmit nem ígérhetek, sajnálom, de még bármi lehet. Megpróbálom megtenni a tőlem telhetőt! :)

      Törlés
  3. nagyon jó volt, imádom a történeted :) remélem Louis és Harry összejönnek :)

    VálaszTörlés
  4. Amúgy itt egy díj neked :) http://larryoneshotok.blogspot.hu/2014/03/1-dij.html

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett,imádom a blogod! :D Siess a kövivel! Mikor jön a kövi? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi és nem tudom, mivel hihetetlen elfoglalt vagyok. Verseny verseny hátán, nyelvvizsga... :P Sajnálom, de igyekszek.

      Törlés
    2. Áhhh....ne sajnáld tudom milyen én is vizsgára készülök csak én a szakmai vizsgámra! :D Majd felrakod ha tudod! :D

      Törlés
    3. :D Gondolom az azért jóval nehezebb. :) Köszi, de próbálkozok.

      Törlés
    4. Hát nem könnyû de a tied se jobb!Már alig várom! :D

      Törlés
  6. Szia:)! Nagyon jó lett! Várom a kövit:D!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Nagyon szépen köszönöm és most már tényleg megpróbálok összehozni valamit. :3

      Törlés
  7. Szia, imádom a blogodat :) http://larryoneshotok.blogspot.hu/2014/03/kulonleges-dij.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Wááá! Nagyon szépen köszönöm! Mikor megláttam, pont a blogodat olvastam. XD :3

      Törlés