2013. október 12., szombat

6. fejezet

*Reggel*

Fájdalmasan nyögtem, mikor megszólalt az ébresztőm. Azt hittem megölök valakit, emellett megint kopogott valami az ablakomon. Mikor rájöttem, hogy hol vagyok kissé izgatottabban ugrottam oda és szélesre tártam.
-Reggelt.- vigyorgott Grace. Hogy csinálja, hogy kialudtan, tökéletes külsővel áll az ablakában reggel 6-kor?
-Neked is.- ásítottam.
-Csak nem szórakoztál Nagymellű Alicel alvás helyett?- cukkolt.
-Soha az életben! Nem az ideálom.- grimaszoltam mondandómhoz. Vigyorogva figyelt.
-Oké. Na megyek készülődni.- ment el az ablaktól. Én elég gyorsan összekaptam magam, majd lerohantam a konyhába.
-Öcsi!- nézett rám fáradtan Louis.- Ma délután nem tudlak hazahozni. Edzésem lesz. Ha szeretnél akár te is jöhetnél, de ha nem, akkor sétálsz.
-Oké. Meggondolom.- ültem mellé és megreggeliztünk. Még pont időben értünk be a suliba. Első órám ének volt. Grace bepattant mellém a padba és csak mosolyogva bámult rám.- Mi a baj?- viszonoztam gesztusát.
-Reggel óta azon gondolkozom, hogy tegnap este miért voltál olyan szégyenlős, mikor ma reggel is egy száll gatyában dumáltál velem.- kuncogott. Tiszta vörös lett a képem.
-Ne már!- döbbentem rá, hogy tényleg nem volt rajtam más.
-Ugyan! Semmi baj. Az megnyugtat ha azt mondom, hogy jó tested van?- jelent meg egy pici pír az orcáin. Kikerekedett szemekkel figyeltem. Nem tudtam róla elképzelni, hogy ilyen elpirulós lány lenne.
-Öh... Igen. Köszi.- hajtottam le a fejem mosolyogva. Ekkor bejött az énektanár és rögtön rám tévedt a pillantása.
-Te ott!- bökött felém ujjával.- Kelj fel!- ült le a tanári asztalhoz.- Az igazgató mondott néhány dolgot rólad.- nézett összeráncolt szemöldökkel.- Állítólag jó a hangod. Gyerünk! Mondj egy dalt!- csapott az asztalra mosolyogva.
-Oasistől a Wonderwall.- mondtam ki gondolkodás nélkül. Egész régóta ez a kedvenc számom és imádom ezt énekelni. Elindította a dalt, szöveg nélkül. Elkezdtem énekelni.

"Today is gonna be the day
That they're gonna throw it back to you
By now you should've somehow
Realized what you gotta do
I don't believe that anybody
Feels the way I do, about you now"

