3. fejezet

-Akkor mehetünk?- vette föl a cipőit Louis.

-Mondjuk.- kaptam fel én is enyhén kopott tornacipőimet. Elmentünk egy közeli parkba, ahol volt egy hatalmas kosárpálya és egy focipálya.

-Szia Lou!- pacsizott le egy szőke sráccal Louis.- Hoztál nekünk friss húst?- vigyorgott rám.

-Ő Harry. A tesóm, akiről meséltem neked.- csapott a vállamra.

-Szia.- nyújtottam neki a kezem, mire megölelt. Nekem mindegy!

-Niall vagyok.- mosolygott.

-Sziasztok.- jött meg Zayn is.- Te is itt vagy Fürtöske?- veregetett hátba.

-Mint látod?- löktem meg.

-Labdát hoztatok?- nézett körbe Lou.

-Szóltam Liamnek, hogy hozzon.- vigyorgott a fekete.- De nincs kedve kosarazni, szerintem foci lesz belőle.

-Mindegy!- rántotta meg a vállát Niall.- Itt is van.

Mindenki Liamet figyelte. Komor ábrázattal jött felénk egy focilabdát rugdalva. 

-Hello.- ölelte meg a többieket.- Te meg ki vagy?- nézett rám összeráncolt szemöldökkel. 

-Harry.- nyújtottam neki a kezem.

-Azt hiszed, hogy megrázom?- nevetett fel gúnyosan. Félve visszahúztam.- Tudom, hogy honnan valósi vagy.  Nincs kedvem intézetből szabadult kölykökkel haverkodni, így inkább ne szólj hozzám! Louis miatt elvisellek, de nagy ívben kerülj el! Megértetted?- suttogta, így a többiek nem hallották.

-Igazából nem inté...- magyarázkodtam volna.

-Pont leszarom!- ment el focizni. Megilletődve néztem utána. Miért ilyen velem? Nem is ismer! 

-Gyere már Fürtöske!- hívott Zayn mosolyogva. Odafutottam hozzájuk és elkezdtünk játszani. Egy kapura rugdostunk. 

-Állj be Bongyori!- mutatott a kapura Niall. Vonakodva ugyan, de megtettem. Végül is nem is volt olyan szörnyű. Elég jól ment nekem a védés. Egyszer csak Liam akkorát bikázott a labdába, hogy nem is láttam, merre megy és tökéletes pontossággal ágyékon talált. Üvöltve rogytam térdre. 

-Bazd meg! Jól vagy Harold?- ölelte át a hátam Louis. 

-Úgy nézek ki?- sziszegtem.- Kurvára fáj.- hajtottam le a fejem fájdalmamban. 

-Ez aztán tökre pontos volt Li!- nevetett Niall Liamre nézve. Ő csak gonosz vigyorral figyelt engem. 

-Gyere tesó.- segített fel Louis. Összegörnyedve álltam. 

-Ugyan már! Ennyire meg sem rúgtalak.- fonta össze karjait Liam a mellkasa előtt. 

-Nem? Teljes erőből tökön rúgtad!- akadt ki Lou. 

-Nyugodj már le Tomlinson. Én inkább haza húzok.- kapta fel a labdáját és eltűnt. 

-Szemét.- suttogta bátyám.- Haza menjünk?

-Nem kell.- ráztam meg a fejem.- Hazatalálok. Ti maradjatok nyugodtan. 

-Ne csináld már Fürtöske! Majd én elkísérlek!- fogta meg a vállam Zayn és elindultunk. Én még mindig fájdalmasan markoltam a gatyám. Kiértünk a parkból.- Jobban vagy?- mosolygott. 

-Igen.- sóhajtottam és 10 percen belül már otthon is voltam.- Bejössz?

-Nem. Haza kell mennem.- intett és elment. 

-Köszi, hogy elkísértél.- kiáltottam még utána. Vigyorogva intett egyet. Bementem és csukott szemmel nekidőltem a falnak. Vajon miért gyűlöl Liam? Olyan kedves srácnak tűnt. 

-Mit csinálsz itthon Harry?- jött ki a nappaliból Jay.- Nem kosarazni mentetek?

-De, csak történt egy kis baleset.- pirultam el. 

-Jesszus! És jól vagy? Megsérültél? Mutasd, hol van a seb?- ijedt meg. 

-Nem komoly, jól vagyok.- mentegetőztem. 

-Harry! Felelősséggel tartozom érted! Na mutasd, hol fáj!- simogatta meg az arcom. 

-Anya.- jött be röhögve Louis.- Nem hiszem, hogy látni akarod! 

-Miért? Olyan súlyos?- sápadt el teljesen Jay. 

-Nem!- öleltem magamhoz. 

-Anya!- fogta a hasát Lou a nevetéstől.- Liam tökön rúgta Harryt. 

-Ó...- vörösödött el.- Sajnálom Harry. Hozzak jeget? 

-Nem kell. Már nem is fáj annyira.- néztem kínomban a plafont. 

-Ugyan Harold! Nem szégyen ez!- ölelte át a vállam tesóm.- Én megyek lezuhanyozok.- indult el a fürdőbe Lou. 

-Segítsek valamit?- mentem be a nappaliba Jayhez. Éppen takarított. 

-Nem kell, köszi.- szedte fel Louis szennyes ruháit.- Ez a gyerek már soha nem fog megjavulni! Remélem ragad rá valami belőled! De kérlek Harry! Te ne tanulj tőle!- kuncogott.

-Ígérem, nem fogok.- mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Felkaptam egy alsógatyát és egy törülközőt és elindultam a fürdőbe. Louis éppen akkor jött ki onnan. Vigyorogva nekem dobta a vizes törülközőjét.- Hé!- löktem le magamról.- Ezt most miért kaptam?- nevettem.

-Csak úgy.- vette fel a kék anyagot és elment a szobájába. Lezuhanyoztam, fogtam mostam, majd a szobámba mentem és befeküdtem az ágyamba. Mosolyogva gondoltam a mai napra. Annyira kedves mindenki. Kivéve Liamet, de eldöntöttem, hogy vele nem fogok foglalkozni. Gyorsan álomba merültem.