Mikor végeztem néma csönd lett. Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám. Elég rosszul éreztem magam. Hirtelen akkora tapsolás, üvöltés és sikítás kerekedett mintha egy Barca meccsen lettem volna. 
-Tökéletes.- törölte le könnyeit a tanárnő.- Csillagos ötös.- írta be a naplóba.- Holnap, délután 3 óra. A tanári előtt találkozunk.- mosolygott, majd mutatta, hogy üljek le. 
-Ez aztán nemsemmi volt szépfiú!- ölelt át Grace.
-Köszi.- simogattam meg a haját. Folytatódott az óra. Mikor kicsöngettek Louis jelent meg az ajtóban. 
-Harold!- vigyorgott.- Igazak a hírek? Már be is vágódtál az énektanárnál?- jött oda hozzánk és felült a padra. 
-Honnan tudod?- lepődtem meg.
-Az egész iskola erről dumál.- legyintett.- Az aranytorkú göndör gólya.- röhögött fel. Rácsaptam a combjára.- Ennél a nőnél hihetetlen nehéz jónak lenni, te meg első órán az ujjad köré csavarod.- veregette meg büszkén a vállam. 
-Szia Louis.- jött oda hozzánk Lilien, Alice egyik barátnője.- Szívesen elmennék veled este valahova. 
-Egy, én nem, kettő, ilyen fiatalon inkább Barbie babázzál és három, ki vagy te?- húzta fel az egyik szemöldökét Lou. 
-Tapló!- húzta el a csülkeit. Jót nevettünk. 
-Soha ne legyél ilyen!- súgta oda Gracenek.
-Már nem azért, de úgy nézek ki, Tomlinson?- vágta oldalba a csaj. 
-Nem.- adott neki egy pacsit.- Na húztam.- rohant el a termébe, mivel már becsengettek. A nap további része eseménytelenül telt. A matek tanár egy idős bajszos úriember, aki egyben a fizika tanár is, az irodalom tanárnő pedig egy alacsony, duci hölgy. Nagyon kedvesek mind. Az utolsó 2 órám tesi volt. Az öltözők egy folyosóra nyíltak, így mikor átöltöztem és kiléptem Graccel találtam szemben magam.
-Tetszik a pólód.- mosolygott. Lenéztem magamra. Egy sima, fehér póló feszült felsőtestemen. 
-Köszi.- néztem rá bizonytalanul. Bementünk a terembe. Dumálgattunk mikor megjelent az a tanár, akiről első ránézésre megmondod, hogy tesitanár (jobb esetben), de inkább katonai kiképzőtiszt. Kopasz fejéről visszatükröződött a fény, kigyúrt felsőteste pedig majdnem, hogy csak átszakította trikóját. 
-Sorakozz!- üvöltött. Mindenki rögtön beállt.- Jobbra át!- ordítozott tovább.- Indul!- Elkezdtünk futni. Lefutottunk egy kört, majd megálltunk ott, ahol elkezdtünk futni.- Ki mondta nektek, hogy megállhattok lusta népség?- dagadt ki a nyakán egy kis ér. Ijedten mentünk tovább. Már jó negyed órája futhattunk, mikor leállított minket.- Szörnyű. Olyanok vagytok, mint a kocsonya! De ne féljetek!- mosolyodott el, ami inkább hasonlított vicsorgásra.- Azért vagyok itt, hogy segítsek ezen. 
-Tanár úr!- szólt egy ducibb csaj. Lihegve állt, úgy, mint aki egy pillanaton belül összeesik. 
-Nincs beszéd! Lépjen előre Alice Troy!- kelt ki teljesen magából. A nagymellű előrelépett.- 10 fekvőtámasz!- mutatott a földre. Alice nyafogva lement, majd leengedte magát, de ki nem bírta tolni, így szenvedett.- Legalább egyet csinálj meg te szerencsétlen!- fogta a halántékát.- Takarodj a szemem elől! Beatrice Michael!- folytatta a névsort. Mindenki összetörve lépett vissza a sorba.- Harold Styles Tomlinson!- nézte ledöbbenve a naplót.- Te Louis öccse vagy? 
-Igen, uram.- húztam ki magam, de a lábam remegett. Elmosolyodott. 
-A bátyád kitűnő sportoló.- tette lapát méretű tenyerét a vállamra.- Ne hozz szégyent rá!- nyomott le a földre. Megcsináltam a 10 fekvőt. Vigyorogva maga mellé húzott.- Láttátok? Reménytelen banda. Ezt nevezik fekvőtámasznak!- mutatott rám. 
-Nem, őt Harrynek nevezik.- szólalt meg valaki. Mindenki hihetetlenül megijedve figyelt. 
-Á! Miss Lilien!- mutatta neki, hogy jöjjön ide mellé.- Kezdheti a békázást körben a teremben! Ha szóltam, akkor állhat meg!- ordított. A csaj elkezdte.- Szép volt.- veregetett hátba és visszaküldött a sorba. Graccel sem volt baja, ügyesen megcsinálta.- Malik.- mosolygott a tesi tanár.- Mondd meg a bátyádnak, hogy holnap sok szeretettel várom.

*Ebéd*


-Kérsz?- tartotta felém Grace a tányérját, amin egy pudingos pohár volt. 

-Aha.- vetettem rá magam az édességre. Egyszerre ettük, amíg el nem fogyott.- Nincs kedved kijönni Louis edzésére?- mosolyogta rá.
-De, szívesen.- vittük vissza a tálcáinkat. 
-Jól van öcsi!- vont mellkasához Louis, miután kiértünk a suliból.- Minden tanár ódákat zeng rólad. 
-Tudom.- toltam el magamtól őt, mivel majdnem megfojtott. 


*Edzés*



Felültünk a lelátóra Graccel. 

-Grace.- suttogtam. Felém fordította a fejét, mire mosolyogva letöröltem a puding maradékot a szájáról.- Nem megyünk haza?
-Felőlem.- rántotta meg a vállát.- Bejössz?- állt meg az ajtójukban. 
-Persze.- követtem a házukba. Nagyon szép házuk van. Nem olyan nagy, mint a miénk, de szépségben eléri a szintet. 
-Megmutatom a szobám.- mentünk fel a lépcsőn és egy bal oldalon lévő ajtón benyitott. Egy világoszöld szobában találtam magam. Nagyon szépen volt berendezve, de kissé rendetlen volt. Ez egyáltalán nem zavart.
-Nagyon klassz.- ültem le az ágyára. 
-Köszi.- ugrott mellém. 
-Grace.- fordultam felé, ő pedig a szemembe nézett. Láttam ahogy zöld íriszei csillognak az izgalomtól. Annyira hihetetlen érzés kerített hatalmába, hogy nem bírtam parancsolni magamnak és ajkaimat lágyan az övéinek nyomtam. Láttam ahogy lecsukta szemeit, majd én is ezt tettem. Nem tartott sokáig, de mintha az egész életem benne lett volna.- Sajnálom.- csúsztam arrébb. Csak elragadott...- mentegetőztem volna, de Grace elkapta a kezem és magához húzott egy újabb csókra. Ez sokkal szenvedélyesebb volt és elég gyorsan el is mélyítettük.- Gra... Istenem!- nyögtem fel, mikor megéreztem a kezét, hogy pólómat feltűrve alhasamat simogatja. Észrevettem, hogy a gatyám kezd szűkülni, amitől nagyon megijedtem.- Bocsi, mennem kell.- rohantam el amilyen gyorsan csak tudtam. Értetlenül nézett rám. Hazáig meg sem álltam, majd hatalmas lendülettel rohantam fel a szobámba. Elterültem az ágyon lihegve. 10 percig csak feküdtem.
-Szépfiú!- hallottam meg Grace hangját. Nem tudom mi van velem, de már hangjától egy különös bizsergés jelent meg ágyékomban. 
-Igen?- húztam el félénken a függönyt. 
-Miért rohantál el?- nézett rám kissé letörten.- Nem volt jó?
-Dehogynem! Ez volt életem legjobb csókja!- próbáltam vigasztalni.- Talán egy kicsit túl jó is volt.- ezt már csak magamnak suttogtam.
-Akkor miért hagytál ott?- fürkészte az arcomat.
-Lényegtelen.- éreztem, hogy ugyancsak ég az arcom.- Jó éjt Grace!- csuktam be az ablakot. Értetlenül figyelt, de én csak befeküdtem az ágyamba és álomba merültem. 

6 megjegyzés:

  1. Brigi, nagyon örültem a részeknek :) Iszonyat jó a storyd ♥

    VálaszTörlés
  2. egyszerűen tökéletes!:D<3 imádom:'D te...ismered a tesi tanáromat?!o.o teljesen ugyan ugy nézki mitn ahogy leirtad!:o de szerencsére nem olyna szigorú mint itt *meg könnyebül* (szerencse hogy stendáppos a tanár, mitn hoyg katona örmester féle lenneo.o) tudtam hoyg lezs valami köztük uyg tudtam!!XD gyors kövit! imádom:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Igazából külsőleg csak elképzeltem egy tesitanárt, a belső tulajdonságokat a saját tesitanáromról mintáztam! XD :D Na jó, ennyire nem durva. :) Köszi! :3

      Törlés
  3. Imádom még mindig!!! :3 A tesitanár az odavág! :)
    Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  4. :D Köszi! :) Nekem ő a kedvenc szereplőm! :D

    VálaszTörlés